Pósán Lászlót volt kedves beinvitálni a debreceni önkormányzati tévé a stúdióba, legyen már aranyos és terjessze az igét a fideszes képviselő úr. Tehette, vagyis terjeszthette Pósán úr, hiszen a hivatásos médiamunkatárs kiváló hallgatóságnak bizonyult, tökéletesen játszotta a mikrofonállvány szerepét. Egy darab valós kérdést sem tett fel; kérdés, ez a fajta színjáték vajon így mennyibe kerül az adófizetőknek..

Pósán urat egyszer például a hivatásos médiamunkatárs azzal a kérdéssel próbálta falhoz szorítani, hogy lehet-e már tudni, milyen jellegű kérdések lesznek a nemzeti konzultációban. A képviselő urat láthatóan váratlanul érte ez a firtatás, mintha a magánéletében vájkáltak volna, mert azt felelte, hogy jelenleg még nem.

Megtudhattuk, azokat most próbálják megfogalmazni, hogy ne legyenek se túl bonyolultak, se túl egyszerűek. Személy szerint segítek hozzájárulni egy kérdéssel: legyen-e rántott hús ebédre vagy jó lesz krumplis tészta is.

Nos, Pósán úr, ha már minden akadály nélkül szóhoz jutott, elmondta azt is, hogy szerinte a jelenleg még állami tulajdonban lévő Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem és Pécsi Tudományegyetem annyira szeretett volna magánkézbe kerülni, hogy a kormány inkább nem állt ellen ennek a kérésnek.

Na, itt azért én 20 perc szünetet kértem volna a felvétel során, mert ennyi időbe telt volna, míg kiröhögöm magam, de mivel a lámpák sem pukkantak ki és a plafon is a helyén maradt, ráadásul a hivatásos médiamunkatársnak sem rebbent a szeme, ment tovább a műsor.

Kérdezem, ki hiszi el ezt a marhaságot? Ők kérték, mi teljesítjük?

Mintha mi kértük volna, hogy szántsák be a jogállamiságot Orbánék! Mintha mi kértük volna az alaptörvénybe foglalt hülyeségeket. Mintha mi kértük volna, hogy a koronavirus.gov.hu oldal politikai propagandaoldallá silányuljon, vagy hogy a közpénzmilliárdokból fizetett m1 műsorában nemkormánypárti politikus ne szerepelhessen. Mintha mi kértük volna, hogy a szabad médiát kivéreztessék, hogy a baráti, kevesebb nézettséget-olvasottságot produkáló médiumokat meg milliárdokkal kitömjék.

Mintha mi kértük volna, hogy a várólisták hónapokra duzzadjanak, mintha mi kértük volna, hogy az alsóbbrendű utak nagy része járhatatlan legyen a rengeteg kátyútól. Mintha mi kértük volna a tao-támogatásokat, a stadionokat, az urambátyám rendszert, a korrupció növekedését!

Hát nem, Pósán úr, egyáltalán nem kértük, ahogy magát sem kértük, hogy így, ilyen elvtelenül képviselje a választókat!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!