Még valamikor február végén beszéltük meg a Debrecen környékére – nem mellesleg szép új házba – költözött rokon anyukával, hogy az éppen adódó apró problémák miatt legkésőbb húsvétkor találkozunk majd a szokásos nagycsaládi összejövetelen.

Természetesen a beszélgetés nem az idén, hanem tavaly történt. Mindamellett, ha lesz rá még alkalmam, alighanem mindig ez a néhány szó fog emlékeztetni arra, hogy mennyire eltörölhet mindenféle egyéni tervezést az azóta világjárvánnyá növekedett kór. Amelyről akkortájt jórészt még csak nem is sejthettük, vagy éppen csak sejthettük, hogy egyszer Magyarországot is eléri. Igaz, csak pár napig reménykedhettünk, hogy nem fogja:

„Megvan az első fertőzött, sőt, mindjárt kettő olyan betegünk is van, akit koronavírus-fertőzés miatt kellett egészségügyi intézménybe szállítani” – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök szerda kora este a közösségi oldalán, miután részt vett az operatív törzs ülésén a Belügyminisztérium épületében. (koronavirus.gov.hu – 2020. március 4.)

Aztán szinte azonnal, hogy ne legyenek illúzióink: „Egy debreceni férfi a harmadik magyar koronavírusos beteg. Egy Milánóban dolgozó debreceni férfi koronavírus tesztje is pozitív lett, közölte a tájékoztatási honlap. A férfi rendszeresen ingázik az olasz nagyváros és Debrecen között. Február 29-én, szombaton hajnalban szállt le repülővel a hajdúsági megyeszékhelyen, a reptéri testhőmérséklet-ellenőrzéskor még nem volt láza. Később belázasodott, és a mentő a Kenézy Gyula Kórházba szállította, ahol elkülönítették, és mintát vettek tőle. Azóta bebizonyosodott, hogy megfertőződött az új koronavírussal.” (24.hu)

Az azóta hihetetlen méretűvé eszkalálódott járvány tragikus terjedését és a megállítására tett, talán reménykeltő erőfeszítéseket immár több mint egy éve oldalunkon, különös tekintettel a napi megyei helyzetre, nyomon követhetik.

Arról természetesen nem létezik, talán nem létezhet kimutatás, hogy ez alatt a bő év alatt mennyi csalódás ért bennünket, mennyi hiú remény vált semmissé. Mi több, ezt alighanem természetesnek kell tekintenünk, egy olyan globális kihívás kezelése során, amely megjelenésére a világ nem volt felkészülve. Mi több, a nyugatinak nevezett világ polgárainak és politikusainak többsége el sem tudta addig képzelni, hogy pusztító és gyakorlatilag gyógyíthatatlan járványok nem csak Afrikában, s más tőlü(n)k távol eső országokban törhetnek ki.

Ennek fényében nem csodálkozhatunk különösebben a magukat mindenhatónak képzelő politikusok által elkövetett szarvashibák tömkelegén. Akik természetesen, tisztelet az igazi szakértőkre hallgató kivételeknek, a víruskezelés terén szintén, mint minden más ügyben, a legjobbnak képzelték és képzelik magukat. De az sem tagadható, hogy ameddig nem közvetlenül fenyegetett a vírus, a polgárok nem elhanyagolható része sem vette mindig komolyan például a legenyhébbnek mondható korlátozások lelkiismeretes követését sem. A több országban megnyilvánuló szélsőséges vírustagadókról nem is beszélve. (Mellesleg szerintem, s talán a józan ész és kiábrándító tények szellemében, azt sem érdemelték meg, hogy egyáltalán megemlítsék a médiában bármilyen megnyilvánulásukat.)

A héten, ha minden igaz, újabb olyan fordulóponthoz érkeztünk Magyarországon, amelyet a politika jelölt ki számunkra: „Orbán Viktor: a húsvét utáni első-második napon meglesz a 2,5 milliomodik beoltott”.

S mint néhány nappal korábban elhangzott szintén a miniszterelnök szájából: „Megerősítette: húsvét után egy-két nappal meglesz a 2,5 millió első oltással beoltott, és akkor megváltozik az üzletek és a szolgáltatások nyitvatartása. Hozzátette: az erről szóló rendeletet már közzétették, több mint két hetük volt a vállalkozóknak, a szolgáltatószektorban dolgozóknak, hogy felkészüljenek, és a biztonsági szabályok betartása mellett újra ki tudják nyitni üzleteiket, áttérve a négyzetméter alapú korlátozásra.”

Ugyanakkor újabb határpontokat említett: „Április 13-án Magyarország elérheti a hárommilliós átoltottságot, ami újabb lehetőséget ad majd, hogy az emberek visszatérjenek vagy közelítsenek korábbi életükhöz – mondta a miniszterelnök nagypénteken. Orbán Viktor a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában ugyanakkor óvatosságra intett és a szabályok betartását kérte a húsvéti ünnepek alatt is.” Ha ugyanis nem tartjuk be az érvényben lévő korlátozásokat, és az ünnep miatt „zárójelbe tesszük őket”, akkor „nagy baj is lehet” a húsvétból. (MTI) Korábban ugyan „annyit elöljáróban elmondott a miniszterelnök, hogy „a lányok-asszonyok meg lesznek locsolva”. Bárcsak ez lett volna járványügyi ténykedése alatt a legkomolyabb kijelentése, amelyik nem vált valóra.

Ugyanakkor, engem legalábbis, ismételten arra emlékeztet, hogy mennyire (a polgárokat) félrevezető lehet bizonyos adatokat, akár beoltottak számát misztifikálni, s valamilyen csodát várni tőlük. Ez még akkor is kockázatos lenne, ha nem tapasztaltuk volna, hogy bőven lehetne sorolni azokat a magyarországi intézkedéseket az elmúlt évből, amelyek nemhogy nem hozták meg a beígért eredményt, de egyenesen kontraproduktívnak bizonyultak. Elég azokat az „enyhítéseket” (lásd például a focimeccsek látogathatósága tavaly), amelyeket vétek volt meghozni, s azokat a potenciális szigorításokat elmulasztani, amelyekre az aktuális helyzet tükrében korábban és hatékonyabban lett volna szükség.

Ha ezek és ilyen hibák nem történtek, vagy ha már megestek, legalább beismerték volna, de leginkább gyorsan igyekeztek volna korrigálni, akkor talán jobban hinnék a már-már mágikus hatásúnak beállított számoknak, fordulópontot ígérő időpontoknak. Ugyanakkor több esetben hiába tettek különböző szakmai szervek olyan javaslatokat, amelyeket a kormány vagy eleresztett a füle mellett, vagy hónapokkal később, természetesen saját „ötletének” beállítva valósított meg.

Példának okáért jó lett volna többet hallani, hogy miért vetette el – mert a mindennapok alapján ez történt – a kormány az alábbiakat: „Extrém terhelés alatt az egészségügy, újabb szigorításokat javasol a Magyar Orvosi Kamara. A Magyar Orvosi Kamara kérése a döntéshozók felé: Azonnal korlátozzák az üzletekben egyidejűleg tartózkodó vásárlók számát, tiltsák meg közterületen három főnél nagyobb beszélgető csoportok kialakulását, ez alól kivételt csak az egy háztartásban élők jelenthessenek, rendeljék el a plázák, bevásárlóközpontok bezárását, azokban kizárólag az élelmiszerbolt és gyógyszertár tarthasson nyitva, és a közösségi tereket kizárólag a boltok megközelítésére lehessen használni.”

S hogy miért tettek ilyen radikálisnak tűnő javaslatokat. Alighanem ezért: „Az elmúlt napokban már Magyarországon szedte lakosságarányosan a legtöbb áldozatot a koronavírus az egész unióban és nagy esély van rá, hogy így marad a következő hetekben is. Átvettük a vezetést az uniós halálozási listán, kemény hetek előtt állunk.” (forbes.hu)

Aligha kedveltük volna ezeket az egyébként a lehető legrövidebbnek javasolt, de még hatásosnak ígérkező javaslatokat. De a járványügyi védekezés, legyen bármilyen népszerűtlen intézkedések sora, nem lehet a politikai szimpátiaszerzés eszköze. Illetve, mint látjuk, mégiscsak lehet, sőt nem kis mértékben éppen hogy arra (is) használják. Ez esetben az a kérdés, hogy nem lett volna-e ésszerű az orvosok javaslatait legalább valamilyen mértékig megfogadni. A járvány azóta szedett újabb és újabb áldozatainak száma azt mutatja, hogy nagyon is.

Szóval ismételten feltehetjük az e helyütt korábban már feltett kérdéseinket. Például azt, ezúttal mennyire számíthatunk arra, még egy szinte elképzelhetetlen „hibamentes” járványvédekezés mellett is, hogy a kijelölt időpontok valódi fordulatot hoznak. Különösen úgy nem, ha sejtéseink sem lehetnek arról, mi az indok, mi áll a háttérben. Most éppen az aktuális fejtörő, hogy miért 2,5 vagy a 3,5 millió beoltott hozza meg a hőn óhajtott változásokat. Milyen számítások előzték meg ezen határpontok kijelölését, s milyen mechanizmussal generálják majd a kívánt hatást?

Megeshet, hogy amennyiben tudomásunk lehetne, amiről most nincs, akár még a racionalitás bizonyítékait is megtalálnánk benne. Ennek híján azonban csak reménykedhetünk abban, hogy van benne ésszerűség. S nem kell ezt a héten esedékes várakozást is az eddigi, jónéhány be nem teljesült reményünk mellé a feledés – egyáltalán nem felejthető – homályába süllyesztenünk.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!