Gyanítom, azokban az órákban, úgy jó hete, nem csak a Nagyerdő környékén voltunk „sokan” a szabadban Debrecenben. Merthogy ünnepnap volt, a séták, a teraszozás, kiülős beszélgetések, nézelődés szokásos ideje. A lassan két évre nyúló előzmények keltette „szabadságéhségről” nem is szólva.

Amely önmagában több mint elégséges magyarázat arra, hogy létszámunk alapján, miért jöttek olyanok is a park fái közé, köré, akik a járvány előtt a nap ezen órájában inkább szundiztak egyet ebéd után. Akiket, talán magamat úgyszintén, semmi más szándék nem vezérelt a helyszínre, mint az, hogy immár megtehetem. Ami engem illet, s talán másokat szintén, ugyan nem felhőtlen örömködéssel tettem. Hisz aligha tekinthet el az ember Debrecenben sem helyzetünk ez alkalommal jó értelemben vett abszurd vonásaitól.

Merthogy a minap még legfeljebb másfél méternyi távolságból méregethettük, hogy vajon nem ismerősünk rejtőzik-e a kötelezően viselt maszk mögött. Sőt! A melegen ajánlott vagy éppen kötelezőnek tekinthető házi karantén idején jobbára alkalmunk sem volt arra, hogy néhány „célszemély” kivételével túl sok társunkkal találkozhassunk. Most viszont akár szoros illeszkedéssel kávézhatunk, sörözhetünk olyanokkal, akiket néhány hete még csak tisztes messzeségből üdvözölhettünk. Akárhogy nézzük a dolgot és egymást, meglehetősen gyors változásokat hozott a mostani május. Különösen annak fényében, hogy az átlagember számára érzékelhetetlen statisztikai adatok idézték elő azokat. Mindazonáltal arról, hogy a változtatásokat éppen idejében, tehát jókor, s kellően átgondolt, s támadhatatlan szakmai érvek mentén hozták-e az illetékesek, nos arról továbbra is megoszlanak a vélemények.

Mi szintén idéztük korábban az aggodalmakat a napjainkban aktuálissá váló eshetőségről. Amely azon alapult, hogy amennyiben az ötmillió beoltotthoz kötik a korlátozások igen nagy hányadának feloldását, akkor az eddigi ingadozók még inkább ingadozni fognak. Azok, akik bizonyos előnyök fejében jelentkeztek volna oltásra, de most, hogy anélkül kaptak meg sok lehetőséget, már nem kívánnak élni az oltakozással. Hogy ezt az eshetőséget ugyancsak figyelembe kell vennünk, mutatja azok példája, akik az első oltást beadatták maguknak, utána rögvest megkapták sok célra használható védettségi igazolványukat, ám a második, a valódi védelmet jelentő oltásra viszont már nem mentek el. Hisz zsebben volt a „dokument”.

Akármi legyen az (egyéni) ok, a határkövet jelentő ötmilliós szám után összességében nagyon lelassult az oltások számának növekedése. Május 30-án 5 137 031 beoltottak jelentettek, míg az ötmilliót már azelőtt egy hete, 23-án elérték (5 005 682). Napi bontásban a múlt héten tehát legfeljebb 15-18 ezerre nőtt az első oltásukat megkapó állampolgárok száma. Tekintve, hogy a kormányzati oldal a tavaszi vakcinahiány idején (például március 22-én) azt közölte, hogy mintegy hatezer oltópont működik az országban, a múlt heti adat azt jelenti, hogy egy-egy oltóponton statisztikailag napi 2-3 oltást adtak be. Ez persze valószerűtlenül nonszensz feltételezés, de példának okáért a magyar háztartások átlagos többszázezer forintos megtakarításait szintén hasonló módszerrel mutatták ki a hivatalos statisztikák.

Természetesen az illetékesek sem ezt az ütemet képzelték el a májusra: „Május elejétől számított egy hét, tíz nap alatt beadunk egymilliót, akkor leszünk ötmilliónál, és aztán május közepére elérjük a hatmilliót, és aztán május harmadik hetére a hétmilliót” – vázolta a tervet Orbán Viktor április 9-én a Kossuth Rádióban.

Később jócskán alább adták („Hétmillió beoltottnál kellene járnunk, de a kormány már a hatmilliót is elengedte” – 444, május 26.), de a helyzet ettől még megoldást kíván. „Szakértők szerint a hat-, de inkább a hétmillió beoltott lehet az a szint, amit el kellene érni a társadalmi védettséghez a fertőzőbb mutációk esetében.”

A kormány ezúttal is, ahogyan olvasható minden tájékoztatójában, a be nem oltottak egyéni felelősségérzetére apellál, de ezzel együtt vétek lenne más tanulságokat figyelmen kívül hagyniuk. Talán nem kellett volna olyan erősen és ellentmondást nem tűrően hangoztatni, hogy az oltások számának négy, illetve ötmilliós határaival letörtük a harmadik hullámot. Ami remélhetőleg igaz, de sokak fejében a határtalan hangoztatása nyomán az maradhatott meg belőle, hogy vége a járványnak. S úgy értelmezték szüntelen közhírré tételét, hogy aki nem tette, annak gyakorlatilag most már felesleges beoltatnia magát. Természetesen az szintén szerepel minden közlésben, hogy az alapvető védelmi intézkedések még életben vannak, hiszen a vírus még itt van. „Továbbra is tartsa be mindenki a koronavírus-járvány ellen jelenleg érvényben lévő korlátozásokat az eddig elért védekezési eredmények megtartásáért! – kérte a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs ügyeleti központjának vezetőhelyettese (Kiss Róbert) a pénteki online sajtótájékoztatón.”

Én ugyan a megmaradt korlátozásokat inkább a legminimálisabb szintnek tartom, de nem a megnevezése a legfontosabb. Inkább az, hogy a korábbi általános óvatosság és „önvédekezés” helyébe egyfajta társadalmi méretű tudathasadás kezd elhatalmasodni. Amelyben az állampolgár nehezen képes dönteni. Hisz ugyanezen tájékoztatóban és még sok más helyütt viszont azt tudatják vele, hogy „visszatért a teljes és megszokott, korlátozásoktól mentes életünk”.

Ennek nyilván örülünk, ám annak még inkább örülnénk, ha az bizonyosodna be, hogy a kormány nem markolt túl sokat a korlátozásokból, amikor feloldotta azokat. Néhány korlátozás eltörlése ugyanis meglehetősen nagy eséllyel magában hordozza újabb, jövőbeni fertőző gócok megjelenésének esélyét, amíg az országban – vagy valahol a közelben – jelen van a vírus.

Ennek lehetőségét a kormányzati szervek sem zárják ki. „Felhívta a figyelmet arra, hogy a magas átoltottság miatt a járvány harmadik hullámán ugyan túl van az ország, de a vírus még aktív, és indiai variánsa már Magyarországon is jelen van. A járványügyi szakértők szerint emiatt nem lehet kizárni, hogy lesz még újabb járványhullám” – tette hozzá György István államtitkár május 28-án.

Viszont, amennyiben kormányzati körökben sem tartják kizártnak azt, amit a szakemberek a jelenlegi mutatók fényében még erősebben valószínűsítenek, akkor talán még idejében kellene a megelőző lépéseken elgondolkodni. Még mielőtt a szakemberek által félt, egyelőre ideiglenesnek tekinthető eredmények keltette hamis biztonságérzet eluralná a döntéshozók szemléletét és a társadalom tagjainak mindennapi viselkedését. Jelenleg ugyanis ez legalább olyan fenyegető veszély, mint a vírus maga.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!