Megváltottam belépőmet a múltkori (augusztus 5.) DEAC-DVSC városi rangadóra, majd elindultam az emelkedőn fölfelé, ahol a biztonsági szolgálat munkatársai végezték a szokásos csomagellenőrzést, ruházat átvizsgálást annak érdekében, hogy a házirendben foglaltak szerint kiszűrjék a tiltott tárgyak bejuttatását. Előttem egy család igyekezett bejutni a stadionba, az édesapa sikeresen átjutott a szűrőn, ám az édesanya táskájában fémkulacsok voltak, mire az intézkedő biztonsági őr udvariasan felszólította, legyen szíves és adja le azokat az értékmegőrzőben, esetleg vigye vissza a gépjárműbe, a lényeg, hogy sajnos azokat nem vihetik be. A hölgy válasza minderre ennyi volt, fölényeskedő, maró cinizmussal:

– Na, azt majd meglátjuk!

A következő pillanatban a már átjutott férj hátulról megszólította az őrt, és arcátlan pökhendiséggel meglóbálta a rendőrségi igazolványát:

– Bevisszük, jó?

Ám a security kollégája nem esett hanyatt és húzta szét hatféle irányba a kordonokat, meg gurította ki a vörös szőnyeget, hanem visszakérdezett:

– Uram, ön most szolgálatba helyezte magát?

– Nem.

– Már elnézést, de ezt tette, mivel felmutatta az igazolványát. Ez esetben pedig értesítenem kell a rendezvényt biztosító rendőrségi állomány parancsnokát. Vagy a kulacsok kint maradnak, az Ön döntése.

Ezt követően az úriember tüntetőleges szájhúzgálás közepette visszafordult a családdal együtt.

A meghökkentő az volt, hogy ez a jelenet több szemtanú előtt zajlott, mindenféle szégyenérzet nélkül, pedig a Btk. 305. paragrafusa szerint ez hivatali visszaélésnek minősül, azon belül is a jogtalan előnyszerzés kísérletét láthattuk, mely akár komoly jogi következményeket is vonhatna maga után. Sajnos a rendőrségi igazolvány oktalan lóbálása, vagy ahogy a szleng szerint emlegetik: a „flekózás” nem ritka eset, ám nem is feltétlenül ez a probléma, hanem az a hallatlan arrogancia, az a felsőbbrendűségi érzet, amellyel ezt egyesek elkövetik, ezáltal befeketítve az egész testületet a polgárok előtt. Én csak azt nem értem, hogy ezt miért nem lehet a diszkréció maximalizálásával intézni. Ha mondjuk tényleg diszkréten – nem akkora képernyővel, mintha ő kerítette volna kézre a Manson-bandát –, előre közli, hogy mi van a táskában, de rendőr, óvatosan megmutatja az igazolványát, és kérés formájában elővezeti, hogy a családi program keretein belül hadd vigyék már be azt a két fémkulacsot, amivel vélhetően nem akarnak senkiben sem kárt tenni, nem gondolom, hogy bárkinek is fenntartása lett volna. Sajnos nem így történt.

A biztonsági szolgálat intézkedő munkatársát pedig elismerés illeti a tanúsított nyugalma és a jogszabályismerete miatt.