Ha valahol, akkor Debrecenben kellene igazán zöldnek lenni. Nincsenek hegyek, dimbek-dombok, folyó, vagyunk viszont egy gödörben. Ezt most a földrajzi elhelyezkedésre értettem. És erre predesztinál minket a város színe is: kék-sárga, amit, ha összekeverünk, zöld lesz. Az ország legnagyobb egyetemének logójában is a zöld szerepel.

Manapság a szavak szintjén (mert a papír, a mikrofon és az internet mindent elbír) olyan zöldek vagyunk, mint ide Kiskunlacháza. A valóságban viszont én csak azt érzékelem, hogy zöldeket beszélnek.

Mit is jelent zöldnek lenni? Amikor azt halljuk, hogy zöldek, Greenpeace, stb., tudjuk, hogy környezetvédelemről, valami környezetkímélő dologról lesz szó. Nem azért kell zöldnek lenni, mert az most trendi, hanem azért, mert felelősséget érzünk a Földért, amelyen élünk, a tágabb és közvetlen környezetünkért, valamint gyerekeink és unokáink jövőjéért. Hogy ne éljük fel előlük az egészséges világot.

Debrecen vezetése nem bír leállni a hencegéssel. Itt nem érvényes a „szomszéd füve mindig zöldebb”. Nálunk minden szebb és jobb, mint máshol. De így van ez országosan is. Az emberek viszont, legalábbis, akik már adófizető korban vannak, kinőttek az esti mesékből.

Átadtak négy elektromos kukásautót Debrecenben. Hurrá! Örülök neki, mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy nekem semmi nem jó. Szuper. Bár az összes kukásautó elektromos lenne! Igaz, az átadáskor a polgármester eleresztett egy poént arra nézvést, hogy a sajtómunkások szép számban képviseltették magukat. Az eszébe sem jutott, hogy miért kell minden autóra majdnem két embernek kivonulnia a várostól, plusz a két hostess, akik a szalagot tartják. Kósa még a szokásos formáját is hozta, mint akinek gyerekkorában nem volt kisautója. De mondták neki, hogy előbb az étel, aztán a desszert.

Mondom, jó ez a négy elektromos járgány, de csepp a tengerben. Mert, ha megnézzük, mit tesznek még a környezetvédelemért városunkban, akkor nincs ok az örvendezésre, még kevésbé a véget nem érő hencegésre.

Civaqua-program – Régi történet, többször leporolták, többször megígérték, tavaly feléledni látszott, azóta nem sokat hallani felőle. Végtére is nem olyan fontos, mint a térkövezés, a másodosztályú focicsapat megmentése, a MotoGP megvalósítása.

Kéne Debrecennek egy kiváló tömegközlekedés. Hogy minél többen azzal járjanak. Az ország második városa vagyunk, járna ennyi. Ehelyett olyan menetsűrűséggel közlekednek járművek, hogy az vicc. És akkor néha még ki is marad egy-egy járat. Az átkosban több villamosvonal volt. Mi a zöld: a villamos vagy a busz? A kettes meglett nagy sokára, de aztán leállt ez a fajta fejlesztés vagy zöldítés. És akkor most járványidőben még tovább ritkították a járatokat. Természetesen a szolgáltatás csökkentésével a bérletárak csökkentése nem járt együtt. Kihelyezték viszont az értelmetlen plakátokat, miszerint a kormányrendelet értelmében az utasok szíveskedjenek tartani a másfél méter távolságot. Láttak már a DKV vezetői villamost belülről? Ha igen, tudják, mennyi a másfél méter? Aligha.

A 4-es számú főút városi szakaszáról vajon mikor sikerül már kipaterolni az áthaladó kamionforgalmat? Az, hogy veszélyes, mint a fene, nem kérdés, jelentős részük garantáltan nem tartja a sebességhatárt. Sokuk járművéből a fék is hiányzik. Vagy csak a sofőrökből a hajlandóság, hogy megálljanak egy-egy piros lámpánál. Ha akadályoztatva vannak, átmennek a másik sávba, és áthajtanak a piroson. Nem egy ilyen jelenetet láttam már iskola melletti gyalogátkelőnél. És akkor hol van még a levegőszennyezés? Számít? Sürgős? Annak, aki ott lakik. A vezetőknek nem.

Kell a pénz másra. Mondjuk, a MotoGP-re, ami szintén nem a környezetkímélőségéről lesz híres. Vagy Hajdúnánásnak mindegy? Az, hogy ártalmas a zsebünkre nézve is, az más kérdés. Itt egyéni hobbik mennek közpénzen. OV a fociért van oda, akkor stadionok kellenek, Kósa motorban érdekelt, akkor MotoGP. Szép keresztény értékrend, belenyúlni a közösbe és saját passzióra szórni. A MotoGP-ről még annyit, hogy a szintén veszteségesen üzemelő, de már meglévő Forma-1 Mogyoródon elbírná ezt is, a különböző edzések, versenyek közt némi átalakítással, és akkor nem kéne ekkora halom pénzt elszórni. Nem spanyolviasz, nem saját ötlet, külföldön van rá példa, hogy ez működik. De ugye a benemruházásból nincs lenyúlható haszon.

A város tüdeje lenne a Nagyerdő. Valamikor idegenvezetőként szovjet csoportokat is kísértem városnéző buszozásra meg egy kis sétára a zöldben. Amikor mondtam, hogy ez itt most a Nagyerdő, ők viccesen ennyit mondtak rá: ez egy kis park. Hát, igen, ott más léptékben mérnek. Nos, ezt a helyet is védenünk, óvnunk kellene, amennyire csak lehet. Van egy hatalmas parkoló a Pallagi úton. Ez a parkoló egykor elég szedett-vedett terület volt. A DOTE kicsinosíttatta, aszfaltoztatta. A város pedig nemes egyszerűséggel lenyúlta és fizetőssé tette. Meglehetősen sokan jönnek a klinikatelepre távolabbról is, a várakozási idő pedig kiszámíthatatlan. Lehet fizetni rendesen. Sokan aztán úgy oldják meg, hogy a másik oldalon az erdős területre állnak járműveikkel. Nem jobb a helyzet a Móricz Zsigmond körúton sem, ott minden gond nélkül a zöldön parkolnak az autók, ahol még tévedésből sincs kijelölt várakozóhely. Mily különös, a közteresek nem büntetnek. Érdekesek ezek a szabályok. Ha nagyobb rendezvény van a stadionban, szintén nem számít a zöld. A Campusfeszt ideje alatt a fák közt parkolnak mikrobuszok, autók, és úgy tűnik, senkit nem zavar. Az, hogy egy olyan rendezvényt nem képesek kitenni az erdőből, ahol nagyon sok mindenkit zavar és akadályoz, elég sokat elárul a mentalitásról, arról, hogy ki és mi a fontos. Ha már fesztivál, vegyük példának az ismerteket, mondjuk, Woodstock. Simán megfelelne a Vekeri erre a célra, de nem, inkább ellehetetlenítik a környék életét egy hétre, letarolják az erdőt. Zöldek, aha.

Mivel folyó nélküli, poros levegőjű város Debrecen, kéne sok szökőkút. El tudnék képzelni egyet a Bem téren, a könyvtár és vérellátó előtti parkban is. A Petőfi téren is volt valaha működő szökőkút, azt a teret csak rendbe kéne tenni (akárcsak a régi strandot), és újra a régi lenne. Ehelyett ott is teljes cserét akarnak, ami nyilván sokkal többe kerül, és lehet térkövet felhasználni. Az új kőtéren is van vizes rész. A Hal közben meg hagyták tönkremenni. Valaki hanyag volt, és ha már így alakult, nem siettek, hogy megjavítsák. Ezek nem nagyberuházások, csak aprócska dolgok, amiket könnyedén rendbe lehetne tenni, hogy a városlakók jobban érezzék magukat. Mert – bármily meglepő – nem attól érzi jól magát a cívis, hogy kiadványokban, plakátokon azt sulykolják belé, hogy neked most nagyon jó, mert mi annyira szuperek vagyunk, és mindent megteszünk érted, és tessék magad jól érezni. Nem, nem. Az emberek többsége abból ítél, amit lát, tapasztal.

A város több pontján felváltotta a zöld területeket a kő. Hogy miért, azt nem tudom. Vagyis van a szóbeszéd, de én a józan ész felől próbálnám közelíteni a dolgot. Hiszen a fa lombja árnyat ad, és valamelyest tisztítja a levegőt, a kő pedig ontja a hőt. A kőtér és a Csapó utca is tele kővel, mutatóban vannak fák is, de gondosan szűkre szabva a helyük, a téren pedig cserépben. Mekkora gyökeret tud ereszteni egy cserepes fa? Miért félnek annyira a zöldtől? Értem én, persze, hogy a fű a mai szóhasználatban már új jelentést kapott, és mint tiltott dolog, fúj. De azért lássuk már be, hogy a fű eredeti jelentése a nyugdíjba vonulását követően Poldi bácsinak is hiányzó „szép, ződ gyep”. És ez nekünk, cíviseknek is hiányzik.

Amikor Debrecenben fejlesztésről beszélnek, szinte biztosra vehetjük, hogy szerencsétlen város ismét veszíteni fog jellegéből. Ez ugyanis egy lapos alföldi város, ahol az épületek többsége nem nyúlik az égig. És nem rideg fémből és betonból van. Nagyon sok szép épület van a városban, csak rendbe kéne tenni. A bontás gyakran könnyebben megy. Amikor azt hallom, hogy fejlődés, akkor már előre rettegek, hogy újra a minimalista stílus felé csúszunk el. Történelmet már elég régen tanultam, de az azért megmaradt, hogy a kőkorszak nem számított az evolúció Csomolungmájának. Ám itt bármihez hozzányúlnak fejlesztés címszóval, ott fű füvön, fa favon nem marad, kő kövön annál inkább.

Kő kövön. Fura dolog ez. Ahol zöldre vágyunk, ott kőtenger van, ahol meg aszfalt kéne, ott sártenger. Mármint egy-egy kiadós esőzés után, amikor a kerékagyig süllyed a vízbe vagy a dagasztó sárba. Gyalogosan meg szinte lehetetlen közlekedni, teleportálni pedig még nem tud mindenki. És tévedés ne essék, nem (csak) a kertségekről van szó, városszéli utcákról, dűlőkről, hanem bizony belvárosi utcákról is. Ez nem szégyen a 21. században? Az ország második városában egyes utcákban vízijártassági kell, de minimum horgászcsizma, hogy eső után kiléphessenek az utcára. Persze, helyi adót azt azért fizessenek.

Nem csak dicsekedni kéne, minden feladat elvégzését fanfárokkal ünnepelni, hanem nevelni is az embereket. Gondolom, a lakásában nem esik ki a kezéből a legtöbb embernek a szemét, ott, ahol épp van. Kéne, hogy magáénak érezze mindenki a várost is, és vigyázzon rá ugyanúgy, mintha a tulajdona lenne. Persze, ehhez nem ártana az sem, ha megfelelő távolságban kellő mennyiségű szemetes lenne kihelyezve, amit természetesen rendszeresen ürítenének. Nekem régi autóm van, és abban is van hely a szemétnek. Gondolom, az újabb, puccosabb autókban is elfér néhány csikk, szotyolahéj, almacsutka, barackmag, koszos papír zsebkendő. Amit a célba érés után a kukába, szemetesbe ki lehet dobni. Az úttest nem a megfelelő hely ezek „elhelyezésére”. Olvastam az 1 Ft/csikk kezdeményezésről. A valamikori kedvenc társasjátékomban pedig volt egy mező „Szemeteltél, fizess 10 Ft-ot.” Én ezt vezetném be mai árakon. Mert az sem mentség, ha nincs kuka a közelben (de inkább legyen). Mert zsebe, táskája legtöbbször van az embernek. Meg talán egy kis intelligenciája is. Utóbbira sajnos nem mernék nagy tétben fogadni.

Sokan vagyunk, akik szelektíven gyűjtjük a hulladékot. És sokan vannak, akik gyűjtenék, de a környékükön közel s távol nincs ilyen lehetőség. Vajon miért? Nem tudom, milyen rendszerességgel kell üríteniük a szelektív szigeteket, de néha már kifelé dől belőlük a hulladék. Ezzel garantáltan nem csinálnak kedvet annak, aki már hajlana rá, hogy környezettudatosabb legyen. Gondolom, nem olyan borzasztó drága egy olyan szelektív gyűjtő, hogy ne lehetne belőle jóval több a városban. Olaszországban közel 6 éve láttam a vonatablakból, hogy minden állomáson kicsiben is lehet szelektíven „szemetelni”. Gondolom, nem az én tiszteletemre állították azokat a szelektív szemeteseket, hanem már jóval régebbi hagyomány.

A zöld számomra környezetkímélőt jelent. Nos, döntse el ki-ki maga, mennyire környezetkímélő a papírpocséklás. Márpedig most az óriásplakátok korát éljük meg a 70 ezer példányban készült Debrecen 2030 öndicsőítő propagandakiadványét. Gondolom, nem mondok újat, a legjobb reklám az elégedett ügyfél/vendég/utas/beteg, vagyis az elégedett városlakó esetünkben. És ahhoz nem kell egy rakás pénzért egy csomó papíron (ami később hulladék lesz) önmagukat fényezni. Ahhoz minél több ember igényeit figyelembe véve, minél több ember megelégedésére kell tenni a dolgukat, amivel megbízták őket, amiért a fizetésüket kapják.

Szóval, zöldnek lenni mentalitás, meggyőződés, elkötelezettség, felelősségérzet. Az nem egy kitűző, egy kokárda, egy lózung, egy propagandaelem, amivel hivalkodni lehet. Több szerénység kéne és kevesebb magamutogatás, több valós munka és kevesebb propaganda. Úgy tűnik, ehhez még nem sikerült felnőni. A zöld bizonyos esetekben éretlent is jelent, ha így nézzük, akkor zöldek. Zöldfülűek.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!