Léteznek olyan szakmák, tevékenységek, amelyekről sokak úgy vélik, hogy azok leginkább férfiaknak valók. Ilyen a polgárőrség is – ám Bora Beatrix, a Debreceni Polgárőr Egyesület A Cívis Városért oszlopos tagja szerint ez téves megközelítés.

Miért lett polgárőr? Mióta csinálja?

Négy éve a kislányommal voltam otthon gyesen, mikor párom elhelyezkedett az egyik debreceni polgárőr egyesületnél, ahol akkor még közmunkaprogram keretében foglalkoztatták a polgárőrök egy részét. Látván a munkájukat, én is kedvet kaptam hozzá, és amikor felszabadult egy állás – akkor még így hívtuk –, éltem a lehetőséggel. Két év után az egyesület tagjai megválasztottak titkárrá, azóta többek között én végzem az egyesülettel kapcsolatos papírmunkát, a sajtóval kapcsolatos teendőket, illetve társaimhoz hasonlóan én is vállalok szolgálatokat.

Hogyan illeszkedett be ebbe az alapvetően férfias közegbe?

Nem mondanám alapvetően férfias közegnek a polgárőrök társadalmát. Mikor először léptem át az irodánk ajtaját, sok hölgy kolléga fogadott. A közhiedelemmel szemben feladataink olyan sokrétűek, hogy azokból ugyanolyan mértékben ki tudják venni a hölgyek is a szerepüket, mint a férfiak. Jó példa erre a rendezvénybiztosítás vagy a jótékonysági megmozdulásaink. Természetesen a fizikai felépítésekből és az erőből adódó különbségek befolyásolhatják a vezénylést, de többször láttunk már példát arra, hogy egy „nagyszájú”, talpraesett nő mennyivel hatékonyabban tud eljárni adott esetben, mint a férfi kollégája.

Hogyan fogadják a fellépését a problémás eseteknél? Másként viszonyulnak önhöz, mintha ugyanazt egy férfi polgárőr mondaná el?

Alapvetően a probléma megint csak nem a nemek közti különbségtétel, hanem az, ahogyan magához a polgárőrhöz viszonyulnak az emberek. Sajnos a polgárőrségnek kialakult egy rossz PR-ja. Egyes embereknek nyugdíjas, esetenként igénytelen, unatkozó, magukat rendőrnek képzelő, túlkapásokra hajlamos egyének jutnak eszükbe a polgárőrökről. Mi azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk ezt a képet, és többek között pontosan ebben nagy segítségünkre vannak a női polgárőrök, akik kedvességgel, bájjal és néhány jó szóval, megértéssel tudnak a problémásabb emberekhez is viszonyulni.

Hogyan tudja a női, anyai oldalával összeegyeztetni a polgárőri létet?

Olykor nehezen. De szívügyemmé vált a polgárőrség, és fontosnak tartom, hogy a mai világban önzetlenül is tegyünk valami jót embertársaink és környezetünk érdekében. Úgy gondolom, hogy az erre szánt időn és energián keresztül példát mutathatok a lányomnak is.