Meddig létezhetnek még a független nyilvánosság felületei?
ARCOK DEBRECENBŐL
Törő László Dávid
Történészként végeztem a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában. Nagyon szeretek kirándulni, úszni, olvasni és filmeket nézni. Az egyik kedvenc hobbimon, a történelmen belül különösen a történetírás története foglalkoztat, tehát nem csak önmagában a múlt eseményei érdekelnek, hanem inkább az azokról folyó tudományos és politikai viták. Az Eredet című film (álom az álomban) analógiájára úgy lehetne jellemezni, hogy ez a téma amolyan történelem a történelemben. Jelenleg egy könyvem megjelenését várom, amely egy magyar alkotmány- és jogtörténész, Eckhart Ferenc munkásságát mutatja majd be.
A mai Magyarországon számos tényező nehezíti az önálló tudományos munka művelését, amelyek közül a legégetőbb az autoriter módon kormányozó politikai hatalom, amely semmilyen tőle viszonylag független intézményt nem tűr el az országban. Ezért üzentek hadat először a kritikus értelmiségieknek (legyenek azok konzervatívok, baloldaliak, keresztények, ateisták vagy liberálisok), majd egyes egyetemeknek, szakoknak (fő ellenségük a társadalomtudomány és a társadalomtörténet), komplett tudományágaknak (gender, bölcsészetek), majd a Magyar Tudományos Akadémiának, mely utóbbinak jól működő kutatóhálózatait tették tönkre. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi rezsim és ellenzői közötti ellentét már régen nem ideológiai, sokkal inkább a zárt, önkényre építő és a vezérben való kritikátlan hit elvén működő berendezkedés áll szemben az egymást még meghallgató, többfelé nyitott kommunikációt folytatók gócpontjaival.
Ilyen légkörben többek között az foglalkoztat, meddig létezhetnek még a független nyilvánosság felületei, úgy a publicisztika, mint a tudomány fórumai.
Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat.
