Ezek a vendéglátóhely kiépített teraszán, rattan székben, kényelmesen. Üzleti ügyeiket kissé harsányan megdiskurálva. Felszolgált italt fogyasztva.

Azok a buszmegálló melletti padon szorongva, boltból vett dobozos sört döntögetve. Nem hallom mi a témájuk, pedig szinte karnyújtásnyira vannak.

Pár méter távolság: relatív. Itt most kilométerekben mérhető.

A padon ülők csendben beszélgetnek. A teraszon lévők egyike bájosan teltet böffent, majd rögtön bocsikát kér a vele lévőtől.

A másik asztalnál ülő család és a gyerekek diszkréten pislognak.

Orromba száll a harsány cigifüstje, ahogy kezét lóbálva magyaráz. Megiszom csapoltamat, ideje hazaindulnom.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!