Mottó: „Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.” (Részlet József Attila Óda című verséből)

Rohamosan közelednek az ünnepek. Elhalványulnak a dühök, az emberiség nagyrésze pihenni vágyik. Közben a halál csendesen arat közöttünk. Más lesz ez az ünnep, mint az előzőek. A megszokott nyomor keserédes magánya most még fájóbb. Sokan egyedül vannak, és csak szoronganak, de akik sokan vannak, azoknak se jobb, pláne, ha nem telik arra, amire telni kéne.

Gondolok azokra is, akiknek az ünnepek nemcsak a csillogásról szólnak, hanem ilyenkor Istent is erősebben érzik. Jézus Krisztus földi születése, az ünnepek ünnepe, a napkeleti bölcsek ajándékozásának emberi leporellója. Erősebben érzem Istent!

Számot vetek magammal és szégyenkezem. Nem voltam mindig jó. Az utóbbi időben sokszor felültem a provokációnak és nemtelen küzdelmekbe vetettem magam. Nem magamért tettem, de megtettem. Nem kellett volna.

Készülök a karácsonyra. Kell is. Még élünk, és az unokák kicsik. Készülök „kunyerálni” is – ahogy egyesek mondták rólam azért -, hogy ne csak az unokáimnak jusson némi ajándék. Más lesz ez az ünnep, mint az előzők. Nem lesz fény és pompa, nem gyűlik össze közel 400 ember, nem lesz karácsonyi est. Nem úgy, mint tavaly. „Az üzenetet egyre hozták: Várunk. Van-e már aranyod? Zúgtak a habok, a habok.” Ady Endre disznófejű nagyura kong itt, valahol belül. Várnak. Ugyan nincs aranyom, de várnak. Sokan várnak, mindenkinek nem jut, és hogy megyek, mit tegyek? Majd a jó Isten megsegít! Még akkor is, ha némelyek képesek tolvajnak nevezni. Tolvaj vagyok, szeretetet viszek és lopok, karácsonyra tán odaérek. Dúl a járvány, de enyhülhet a szív. Talán. Valahogy odaérek. Oda, ahol a tüzelő is kevés, és a liszt is, oda, ahová nem megy a Mikulás még késve sem, oda ahol hideg van és sok a gyerek. Konganak a fejemben a szavak. Küzdeni kell érte, és megadatik! Tedd a dolgod! Fáradt vagyok, pihenni akarok, nem tisztem, ellenkezem. Jár az agyam, mint a motolla.
A szegénység nem bűn. A hajléktalanság sem az. A gyerek pedig mindenütt gyerek. Jönni kéne a Jézuskának!

Még gyűjtöm az erőt, de már tudom: menni fogok. Jézuska, ha megpihen, hadd nevessen könnyeimen!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!