Debrecen 2030-ig tartó fejlesztési tervéről szervezett online lakossági fórumot március 26-án a Pálinkás József volt MTA-elnök és oktatási miniszter által vezetett Új Világ Néppárt. A párt közösségi oldalán közvetített beszélgetésen Pálinkás mellett részt vett Bánfalvi Győző szociológus, a párt kampányigazgatója, Czímer József közgazdász, az Új Világ gazdasági műhelyének vezetője, továbbá Csák László pedagógus, a szervezet debreceni csoportjának elnöke. A bő egyórás beszélgetés folyamán az érdeklődők az élő videó alatt kommentekben kérdezhettek.

Pálinkás József a beszélgetés elején leszögezte: Debrecenben komoly fejlesztések voltak az elmúlt 30 évben, a jövővel kapcsolatban pedig fontosnak tartja, hogy a 2022-ben megválasztott országgyűlési képviselők az ország mellett Debrecen érdekeit is képviseljék. A pártelnök arról beszélt, olyan törvényeket kell majd hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy a debreceni emberek kiegyensúlyozott, boldog életet élhessenek. Egy olyan környezetet kell a városban megteremteni, amelyben a fiatalok megtalálják a helyüket. Szerinte ez felülről kitalált fejlesztésekkel, az emberek megkérdezése nélkül nem fog működni. Pálinkás hangsúlyozta továbbá, Debrecen agglomerációjának is részesülnie kell a fejlesztésekből, mert a város a környezetével együtt létezik.

Felkészülni, vigyázz…! Olvasd a Debreciner VÁLASZTÁS 2022 rovatát!

Czímer József elmondta, a négy résztvevő közül ő a „legfiatalabb” debreceni, hiszen csak három éve él a városban. A közgazdász azt kifogásolta, hogy más városokhoz hasonlóan a Debrecen 2030 terv forrásait kizárólag a kormány biztosítja, a városokban ugyanis jelenleg nem akkumulálódik olyan befektetési forrás, amelyet az önkormányzat saját akarata szerint felhasználhatna. Az Új Világ ehhez képest azt szeretné, ha az önkormányzatoknak lennének eszközeik a beruházások megvalósítására.

Logikai bukfencek is vannak a D2030-ban

Bánfalvi Győző szociológusnak komoly fenntartásai vannak a Debrecen 2030-cal kapcsolatban. Szerinte alaposan át kell strukturálni a fejlesztéseket. Úgy látja, jelenleg sem a demográfiai, sem a településfejlődési adatokra nem reflektál a terv, továbbá logikai bukfencek is vannak benne.

Hozzá hasonlóan Csák László pedagógus is kritizálta a programot, amely első olvasásra előremutató tervnek tűnik, azonban az elmúlt harminc évben, főleg kampányidőszakban elhangzott ígéreteket is tartalmaz. Ezek között említette Csák a Sámsoni út újjáépítését, a 35-ös főút Józsa városrész és Debrecen közötti 2×2 sávosra bővítését, a Civaqua-tervet és az intermodális központot is. Kifogásolta továbbá, hogy a beruházások mellé nem rendeltek konkrét dátumokat. Szerinte reálisabb lenne, ha a tervnek a „Debrecen 20-30 év múlva” címet adnák. Csák feltette azt a kérdést is: vajon honnan lesz most hirtelen forrás minden olyan beruházásra, amelyekre eddig nem jutott?

Nagy ígéretek, karcsú források

A kérdést Bánfalvi Győző felelte meg, szerinte a rendelkezésre álló források karcsúak az ígéretekhez képest, ezért nem tartja valószínűnek, hogy a terv elemei mind megvalósíthatóak. Vele ellentétben Pálinkás József szerint nem lesz probléma a forrásokkal, a lényeg az, hogy ezeket a debreceniek és az agglomerációban élők érdekében kell felhasználni. Az álláspontja szerint az első helyen a közlekedés és a közműhálózat fejlesztésének kell állnia. Ezt kulcskérdésnek nevezte, mivel Debrecenben jelenleg olyan nagy az autóforgalom, amit a város nem bír el, ezért jelentős mértékben át kell térni a közösségi közlekedésre.

Czímer József erre rácsatlakozva arról beszélt, Debrecen környékén megvannak azok a sínek, amelyek alkalmasak lennének a kötöttpályás közlekedésre, de ehhez olyan megállókra is szükség lenne, amelyek mellett parkolókat alakítanak ki gépkocsik és kerékpárok számára.

Több évtizedes elmaradásokat próbálnak így pótolni

Bánfalvi Győző egy korábbi gondolatmenetéhez visszatérve kifogásolta, hogy a program azt sugallja, Debrecen 10 év múlva egy 4-500 ezres nagyvárosra fog növekedni, miközben valójában enyhén csökken a település népessége. Szerinte most a legfontosabb az agglomeráció és a város közötti szerves kapcsolat megteremtése, a közlekedésszervezés precíziója kellene, hogy legyen. A terv mégis másról szól. „Ott tartunk, hogy amit a ’80-as, ’90-es években és 2000-es évek elején elfelejtettek megépíteni, azokat az utakat fogjuk most pótolni” – fogalmazott. Szerinte a program ezért „önleleplezés”, a benne található fejlesztések egy részét azért kell megvalósítani, mert a korábbi évtizedekből felhalmozódott hiányosságok már zavarják az ide települő cégeket, miközben a város lakosságának már másabb igényei lennének. Példának hozta fel Bánfalvi, hogy szerinte a terv nem foglalkozik a környezetvédelemmel.

A beszélgetés során szóba került a Debreceni Nemzetközi Iskola, amelyről Csák László azt mondta: habár nem ellenzi a projektet, egy elhamarkodott presztízsberuházásnak tartja. A debreceni repülőtér fejlesztéséről is szót ejtettek a felek, erről Czímer József és Pálinkás József is úgy vélekedett, fontos lenne, de ez nem egy újabb kifutópályát jelent, hiszen nemzetközi példák azt mutatják, a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb forgalmat is lehet bonyolítani egy pályán.

Bánfalvi Győző a beszélgetés végéhez közeledve azt is kifogásolta, hogy a D2030 program nem utal a város elöregedésére, nem érinti a szociális szféra fejlesztésének kérdését. Szerinte hiányzik belőle az ember, az összeállítók nem foglalkoztak a demográfiai összetétellel, pedig ez a jövőben egyre nagyobb probléma lesz nemcsak az ország, hanem Debrecen számára is.

(A Debreciner korábban számos alkalommal foglalkozott a hol „Debrecen 2030”-nak, hol „D2030”-nak nevezett tervvel. Így arról is írtunk: ilyen fejlesztési terv nyilvánosan elérhető formában biztosan nem létezik, 2020. június 25-én Debrecen város közgyűlése is mindössze egy dátumok és költségek nélküli, 3 oldal terjedelmű projektlistát fogadott el a 2023 utáni időszakra vonatkozóan.)