Debrecenhez kifejezetten illik a szürke szín – mondta Papp László polgármester egy éve a meglehetősen kopárra sikerült Dósa Nádor tér védelmében. Valószínűleg nem jutott ennél okosabb érv az eszébe. Márpedig, ha a város első embere megmond valamit, akkor az úgy van, vagy legalábbis úgy kell lennie.

Az, hogy a magánépítésű házakat manapság a legtöbbször szürkére-feketére festik, az legfeljebb a tulajdonosok divatkövetéséről szól. A betonépületek eleve szürkék, és a tervezőik sem képesek színesben gondolkodni, ami azért elég lehangoló képet fest róluk, a megrendelőikről és az engedélyező hatóságokról.

De mi az oka a beton és térkő újabb térhódításnak – ezúttal a Nagyerdőn? Látom a csodálkozó tekinteteket, hallom a megjegyzéseket az arra sétálóktól, hogy miért kell a volt Kohász üdülő előtti füves területből újabb részt lehasítani és kikövezni? Kinek fog ez tetszeni a polgármester úron és a hivatalból ujjongókon kívül? Ott valamikor rózsabokrok voltak. Persze, azokat gondozni kell, a kő meg elvan magának. Arról nem is beszélve, hogy milyen érzés a mostani kánikulában arra sétálni, amikor a kő még este is ontja magából a meleget.

Lézeres hőmérővel megmértem, hogy amikor a levegő 35 Celsius-fokos, a zöld növényzet – a párologtatás miatt – néhány fokkal kevesebbre melegszik fel, míg a beton és a térkő – árnyalatától függően 55-60 Celsius-fokos is lehet. Ez pedig már nemcsak kellemetlen, nemcsak helyi ügy, de bűncselekmény az egész Föld klímája ellen, még ha nincs is paragrafusba foglalva.

Valamiért – talán nem ok nélkül – elterjedt, hogy a kormányok – nemcsak a mostaniak, de anno a szocialisták is – nem állhatják a zöldet, kiváltképp a szép nagy, árnyas fákat, és ha csak tehetik, meg is szabadulnak tőlük, hogy olyan csemetéket ültessenek a helyükre, amelyek 50-100 év alatt növesztenek ugyanolyan lombkoronát – legalábbis akkor, ha megérik. A gyomok viszont szemlátomást nem bántják a szemüket. A belvárostól kicsit kijjebb eső közterületek kaszálása – pontosabban nem kaszálása, lerágott csont, mégis tartogat pár „érdekességet”.

Úgy látszik, a sok vitát kiváltó új strand vendéglátó sorának tetején pompázó, méteres gyom sem tűnt fel még egyetlen illetékesnek. Szép és környezetbarát ötlet volt a tető befüvesítése, de vajon arra nem gondoltak, hogy a gyepet nyírni, ápolni is kell majd? Persze el lehet sütni a poént, hogy szándékosan méhlegelőnek szánták – ami azért a sok hektáros Nagyerdő szélén nem tűnik túlságosan indokoltnak. Viszont városunkban is működik a kaszálós kedvéről híres Fidelitas.
Mi lenne, ha itt is „akcióznának” egy kicsit?

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!