– Fiam azonnal kitűnt a többi óvodás közül a Kazinczy Ferenc Általános Iskola uszodájában. Olyan rendkívül ügyetlenül úszott, hogy ezt lehetetlen volt nem észrevenni – mesél nevetve a kezdetekről az édesapa, fia futó edzőjeként (is) dolgozó Arany Csaba. – Attila mozgása nyolcéves koráig teljesen koordinálatlan volt, meg is állapítottam, ebből a gyerekből biztosan nem lesz olimpiai bajnok.

Gyorsan hozzáfűzi azonban, mivel testnevelő tanár, nem aggódott. Tudta, hogy a finom koordináció a fiúknál később alakul ki, mint a lányoknál. Végül tényleg igaza lett: Attila nemhogy behozta a gyengébb nemet úszásban, de a fiúk közül is kezdett kimagaslani. És nem csak magasságban.

– A mai napig nem mondhatom, hogy fiamnak gyönyörű az úszása, ellenben nagyon hatékony! Ezzel a „stílussal” nincsen egyedül: ott van például Janet Ivens, aki – ahogy sporttársai és kritikusai is emlegették – „borzalmasan rút kiskacsa” úszással nyert olimpiát. A mai magyar triatlonos mezőnyből pedig Dévai Márkot említem, aki ugyancsak egyedi stílusban úszik, ennek ellenére ő a világ egyik legjobb triatlon úszója.

Megjegyzésünkre, miszerint szokatlanul kritikusan szemléli fiát, Csaba elismeri: valóban nem egy elfogult apa.

– Sokszor a feleségem mondja is, hogy szülő létemre lehetnék a saját fiammal egy kicsit elfogultabb… Én meg úgy vagyok vele, hogy nekem legalább megadatott az a képesség, hogy apaként is képes vagyok objektíven látni és megítélni a saját gyerekemet. Ez szerintem a fejlődését és a továbblépését is szolgálja.

Miközben Csaba Attiláról beszél, fia rezzenéstelen arccal hallgatja a róla szóló sztorikat. Kérdő tekintetünkre csak ennyit mond:

– Igaza van apának, tényleg nem úszok „valami szépen”.

Majd elmagyarázza, ennek a fura technikának sokkal több az előnye, mint a hátránya! Szabadvízi úszásnál ugyanis a versenyzők nem kímélik egymást, kisebb-nagyok taszigálások szinte természetesnek számítanak a rajtnál, a fordulóknál, a bólyakerüléseknél. Ilyenkor el lehet felejteni a könnyed, szabályos úszást, a keményebb „könyöklős” technika többet ér! Az udvariaskodás értékes pozíciók elvesztését jelentheti.

– Legutóbb a romániai aquatlon EB-n keveredtem kisebbfajta „konfliktusba” a többiekkel. Nem voltam elég kemény, értékes „lábvizet” veszítettem el. Így csúsztam le a dobogóról…

Attila hangjában nem érezni csalódottságot, szerinte a negyedik hely is teljesen elfogadható eredmény. Mindenesetre tanult ebből a versenyből is.

Hogy mennyire könnyű (vagy éppen nehéz) dolog a családi edzés, az édesapa elárulja, nincsen nagy probléma kettejük között.

– Szakmailag hallgat rám Attila, főleg, hogy tudja: nem mondok butaságokat, hiszen testnevelést tanul az egyetemen. Előfordul viszont, hogy mi ketten alig férünk meg egy csárdában, mert mindketten tudunk ám nagyon okosak lenni! Megesik, hogy a dolgokat túlmagyarázzuk, szinte az ősrobbanásig visszamegyünk. Ez nagyon fárasztó, de végül csak kompromisszumra jutunk egymással…

Ha már szóba hozták az iskolát, rákérdezünk, vajon – apához hasonlóan – a fiúból is edző lesz-e.

– Nem, nem! Gyógytornász szeretnék lenni, legszívesebben itt, a klinikán helyezkednék el! – árulja el terveit a fiatalember, aki nemrégiben megkapta a Debreceni önkormányzattól a Jó tanuló, jó sportoló címet is.

Attila tehát kiváló sportoló, vág az esze, mint a beretva, ráadásul jóképű, ezért – úgy gondoljuk – a nők bálványa is.

– Ez túlzás… – reagál Attila, majd hozzáteszi, ez egy nehéz téma. Mert épp a lányokra jut a legkevesebb ideje heti 20-25 óra edzés és majd ugyanennyi tanulás mellett. Ugyan, melyik barátnőnek lenne őszinte a mosolya egy ilyen életritmusú srác mellett?

– Még nyaralni se megyek sehová, nekem az edzőtáborok az üdülések! Meg a napozás a Macsi-Balcsin – legyint a fiú.

Kiderül, a Látóképi Tófürdőnél Attila igen sok időt tölt nyaranta, hiszen a tó ideális a nyíltvízi edzésekhez. A víz jó minőségű, bőven van hely az úszásra, nem zavarja egymás a sportoló és a fürdőző.

Megtudjuk, Attila egészen pici korától fogva jár ki ide. Fehér Csaba, gyermekkori edzője ismertette meg vele és társaival a Macsit. A fürdő üzemeltetője, a Tiszamenti Regionális Vízművek ma már „tiszteletbeli vendégként” fogadja a fiatalembert, neki – amíg sportol – nem kell belépőjegyet fizetnie a kapunál.

Apa és fia arról is beszél, milyen nagy a kontraszt a medence és a tó vize között. Sokan remekül teljesítenek az uszodában, de természetes vizekben közel sem. Mert zavarja őket, hogy nagy, hogy nem látni a tó alját, nem jól tájékozódik és emiatt hajlamos bepánikolni. Pedig egy triatlonosnak itt kell igazán megtanulnia úszni!

–A Macsi a sportági váltásokhoz is ideális, hiszen amikor Attila kijön a vízből, azonnal kapja a ruháját, cipőjét és pattan a kerékpárja nyergébe közvetlenül a Tófürdő előtt. A fürdő előtti útszakasz nem túlságosan forgalmas, így ott egészen kellemes kerékpározni – magyarázza az édesapa, hozzátéve, Attila természetesen a Macsi-Balcsin készül fel az augusztusi Európa-kupafutamra illetve a rövid távú országos bajnokságra is. A Látóképi Tófürdő azonban másért is kedves Attilának.

– Hmm… azok a lángosok…! Nagyon szeretem a sajtos-tejfölös lángost. A fürdő lángosa pedig egyenesen ellenállhatatlan.