Mottó: Az ismétlés imává válik. Jeanine Cummins

Emberek! Hiszek abban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és követői nem csinálnak mást, mint megosztanak minket. Megosztanak minket jobboldaliakra és baloldaliakra. A „jobboldaliak” azok a Fidesz és a törpepártja hívei, mindenki más nekik baloldali. Egykutya. Ellenség. Megosztanak minket nemzeti érzelműekre és nem nemzeti érzelműekre. Merthogy, aki őket kritizálja, az nem lehet nemzeti érzelmű. Tíz év alatt a profán-paraszt kormány a politika ürügyén kitermelt a tömegből kétezer zöldbárót és kb. ezernyi hűséges pénzembert – magának. Ahol a pénz, ott a hatalom alapon. Ezek a milliárdossá vált urak uralják Magyarországot, és butítják le olyan szintre a népet, hogy soha ne érhessen fel hozzájuk. Az átlagember szintjén csak és kizárólag a hűségre és az erőszakra építi ki a hierarchiát. Minél erőszakosabb és aljasabb valaki, annál jobban érvényesül. Minél hűségesebb, talpnyalóbb és fanatikusabb valaki, annál jobban érvényesül. Így lehetnek fizetett focidrukkerei, erőember biztonsági őrei egy kormánynak, ha a polgári követői éppen gyávák felvállalni egy nemtelen politikai küzdelmet. Előre küldik a nyers erőt.

Tiszta szellemi középkor.

Ezen a szinten már nincs politikai választás. Ha eljön az idő, a tömegeket, mint a kutyákat megetetik pénzzel, és elvárják tőlük a feltétlen hűséget. Eddig kb. 800 ezer magyar hagyta el az országot 10 év alatt. Ebből 5-600 ezer dolgozik is külföldön. Miért? Azért, mert ez a kormány a harács során tönkretette őket, vagy a külföldi tőkének alárendelve, hagyta őket tönkre menni. Egy háborúban nem veszít ennyi embert az ország!

Ne válassz fideszes vagy Fidesz-szimpatizáns embert képviselőnek! Ha megteszed, egy olyan durva és aljas politikai-uralmi rendszert erősítesz meg, amelynek már most is van 3,5-4 millió áldozata (akik nem élnek, csak tengődnek), és a profán-paraszt hűbérrendszernek köszönhetően olyan háromezer primitív és erőszakos, újgazdag milliárdossá lett kisembere szolgaként, akik bármikor ellehetetlenítenek csak azért, hogy továbbra is ők uralják Magyarországot! Ha így marad a politikai-gazdasági vezetés, milliók számára ennél csak minden rosszabb lesz. A gond az, hogy az ellenzék, az igazi ellenzék pedig elsatnyult. Némelyek asszisztálnak ehhez a játékhoz akaratlanul, némelyeknek pedig nincsenek követőik.

A Fidesz benne van a mókuskerékben, számára nincs megállás. Ha megáll, a hűbérrendszer összeomlik, és a sajátjai veszik vérét Orbánnak és a bandájának! Ha nem áll meg, mindenkit kifoszt ez a sajátos rendszer, amíg eljutunk oda, hogy nincs kit kifosztani, és akkor omlik össze.

Melyiket várjuk meg? Persze tudom, még élünk. Ahhoz képest, ami régen volt, a makrofolyamatokat vizsgáló közgazdász szerint, talán még jobban is. Végül is a pénz az országban marad egy Mészáros Lőrincnél is, ugyanúgy mintha tízezer család élne jól belőle. Tudom, a rendszer egyik fogódzkodója az emberi kreativitás: kicsiből jót, a kevéshez pedig „valamit” még csinálni kell, hogy elég legyen alapon. No, ezért a „valamiért” küzdenek az emberek nap, mint nap. A kérdés, hogy meddig? Milyen módszerekkel? Meddig küzdenek? Amíg az egészségük bírja (és tudjuk milyen az egészségügy maga), amíg fiatalok. Aztán már nem olyan erősek, és sorban állnak az ellátásért, mert orvos az nincs, tolerancia sem, csak embergyár sokak számára.

Óva intéelek titeket fiatalok, hogy ne gondoljatok a jövőre! Ma még megy minden, maximum tarolni kell bárkit, és beleadni mindent. Ma még néha van habzsidőzsi, kábszer és amit csak akarsz. Ma még tudsz menni a pénz után. Ma még erős vagy. Ma még nem politizálsz, mert minek! Ma még nem érdekel a jövő. Az sem, hogy vajon idősebben is képes leszel-e hajtani. Elárulom. Nem leszel képes, és az sem biztos, hogy az utódodban lesz annyi potenciál, hogy folytassa, amit te elkezdtél. Ennek a rendszernek pedig csak azok kellenek, akik erősek. Olyanok, akik képesek bárkit elnyomni a saját érdekükben. Biztos vagy abban, kedves fiatal olvasóm, hogy 20 év múlva is te leszel az erős? Rendszert váltani akkor már nem leszel képes, csak elviselni azt, ha mégsem jön be így az élet. A nyugdíj – ritka kivétellel – kevesebb lesz, mint amit megszoktál, abban biztos lehetsz. Gyengévé válsz, és kiszolgáltatottabbá egy olyan rendszerben, ahol csak az erősekre van szükség. Lehettél bárki is. Ha olyan baj ér, amit nem láthatsz előre, van tartalékod?

Májusban ezek az érzések fogtak el. Talán lesz, aki tanul belőle. Mert az okos ember más hibáiból tanul.

Öregedés

Feldereng a harc homálya,
A bátorság szikrái,
Mint nyári tábortűz élő csóvái,
Versenyt koppannak az emlékeimmel.

Fiatal szív, merész álmok,
Ittam az életet nagy pohárból,
Szembe nézve sokszor, akár a halállal is.
Láttam szemeket fennakadni, karjaim között egy vasútállomáson,
Majd órák múlva láthattak engem részegen mulatni, kedvesem karjaiban,
Ordítva zengeni halál után, az életet.

Forradalmárkodtam is! Kerestem az igazat.
Voltam hordószónok,
Ki is mondtam azt,
Mit gondolok én. Ma is, mindig is, holnap is.

Koppannak az emlékkövek, mint magassarkú hangjai valaha a járdán.
Akarat és némi erő tán még akadna,
De már csak juszt se, azért se
lennék legény, azon a bizonyos vártán..
Én döntök! Nem más! Elég volt! Árt már!

Már nem felhőtlen az alvás.
A csoda az, ha nem fáj semmi.
Vezetek, úttalan utakon még visz a szív, de már megcsapott;
„A milyen az, ha nem fáj semmi?”
Egy érzés csupán, ami olyan, mint egy jobbcsapott.

Szeretem nézni a naplementét.
Sorra veszem a kincseimet.
Nem arany, nem gyémánt.
Szempárok azok,
Gyönyörű, életsugárzó szemek.
Atyám! Add, hogy még köztük legyek!

És múltba vész a fájdalom.
Apám-anyám vár, a gyerekeim szintén, az unokáim pedig, nagyon.
Aztán változik a kép. Zsuzsi megsimogatja verejtékes homlokom:
„Aludj még! Aludj! Korán van nagyon.”
(2020. május 25.)

Gondolkozzanak el ezen!

Gondolkozzanak el azon, hogy sebezhető-e a társadalom, és ha igen, mennyire? Talán ez a legfontosabb politikai kérdés. Gondolkozzanak el azon, hogy idősen mire lesznek képesek, hogy megtartsák azt, amijük van. Egy olyan társadalom, amelyikben milliónyi védtelen, öreg és gyenge ember szenved, ízlésük szerint való-e?

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!