„Tudom, hogy lélekben rengetegen ott voltak velünk” – az SZFE-tüntetésen részt vevő debreceni fiatalokat kérdeztünk

Az egyetemisták szerint fegyelmezetten hordta a maszkot a több mint 10 ezer demonstráló. Felemelő élményként írták le a közös cél érdekében összegyűlt emberek felvonulását.


SZFE-demonstráció Budapest 2020. október 23.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Mindannyiunk szabadsága – megemlékezés ’56-ról elnevezéssel
demonstratív felvonulást szerveztek október 23-ra Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói és oktatói, akik már hónapok óta tiltakoznak a felsőoktatási intézménynek az egyetemi autonómia komoly sérülésével járó átalakítása miatt. A tudósítások szerint több mint 10 ezer résztvevős rendezvényen debreceni fiatalok is ott voltak. Közülük ketten a nevük elhallgatását kérve beszámoltak a fáklyás vonuláson szerzett tapasztalataikról. Kérésüket tiszteletben tartva a cikkünkben Nóra és Péter álneveken hivatkozunk rájuk.

Ennyi embert még nem látott maszkban

A Debreceni Egyetemen tanuló Péter a Budapestig tartó vonatúton piros-fehér kokárdák készítésével foglalta le magát. Volt olyan utas, aki kért is egyet tőlük. A Nyugati pályaudvarra érve aztán csupa sárga SZFE-maszkos emberbe botlottak. „A 4-es 6-osra szállva telefonon néztük az útvonalat a Műegyetem rakparthoz, de végül a villamoson egyre gyűlő, szintén egységes maszkot vagy piros-fehér szalagot viselők csoportjaira bíztuk magunkat” – mesélte Péter, aki ennyi embert egy helyen még nem látott maszkban. Az elmondása szerint a demonstrálók fegyelmezetten viselték a maszkokat, vigyáztak egymásra.


SZFE-demonstráció Budapest 2020. október 23.

Minden korosztály ott volt

Ugyanerről számolt be a Debrecinernek Nóra, aki debreceni fiatalként Egerbe jár egyetemre: senkivel sem találkozott, aki ne takarta volna el az arcát. A demonstrálók életkora Nóra szerint 3 évestől nagyjából 80 éves korig terjedt. Szerinte sokkal többen voltak 10 ezernél, főleg olyan diákok és szülők, akiket érint a felsőoktatási autonómia ügye. Ez volt az első nagy tüntetés, amelyen Nóra részt vett. A vonulás szerinte viszonylag lassú volt, valószínűleg a tömeg mérete miatt. A demonstráció során egyébként nem találkozott olyan személyekkel, akik megpróbálták volna tönkre tenni a rendezvényt.

Ének és tapshullám

Mint Péter mondta, a menet a Nemzeti dal szavalásával indult, majd közösen elénekelték az SZFE-himnuszt, a Kossuth-nótát, valamint a Ha én rózsa volnék és a Cifra palota című dalokat. A demonstrálók a „szabad ország, szabad egyetem” rigmus skandálása, és időről időre kitörő tapsvihar mellett vonultak. „10-15 percenként a Műegyetem rakparttól elindult egy tapsvihar, ami végigszelte az egész felvonulást” – idézte fel Nóra, aki, mivel a menet közepén-végén haladt, nem hallotta a Március 15. téren elhangzó beszédet, mert vége lett, mire odaért volna. A menet elején haladó Péter viszont hallotta: egy 1956-os diákforradalmár visszaemlékezését játszották le a tömegnek. Ezután fáklyákat gyújtottak, majd a tiszteletadás jeléül némán vonultak tovább az Uránia moziig.


SZFE-demonstráció Budapest 2020. október 23.

Jól kezelte a helyzetet a rendőrség

Nórát a legjobban a rendőrség hozzáállása lepte meg, szerinte ugyanis nagyon együttműködőek voltak, miközben előzetesen komoly félelmei voltak velük kapcsolatban. „Oly mértékben csalódtam bennük pozitívan, hogy ez hihetetlen” – fogalmazott. Azt Nóra nem tudta megítélni, hogy a rendőrök korrektsége az SZFE-sekkel szembeni szimpátiából fakad, vagy pusztán az állt a dolog mögött, hogy nem volt rendbontás a rendezvényen. Ugyanerről számolt be egyébként a Debrecinernek Péter is, aki szerint a rendőrség nagyon jól kezelte, hogy a vártnál is nagyobb tömeg gyűlt össze a demonstrációra. „Ehhez persze hozzásegített a békés, rugalmas, szófogadó attitűd az emberek részéről, ami végig megmaradt” – vélte Péter.

„Ki tud ilyenkor hazamenni?”

Az Urániánál beszédek hangzottak el, majd a tüntetők közösen elénekelték a himnuszt, a demonstráció pedig véget ért. „Ez volt a legrosszabb része. Ki tud ilyenkor hazamenni? Elköszöntem és elindultam a vonathoz ugyan, de a lábaim alig akartak vinni” – mesélte Péter, aki katartikus, felejthetetlen élményként írta le a demonstrációt. Hasonlóan érezte magát Nóra is: „nekem nagyon felemelő volt az, hogy ennyi ember ki tud és ki mer állni egy cél érdekében” – fogalmazott az egyetemista.

Megkérdezték, hogy mit jelent a „DE”

Péter némileg szomorúan arról is beszámolt a Debrecinernek, hogy miután a szervezőktől kapott egy „DE” feliratú táblát, a felvonulás alatt rengetegen megkérdezték tőle, hogy mit jelent a két betű. A táblát, amelyet a színpadon is maga előtt-fölött tarthatott, a tüntetés után elhozta magával Debrecenbe. Az elmondása szerint az SZFE őrlángjához hasonlóan valószínűleg ez is a Malterban kap helyet, hogy ne csak az a tucatnyi debreceni láthassa, akik ott voltak a budapesti demonstráción. „Bár tudom, hogy lélekben rengetegen ott voltak velünk” – mondta a Debrecinernek.


Sajtószabadság - Debreciner

Debreciner

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...