Hosszú évek óta beszélünk róla, hogy mennyire rossz a magyar lakosság egészségi állapota. Milyen területeken segítheti az elmozdulást a most lezárt, de még a járvány előtti kutatásuk, amelyben az ön vezetésével a Debreceni Egyetem szakértői minden eddiginél részletesebben tárták fel a jelenlegi helyzetet és annak okait?

Mindenekelőtt azt a szemléletet szeretnénk erősíteni, hogy a lakosság egészségének javítására pénzt fordítani megtérülő befektetés. Számos elemzés igazolta, hogy ha népegészségügyi intézkedések révén a születéskor várható átlagos élettartamot egy ország képes egy évvel növelni, az átlagosan négy százalékos GDP növekedést eredményez. A most záruló uniós projekt keretében elsősorban a szív-érrendszeri betegségek és a cukorbetegség genetikai és környezeti hátterének a feltérképezésére koncentráltunk, de a projekt egyik munkacsoportjának tevékenysége érintette a daganatos betegségek megelőzésének kérdését is.

(…)

Észak-Kelet Magyarország rossz népegészségügyi mutatói a kutatásaik szerint is azzal vannak összefüggésben, hogy ez az ország egyik legszegényebb térsége?

Az egészség és betegség meghatározó tényezői között a társadalmi, gazdasági viszonyok súlya rendkívül jelentős, közvetve és közvetlenül is. Ezek határozzák meg az életmódot, ami 40-50 százalékban felelős az egyén egészségi állapotáért, s általánosan elfogadott az is, hogy a genetikai tényezők súlya 25-30 százalék. Ez utóbbiak egyes betegségekre való hajlamot jelenthetnek, de hogy ténylegesen kialakul-e betegség, és hogy mikor, azt jelentősen befolyásolja az egyén életmódja és környezete, valamint a népegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése. Egy amerikai tudóst, Elliot Joslin-t, szoktam idézni, aki már 1921-ben leszögezte: a gének betöltik a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt. Nagyon kevés olyan betegség van, amelyben a gének játszanak főszerepet. Ilyen például a vérzékenység, vagy az emlőrák megbetegedések mintegy 10 százaléka, de a krónikus nem fertőző betegségek döntő része esetében a genetikai tényezők csak veszélyeztetettséget teremtenek, melynek ismerete nagyon fontos, de a betegség kialakulása és az azáltal okozott halálozás megelőzhető vagy legalábbis késleltethető például szűrővizsgálatokkal vagy életmód tanácsadással. Csak sajnos ez fordítva is igaz. Az észak-kelet- magyarországi telepi körülmények között élő cigányság egészségi állapotának vizsgálatakor kiderült, hogy genetikailag kevésbé hajlamosak a magasvérnyomás kialakulására, mégis a roma lakosság körében egy nagyon szűk periódusban, 2011 és 2018 között 40 százalékról 55 százalékra emelkedett a hipertóniások aránya.

(…)

Felvilágosító kampányok kellenének?

A népegészségügyben végzett munka nem kampánytevékenység, itt állandó kormányzati elkötelezettség mellett, kormányzati ciklusokon átívelő munka kellene, össztársadalmi támogatottságú nemzeti népegészségügyi program keretében. Magyarországnak azonban 2012 óta nincs népegészségügyi programja.

A kormány mást állít, amikor arra hivatkozik, hogy működik száznál több egészségfejlesztési iroda, van öt egészségprogram, márciusban hét évre szóló egészségügyi stratégia jelent meg. Mi hiányzik?

A népegészségügy az egészség megőrzését, annak lehetőség szerinti javítását, fejlesztését, a betegségek megelőzését célozza. Amiket most felsorolt, döntően az egészségügyi ellátásszervezést érintő programok, amelyek nagyon fontosak ugyan, de csak kis részben vannak hatással a népegészségügyi helyzetre, a lakosság egészségi állapotáért csak 10-15 százalékban felelős az egészségügyi ellátórendszer. Hozzáteszem, én a betegellátásban az egynapos ellátást és az alapellátást helyezném előre a kórházi ágyszámokhoz való ragaszkodással szemben.

A teljes interjú a Népszavában olvasható.