Mottó: „Az emberekben nem lehet megbízni.. a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk.. talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.” Karinthy Frigyes

Most már igazán beindult a 2022-es országgyűlési választás politikai kampánya. Jönnek az ígérgetések, a jópofa előre leszervezett exhibicionista szelfik és beszédek. Minden felől.

Ékes példa erre a Gyurcsány házaspár vagy éppen Varga Judit igazságügyi miniszter, akiről nem tudom eldönteni, hogy helyettesíti a kormányszóvivőket, Taft-reklámokat készít, vagy miniszterként látogat gyárakat, üzemeket, aláír, de mit (legutóbb Miskolc, Ózd). Úgy felötlik, hogy miért? Mi is az ő feladata? Régebben le volt írva az Alkotmányban belőle egy kicsi, ma már ilyen nincs. Gyorsan nézzenek utána, mi az igazságügyi miniszter feladata! Na jó. (a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 9. pont alatt a 79.§-tól) De van még, szét-szana szórva a jogrendben. Jogbiztonság, követhetőség, nem igaz? Ja, hogy közalapítványban érintett a drága! Ó… erre nem is gondoltam! Polihisztorok ezek a kormánytagok, vagy egy harácsgép alkatrészei! Üzenjük Brüsszelnek: a kormánytagok elveszik az emberek munkáját!

Az ellenzékben lévő DK-s vezetők legalább eljutnak az emberekhez. Bizonyára más pártok is. 2018-tól ezt kellett volna tenniük. Bár – Miskolcon például – nem olyan nagy siker 2-300 ember… Valahogy nem látom azokat a nagy tagszervezeteket országszerte, egyik pártnál sem.

Az a kormány, amelyik szétrabolta az országot, megosztva osztogat, kipakolja az államkincstárt rendesen, közben pedig felejtődik az a sok-sok gátlástalan tolvajság, amiért másutt börtön jár. Ilyen mentesség, olyan mentesség, és az emberek már meg is vannak osztva. A 25 éves majd harmincezerrel többet fog keresni az adókedvezmény miatt, mint a mestere, de nem szól senki, semmit. A házfelújítósok felhajtották az építőanyag-árakat, de ez is teljesen természetes, hisz Viktor visszatolja a felét. Aki meg irigy, az dögöljön meg! Aki nem tudja megvenni a rettentően szükséges építőanyagot, hogy ne dőljön ki a fala, ne ázzon be a tetője, egyáltalán maradjon tető a feje felett, az „annyit is ér”. Ismerős.

Csak éppen a munkanélküliek, a legrászorultabbak nincsenek kecsegtetve semmivel és senki által. Az nem elég, hogy ha Orbán Viktor megy, akkor itt kutya világ lesz, mert az lesz. Olyan gazdasági hanyatlás és akkora ellenszél, ha az ellenzék győz, hogy azt öröm lesz nézni. Mármint azoknak, akik a sok gyűlölködős beszólásaink miatt még az országot is utálják!

Az az ellenzék, amelyik tizenegy éve segédkezik a tolvajokat legitimálni, végre talán a nép közé megy (és persze ígér fűt, fát, virágot). Talán, talán meg tudja szólítani a szegényeket! Bár még nem tapasztaltam. Engem nem nagyon érdekelnek a bizonytalankodók. Vagy részesei a hűbérrendszernek, vagy egyszerűen ostobák, vagy igenis okosak, és kihasználnak mindent és mindenit maguk körül. Aki nem látja ezt az egyeduralmon alapuló aljassághegyeket, ezt az egypártrendszert, ezt a rendkívül durva „szemtől-szembe kirabollak és akkor mi van” módszert, az ostoba. Annyira szeretnék látni két fotót és egy kis riportot a mexikói templomokról, amiknek a felújítására kétmilliárdot adott a magyar kormány a közösből. És kíváncsi lennék a sok külföldi beruházásra is, ahol a magyar vállalkozók a helyszínen számolnak be arról, hogy mit csinálnak, hol tartanak, mire adott nekik közpénzt a kormány! Egy jó kormány dicsekedne vele.

Az ellenzék rájött, hogy a goebbelsi propagandamódszerekhez szoktatott, megosztott, elbutított, gyűlölködő, a kereszténységet olykor a reklámokból és a gyűlölködés okán megismerő emberek egész jól irányíthatók egy profán-paraszt színezetű, hatalmas gazdagsághoz jutott szűk elit által, és bizony a hűbérrendszer jegyeit viselő gazdasági- vállalkozási-pályázati rendszer is arra hajaz, hogy képes „legyűrűzni” a nép fiainak mondott átlagemberek közé is. Azok pedig hisznek nekik, mert már sunyik, maguknak valók, és várják a jutalmat a lojalitásért cserében, mint a betanított állatok a jutalomfalatot. Dörgölődznek a hatalomhoz, ha kell, ha nem.
Sajnos vagy szerencsére, ebben a módszerben az ellenzék sokkal rosszabb. Olykor nevetséges, olykor túlordítja a dolgot.

A kormány ígérgetései komolyan hatnak a nyugdíjasokra is. Sokan azt hiszik, hogy csak a pénz teszi, pedig nem így van. Az idősebbek egyszerűen hozzá vannak szokva a „szocialista vezér és sleppje irányít” attitűdhöz, ahol gerinctelen kis férgek játszottak már akkor is kiskirály szerepet felettük. Ők megszokták. Az alázatot is. „Maradj csendben, vagy elvisznek.”
Most pedig megcáfolhatatlanul jobban élünk, mint 20 éve, mondják. Ez valahol igaz is. Nekik ennyi elég: van a hűtőben hús, bármikor lehet venni kenyeret, tészta, krumpli még akad, ha beosztással él az ember, akkor nem hal éhen. Mi kell még?

Talán némelyik idősebb ember érzi, hogy közel nem tud annyit segíteni a felnőtt gyermekeinek, mint régen, vagy nem annyit, amit rajta segítettek a szülei. Az okát valójában nem kutatják, tudomásul veszik. És hányan mentek tönkre abban, hogy jelzálogot tettek a házukra, hogy „segítsék a gyereket”?! És hányan haltak ebbe bele, vagy lettek öngyilkosok! Bizony a törvényes uzsora kegyetlenül sok áldozatot szedett és szed, de egyik ellenzéki párt sem meri zászlajára tűzni, hogy a bankok engedményezési szabályrendszerét, a végrehajtásról szóló törvényt, a Pénzügyi Hitel Zrt-ték és hasonszőrű behajtótársaikra vonatkozó jogszabályokat szinte minden elemében meg kéne változtatni! Dehogyis ugranak neki a befektetőknek, Magyarország piócáinak, dehogyis! (2018-ban az MCP programjában volt egy kis rész… De kit érdekeltek a cigányok? Még a cigányokat sem. Nem volt annyi pénzük, mint a nagyoknak.)

Talán azt is látja az idősebb ember, hogy vége a paternalista államnak, és ebben a bizonytalannak tűnő világban (ami megragadt a rablókapitalizmus és az uram-bátyám-barátom szinteken) nincsenek fix munkahelyek, és minden addig tart, amíg van profit. De még számára is „ez az élet rendje”, aki negyven évet húzott le egy helyen. Az agymosás hatott. A sokszor ismételt szövegek és a valótlanságokba menekítő szappanoperák megtették a hatásukat. Milliók vegetálnak beletörődve a sorsukba, ami jobb, mint amit gyermekkorukban megéltek. Ez van. Sokat kezdeni velük már nem lehet.

Az ellenzéki pártok előszavazást játszanak. Úgy látszik, ez legitimitást ad nekik valamivel szemben, ami eddig legyőzte őket. De könyörgöm, akkor miért kell egymás javára visszalépkedni, miért kell a szabad versenyt is kartellezni a politikában! Ha van hat vagy hét párt, akkor miért nem indulnak, győzködnek, korteskednek egymással versenyezve, és miért nem kínálják fel a saját politikai termékeiket, külön-külön. Ha ez a politika és én vagyok a naiv, mert hiszek az emberekben, akkor nekünk már kétszer rossz.

Szóval, készen vagyok. Fogalmam sincs, mi lenne a jó 2022-ben, mert elfogult vagyok, és nem akarom, hogy a nyíltan a szemünkbe hazudók, a napok alatt milliárdosokká válók maradjanak erősek az ország képviseletében. Egyszerűen nem akarom.

Azonban, hogy kit és miért válasszak, kinek van olyan karizmatikus egyénisége, amelyik szociálisabb és joviálisabb az átlagnál, hát… bajban vagyok! Olyan könnyű őket megfogni: Ha nincs kétharmados ellenzéki győzelem, hogy lesz alkotmányozó nemzetgyűlés, lehet-e népszavazást kiírni a tárgyban? Mit fog csinálni a kormány? Az kevés, hogy jogállamiság így, meg jogállamiság úgy, és nincs nagy értelme az Európai Unióban sem bízni, mert ott is a profit ám az az Isten.

Most ugye, nem cigányoztam?
Néhány mondatot kérek csak. Mert úgy szeretnek mutogatni rájuk, és tényleg van is miért, de ők csepp a tengerben: kb. 380 ezer szavazó. A külhoniak már pótolják őket!

Nem érzem, hogy olyan nagy változás lenne az életükben 2022 után! Azt sem, hogy a választói magatartásuk akárcsak egy jottányit is változna addig. Persze lehet őket hibáztatni, de hány olyan párt van, ahol valami példaképük a jelölt?

Ja, hogy azok nem politizálnak, csak a buszmegállókban hirdetik – lehet, hogy akaratuk ellenére –, hogy milyen roma példaképek vannak, lefedve azt az egymilliót, akinek se példaképe se élete. Igen! Sokan megtanultak élni a kizsákmányolásból. Mivel szűk volt a terep, hát a sajtjaik között. Ki erővel, ki ésszel. Aztán azt se feledjük, hogy amikor a többség egy kicsit bajban van, a lekevésbé sem hatja meg mások (a kisebbség) nyomora. A kultúra egy kis elit sajátja, a „kit érdekel” pedig a szegények szlogenje, ami komoly értékvesztést jelent mind erkölcsben, mind kultúrában. Azt se feledjük, hogy urak, úgynevezett zöldbárók diktálnak vidéken, a projekteket meg általában a polgármester és a sleppje nyeri. A teljes foglalkoztatottság sosem reális cél (csak jó lózung), az azonban igen, hogy a szegény ember azt csinálja, amit előírnak neki. Vagy ha nem, akkor még szegényebb, még kirekesztettebb lesz.

A választás sokaknak pénzkereseti lehetőség. A nagy felhajtóknak, akiket a pártok fizetnek fű alatt, és a kis választóknak is, akik ilyenkor a piacon érzik magukat. Ki ad a voksért többet? „Ne kapkodjunk, estefelé már 10 ezret is megadnak egy szavazatért, komám, érte mehetünk a boltba!” „A polgármester azt mondta, hogy oda kell szavazni. Ha megtudja, hogy nem oda szavaztam, akkor végem.” „Ezek mindenre képesek.” „Most keressünk egy kis pénzt, testvérek! em mindegy nektek, ki van Pesten a bársonyszékben?!” „Itt helyben kell odafigyelni, mit csinálnak velünk, ha rossz helyre szavazunk!” „Hány liter borod van?” „Mit hoztál? Van krumplid?” „Tudsz adni egy ötezres az aláírásomért? Nem? Egy kis füved sincs? Az sincs. Hát cipőd van-e? Az se? Akkor minek jöttél ide!” – szóval ez megy. És még sokáig ez fog menni. A cigány „vezetők”, most nyuszi ül a fűbent játszanak. Ki törleszkedik a hatalomhoz erősen, ki pedig csak hallgat, a partvonalról is inkább csak visszhangok hallatszanak.

Remélem, hogy nem lesz igazam. A gyermekeim és az unokáim miatt vágyom a szép új világot, ahol, „(..) majd a bőség kosarából/ Mindenki egyaránt vehet,/ Ha majd a jognak asztalánál/ Mind egyaránt foglal helyet,/ Ha majd a szellem napvilága/ Ragyog minden ház ablakán..” (részlet, Petőfi Sándor: A XIX. század költői című verséből. Várom ezt az időt.

A végén egy halk biztatás: hajrá ellenzék, nőjetek fel a feladathoz!

Olvassák a Debrecinert! Olvassanak mást, mint máshol, és ne adjanak fel semmit! Neveljék a politikusaikat! Elvégre a népet kéne szolgálniuk! Aki pedig a másik oldal elkötelezettje, az nézze inkább az M1-et! Ott is mennek műsorok. Itt is megzörgettük a tányérokat. Így megy ez.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!