Nyolcvan évvel ezelőtt, 1941. április 5-én Hajdúsámsonban született Tar Sándor író, 2005. január 30-án Debrecenben halt meg. Az alábbi írása szűk három héttel korábban, január 11-én jelent meg a vagy.hu nevű debreceni internetes újságban, ahol Tarságok címmel volt egy jegyzet/tárca sorozata Tarnak. Tudomásunk szerint ez az utolsó munkája.

Az üveghegyen is túl

Lövő azzal a meglepő hírrel állított be jócskán megkésve és izgatottan a Potya nevű kocsmába, hogy olyasmit hallott, amit ha elmond, a társaság minden tagjának eláll a vizelete. Nekem eddig se folyt, tiltakozott Habzsi, de hol szédelegtél eddig? Tudod, hogy ha nyitásra nem vagyunk itt, ez a fiú ott a pultnál zárva marad.

Kopasz fürkészve nézte társa arcát, és személyes tapasztalatból tüstént megállapította, hogy az már ivott. Te már fogyasztottál valahol, dünnyögte némi sértődöttséggel a hangjában, Lövő viszont helyesbített, nem fogyasztottam, mondta, rajtam nincs súlyfelesleg, hanem ittam. Útba esett a Csapszék, és annyira fel voltam dúlva, hogy nem bírtam megállni. Na jó, szólt közbe Báró, értjük, az korábban nyit, és nekünk is útba esik még a csillagvizsgáló is, ha arra megyünk, hát hol laksz te a Csapszéktől? De haladjunk, mi az a hír, amitől szerinted felborul az anyagcserénk? Bár, mondjuk, nekem nem nagyon van mit mire cserélni, halljuk! Üveghegy, Lövő csak ezt az egy szót ejtette ki a száján a féldecije után, és várta a hatást.

Üveghegy, kérdezte Habzsi értetlenül, pedig ez magyarul volt mondva, Habzsinak pedig csak az idegen szavakkal voltak problémái, úgy érted, hogy az üres üvegeket, amiket kiittunk városszerte, összehordják egy csomóba? Lövőn látszott, hogy kezd megnyugodni, most csak nemet intett a fejével, majd azt mondta, dehogyis. Annak lenne valami értelme, hová gondolsz? Vén Ede a könyöklőnél eltűnődött, valami mesét olvasott a valamikori építész? Neki rémlett valami azokból az időkből, mikor még olvasott, és mikor még volt nála villany. Nem, nem, mondta végre Lövő, miután a sörét is megkóstolta, nem fogjátok elhinni, a város vezetése egy üveghegyet építtet a főtérre, magasat, amitől a város mindjárt Európa kulturális fővárosa lesz. Elhisszük, mondta Kopasz, ezekről mindent elhiszünk, te nem tudsz olyan baromságot kitalálni, amit ne hinnénk el velük kapcsolatban. De most beszélj egy kicsit érthetőbben, mi a fenének az az üveghegy? Aminek a nevét mostantól tessék nagybetűvel kezdeni, felelt rá Lövő, és amit egy japán alak fog tervezni, ha arra a kis időre kiengedik a New York-i zárt osztályról.

Csend lett, mindenki az előtte lévő sörösüvegét bámulta, én tulajdonképpen nem bánnám, szólalt meg később Habzsi, ha ez itt előttem heggyé változna, tele sörrel. Annak is lenne értelme és minden nap hegyet másznék, ami kimondottan egészséges. Azt mondod, a főtérre csinálják? Igen, úgy hallottam, válaszolta Lövő, és magasabb lesz, mint a Nagytemplom, mindig is mondtam, hogy az a templom előbb-utóbb útjában lesz ennek a tébolyodott fantáziának. És mire használják, kérdezte Kopasz, bank lesz benne? Vagy benzinkút? Kaszinó, szólt közbe Habzsi, nyerőgépek! Nem, nem, ingatta a fejét Lövő, ha elmúlik ez a kulturális skizofrénia, kiviszik a Hortobágyra mindenestül, délibábnak. Vagy a templomot viszik ki, vélte Báró, birkaakolnak. Na, nem kell ilyen gyors eredményre számítani, ez majd a későbbi idők zenéje, egyelőre lesz egy üveghegyünk, a tervek szerint alatta járnak majd a villamosok, és akik járni mernek alatta, az üveg ugyanis törékeny. Gondolom, üveglifttel fel lehet majd menni a csúcsára, onnan pedig csekély térítés ellenében szabadeséssel leugorhatsz a szökőkútba. Vagy mellé. Nyugdíjasoknak ingyen, de csak egy alkalomra. A díszburkolaton landolva, egy pattanás után pedig elkap a környezetvédő hatóság. Na, igyunk, gyűjtsük az üveget!

Tar Sándor Vén Ede című könyve, amiben a vagy.hu oldalain megjelent írásai olvashatók, megvásárolható a Libri könyvesboltjaiban, megrendelhető interneten.

Művei:

A 6714-es személy (elbeszélések, Magvető, 1981)
Mért jó a póknak? (elbeszélések, Szépirodalmi, 1989)
A te országod (válogatott és új elbeszélések, Századvég, 1993)

Ennyi volt (novellák, Cégér, 1993)
Minden messze van (kisregény, Határ, 1995)
A mi utcánk (regény, Magvető, 1995)

Szürke galamb (bűnregény, Magvető, 1996)

Lassú teher (elbeszélések, Magvető, 1998)

Nóra jön (válogatott elbeszélések, Magvető, 2000)
A térkép szélén (novellák, Magvető, 2003)
Az alku (gonosz történetek, Noran, 2004)
Te következel (válogatott elbeszélések, Magvető, Budapest, 2008)

Tájékoztató; szerk. Lakner Lajos; Déri Múzeum, Debrecen, 2017
Vén Ede (tárcák, Együtt Debrecenért Egyesület, Debrecen, 2018)

Díjak, kitüntetések:

Mozgó Világ-díj (1976), A legjobb első kötet díja (1981), a Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja (1982), Déry Tibor-jutalom (1985), a Jövő Irodalmáért Díj (1989), Darvas József-díj (1989), Artisjus Irodalmi Díj (1990), a Művészeti Alap Irodalmi Díja (1992), Beszélő-díj (1992), Alföld-díj (1992), Debrecen Kultúrájáért Díj (1993), Nagy Lajos-díj (1994), Krúdy Gyula-díj (1995), Szabad Sajtó Díj (1995), Márai Sándor-díj (1998)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!