Az idei év legjobban várt filmje a [i]Bosszúállók: Végjáték[/i] volt, ám most, hogy ezen túl vagyunk, mindenki arra kíváncsi, vajon mit lép ezután a Marvel. A Végjáték ugyanis sok kérdést hagyott nyitva. Ki lesz az új Tony Stark? Megnyitják-e a mindenki által vágyott multiverzumot? Mi lesz Peter Parkerrel a mentora nélkül?
„Az emberek hinni akarnak” – Pókember: Idegenben
Az Idegenben természetesen ezekre a kérdésekre is keresi választ. Mielőtt azonban bármiféle fejtegetésbe bonyolódnánk a film kapcsán, muszáj számításba vennünk valamit. A Marvel 11 éves pályafutása ugyanis hozott némi változást a képregény-rajongók körében: többen lettek. Ám még ez sem pontos, két különféle Marvel-rajongó van: az egyik a képregények miatt nézi/nézte a filmeket, míg a másik beült egyszer egy Marvel-filmre, megszerette, mára pedig már ismeri az egész filmuniverzumot, viszont a képregényekkel nem feltétlenül van tisztában. Mindazonáltal azt is tisztáznunk kell, hogy a filmeket sem értelmezhetjük a képregények tiszta adaptációinak. Az azonban tény, hogy a Marvel az esetek többségében igyekezett mindig karakterhű maradni.

A Pókember: Idegenben bő két hónappal a Végjáték után jött ki, és körülbelül a film is ennyi idővel az események után játszódik. A Marvel iszonyú jó döntést hozott, amikor a Pókember-film premierjét tűzte ki a Végjáték után. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a Marvel-univerzum legkedveltebb karakteréről beszélünk. A felocsúdó vagy még gyászoló nézőket egyedül Peter Parker tudja újra megnyerni magának, hiszen kvázi ő is egy Bosszúállók-rajongó. Minden eseményt gimis szemszögből kapunk meg, ami épp ezért nagyon elmés, könnyed megoldás. A film eleje azt magyarázza, hogy hogyan történt az univerzum felének „visszapittyenése”, s ezt az új helyzetet hogyan oldották meg esetünkben az oktatásban. Az egyik ilyen hatás például, hogy a visszapittyentek nem öregedtek, tehát a csettintéskor ugyanaz a verziójuk tért vissza, amelyik öt évvel ezelőtt eltűnt, míg korábbi kortársaik öt évvel idősebbek lettek.

Peter Parker – ahogy már a trailerben is láthattuk – európai nyaralásra készül, és el is utazik, viszont uniformisát leginkább otthon hagyná, ugyanis inkább pihenni akar. Valamint érezhető rajta, hogy még ő is gyászolja Tony Starkot. Több ízben igyekszik elkerülni a „bevetéseket”, ám a S.H.I.E.L.D. megtalálja, s így európai körútja alatt is teljesítenie kell a hős kötelességét. Maga az utazás üdítő megoldás, hiszen ez esetben nem kizárólag az USÁ-ra korlátozódnak a gonoszok tettei, hanem Európa nagy városaira – így a felvetett probléma valóban globálissá válik. Ezúttal az Elementálok lesznek Pókember ellenfelei, akik a négy elemet képviselik, s körútja során őket próbálja megállítani. Segítője pedig – a film elején ez kissé idegen lehet a karakter ismerőinek – Mysterio, akit Jake Gyllenhaal alakít, méghozzá nagyon jól. Az egész film Mysterio és Pókember kapcsolatára van felépítve, valamint Peter Parker felelősségére: hogy valóban szükséges-e átvennie Tony Stark szerepét. Alkalmas-e, megérett-e már erre egy 16 éves tinédzser?

Tom Holland pedig ezúttal is nagyon jól játssza a szerepét, megkockáztatom, hogy a három Pókembert játszó színész közül ő tudja a legjobban visszaadni a karaktert. Elhisszük neki azt, hogy okos, de néha bénázik, poénkodik is – ahogy azt egy 16 évestől elvárjuk. Na, és persze naiv, mindenkiben nagyon hamar megbízik. Felvillantják még az MJ-vel való szerelmi szálát is, ami szintén nagyon bájos, vicces jeleneteket eredményez. Mindenféle spoiler nélkül azonban nem tudok belemenni a film további fejtegetésébe.

Egy nagyon szépen felépített önreflexív sztoriról van szó, ahol a Marvel a nézőire is kikacsint. Ez a film egyszerre működik a Végjáték folytatásaként és önálló Pókember-filmként is. Mysterio bevonása az univerzumba rendkívül jó, merész húzás volt, és Jake Glynehall alakításában nem csak az elvárt sablonokat hozza. Ugyanakkor övé lesz a film tételmondata is: „Az emberek hinni akarnak. És manapság bármit elhisznek.” S ez a kijelentés ágyazza be igazán ezt a filmet az univerzumba, és teszi – ha lehet – még egységesebbé a filmeket. Marvel kedvelői számára kihagyhatatlan a film: továbbépít, elvarr és egyszerre új kérdéseket tesz fel. Nagyon várom a következőt.