Mikor és miért utaztál Amerikába?

Már korábban is terveztem, hogy amolyan feltérképező jelleggel eljövök az Egyesült Államokba, de végül csak 2015 augusztusában jutottam el ide. Eleinte konkrétan a kaland vonzott, és az, hogy ha megtehetem, hiszen volt kint rokonom, hülye lennék kihagyni. Akkor még nem gondolkodtam nagyon előre, de persze a pénzkereset is motivált.

Merre élsz, dolgozol?

New Yorkban, Queensben lakom, de Manhattanbe járok dolgozni jelenleg. Amolyan házinéni vagyok, ami bébiszityó munka és minden olyan intéznivaló elvégzése, amit rám bíz a család. Ez pedig igen sok dolog, hiszen szinte mindenben számítanak már rám, amolyan eljáró is vagyok ügyeikben (a ház körül vagy a számlák kapcsán is). Néha mondják tréfásan, hogy én vagyok az örökbefogadott lányuk, annyira megkedveltük egymást. Van amúgy egy kislányuk, aki 10 éves, a kisfiú pedig 13.

Első helyed?

Egy másik családnál kezdtem, de elmenekültem tőlük, mert bár szerették volna, hogy maradjak, de én nem bírtam azt, ami ott ment. Utána takarítást vállaltam egy cégnél, magyar főnökkel, ő meg elég paraszt volt. Szóval volt más munkám is, mielőtt a mostani helyemre kerültem. Sőt egy ideig szimultán két családnál dolgoztam, hol itt, hol ott volt munka. Az kemény időszak volt, utazással és melóval telt a napom azon része, amikor ébren voltam. Végül dönteni kellett, hol maradok, s döntöttem, de egyébként mindkét családdal nagyon jó kapcsolat alakult ki.
Olyannyira, hogy nemrég Hawaiiról írtál és küldtél képet, ahol…
Igen. Ahol azzal a családdal voltam nyaralni (telelni), amelyiktől végül eljöttem, de olyan kötődés alakult ki közöttünk, hogy meghívtak, menjek velük – egyébként karácsonykor meg Floridába vittek el, szóval nagyon rendesek velem. Elképesztő hetek voltak Hawaii-on. Alig tudom szavakba önteni. Brutál hely! Egy álom volt minden egyes perc, amit ott töltöttem. S érdekes, az illata olyan édes, mintha otthon lettem volna. Amúgy ez volt a szülinapi ajándékom tőlük.

Szóval Amerika, ahol az álmok megvalósulnak, vagyis megéri kimenni?

Annak, akinek nem büdös a munka. Több magyart ismerek, akiknek derogált korán kelni, megfogni a meló végét. Én dolgoztam és dolgozok rengeteget, vagyis így megéri. Anyagilag is. Amúgy nem biztos.

Tervezed, hogy hazatérsz Magyarországra?

Igen, tervezem, de amikor eszembe jut az a pezsgés, az életvitel, ami itt körülvesz New Yorkban, akkor megtántorodok. Itt megteheted, hogy ha elég keményen dolgozol, hogy akár hajnalban elmenj kajálni egyet, mert van miből és van hol. Válogathatsz is kedvedre. Vagy ha a papucsod elszakadt, mész pár métert, és ott egy bolt, ahol veszel gyorsan egy másikat. Emellett nem aggódsz azon, hogy – mondjuk – holnap mit eszel. Azt érzékelem, hogy nagyon gyorsan repül az idő, s én szeretek itt lenni.

Nem hiányzik semmi, amit Magyarországon hagytál?

Dehogynem! A család az első, a kaja a második. Ám hiába mondogatja a nagyim olykor, hogy Henikém, gyere már haza, várunk, s mennék is, de közben tudja, hogy ez nekem egy nagy lehetőség, hiszen fiatal vagyok, és élnem kell vele. Miért menjek most haza, a semmiért? Ráadásul látja, hogy jó nekem, ennek pedig örül, ahogy a többiek is.

A magyar ételeket is említetted…

Ja, igen. Amerikában is lehet jókat enni, ez egyértelmű, de a magyarhoz semmi sem hasonlítható. Készítenek magyaros kajákat, de egyszerűen más az íze. Itt sok-sok tömegtermék van az alapélelmiszerek között is, ráadásul úgy érzem, sok minden tele van vízzel. A húsok is. Alig kell alá tennem vizet a lábosban, mert kifő belőle. És a gyros is rosszabb, mint otthon.

Mint magyar étel…

Jól van, na… Imádom, és a gyrost igenis jobban csinálják Magyarországon, mint itt. Nekem legalábbis jobban ízlik.

Mi a legfőbb különbség szerinted az amerikai és a magyar emberek mentalitása, illetve az ottani és az itteni közösség között?

Az életvitel teljesen más. New Yorkban ráadásul sok olyan dolgot megtehetsz, amit Magyarországon nem. Az amerikai emberek mentalitása is alapvetően jobb, bár néha nagyon hülyék tudnak lenni, ez is tény. Viszont az egyértelmű, hogy az amerikai magyar közösségek tagjai egymást között nem ritkán féltékenyek, szinte egymás ellen szurkolnak. Az amerikaiak között ezt nagyon ritkán tapasztalom, ők bizony összetartóbbak nálunk. Őszintén megmondom, hogy bár vannak itt kint magyar barátaim is, de néhányukat szégyellem.

Újra belevágnál, ha tehetnéd?

Bele, de néhány dolgot azért másként tennék. Például most már tudom, kinek mennyit szabad engedni. Ma már biztos, hogy egy-két munkaadóval szemben nem hagynám magam.

Követed a hazai híreket?

Nagyjából annyira, mint az amerikaiakat. Ami időm van tájékozódásra, azt próbálom a családomon keresztül elérni, addig is beszélgetek velük. Emellett a social media az, ami még tájékoztat.

Szeretnek minket az amerikaiak?

Úgy vettem észre, hogy alapvetően igen. Kedvelik a magyarokat, pontosabban velem nagyon kedvesek általában. Nekik amúgy tetszik az, aki európai. Az nekik olyan más. Viszont érdekes, hogy a spanyolokat talán annyira nem kedvelik. Minket magyarokat sokkal dolgosabbnak tartanak, mint őket, holott ez marhára nem igaz mindig, bennük mégis ez a kép él.

Mesélj még pár igazi flash élményt, ami eszedbe jut!

Tényleg csak, ahogy hirtelen eszembe jut. Sétálunk a Time Square-en, át a zebrán, s elmegyünk egy ilyen „ijesztgetős ház” (hounting house) mellett, ami előtt a becsábító idősebb fazon is invitált minket, hogy kerüljünk beljebb. Megkérdezte, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mi pedig mondtuk, hogy magyarok. Erre ő kapásból, vigyorogva: „Ecc, pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz…”!

Ijesztgetős ház? Az miért jó?

Én betegesen szeretem, ha halálra ijesztenek, meg minden más extrém dolgot is. Volt, hogy elmentem egyedül egy hasonló házba (Old Town), és végigpróbáltam mindent. Egy több emeletes házat képzelj el, ahol végig ilyen marhaságok vannak. A végén még egy koporsóba is beleraktak engem, majd úgy éreztem, mintha vízbe dobtak volna. Vagy Floridában a disneylandes horror hullámvasút is a kedvenceim közé tartozott.

Üzenj valamit onnan a magyaroknak! Bár látszik, hogy szereted Magyarországot, és sok minden hiányzik innen, de mi az, amit esetleg szemléletben átvehetnénk az amerikaiaktól?

Mindenki fogjon össze! A magyarok segítsék egymást, s ne a másik baján röhögjenek! Engem például jó érzéssel tölt el, ha bárkinek segíthetek.

VILÁGGÁ MENTEM című sorozatunkban olyanokat mutatunk be, akik hosszabb-rövidebb időre elhagyták Magyarországot, illetve olyanokat, akik külföldről érkezvén Magyarországon próbálnak szerencsét.