Természetesen nem az évszázad szenzációjáról kívánok írni, a hun nagykirályt minden bizonnyal nem itt temethették el, ahol a Tócó patakja aligha tette volna lehetővé a Móra Ferenc által leírt grandiózus temetést. De ha valahol megbontják a földet, elég valószínű, hogy találnak is valamit a régmúltból.
VÁROSŐR
Attila sírja a debreceni Dósa nádor téren(?)

Koppányi Szabolcs
Szárnyra kelt például a pletyka, hogy a címben említett helyen egy középkori szentély romjai rejtőztek a föld alatt, amit sürgősen betemettek, nehogy az ugrifüles régészek, muzeológusok ásatni, feltárni kezdjenek, hátráltatva ezzel a tér átalakítását. A hír valódiságát senki sem erősítette meg. Természetesen ez nem egyedi eset, többször történt már meg a városban, hogy valahol beszakadt az út, mondjuk egy régi csatorna fölött, és egyesek máris tudni vélték, hogy Bocskai fejedelem által épített alagutat találtak, ami legalábbis a nagykereki várhoz, de lehet, hogy Nagyváradig vezet.

Koppányi Szabolcs
Valódi érdekessége az ilyen dolgoknak akkor lehet, ha megnézzük, mi is szokott történni, ha valóban értékes lelet bukkan elő egy építkezés során a föld alól. Ami nyilván a múltunknak egy darabja, és talán konzerválásra, megőrzésre lenne érdemes. A bonyodalmak itt szoktak kezdődni. A beruházó, kivitelező érdeke az lenne, hogy a létesítmény minél hamarabb kész legyen, ezek a régészek meg hónapokig ott tudnak piszmogni spatulával, ecsettel tisztogatva mindenféle rozsdás vasakat, csontokat, cserépdarabokat! A törvényi környezet (talán nem véletlenül) nem nekik kedvez. Egyre rövidebb időt adnak a feltárásra, leletmentésre, olyannyira, hogy sokszor legfeljebb egy gyors dokumentálásra marad idő, aztán ők maguk temetik vissza a leletet, hátha majd egyszer – sohanapján? – lesz lehetősége valakinek a pontos feltárásra.

Koppányi Szabolcs
Ám az építőipar – és a mögötte álló tőke – egyre gyorsabb tempót diktál. Pár éve, a Bethlen utcai mediterrán épület helyén sokáig látni lehetett a kutatóárkokat, gödröket. A BMW építkezés területén is volt némi idejük a régészeknek, bár erről nincs túl sok információnk. Azt tudni kell, hogy nemcsak a mai Debrecen, de a Tócó völgye is lakott terület volt már a bronzkor óta. Az egykori Szentlászlófalva területén például pipakészítő műhely működhetett, a híres debreceni cseréppipák darabjai szászszámra kerültek elő családi házak alapozása közben. Ehhez képest igen meglepő volt, hogy az itt terjeszkedő „Párizsi Udvar” és csatolt részei alapozásánál egy nyamvadt dolmánygomb sem bírt előkerülni! Mert az, ugye merő rosszmájúság, hogy – törvény ide vagy oda – mindent azonnal leöntenek betonnal, „nem volt itt semmi, kérem” felkiáltással?
Visszatérve a Dósa nádor térhez, reméljük, hogy tényleg nem találtak semmi olyat, ami Debrecen múltjának fontos, megőrzendő része lett volna.
Kapcsolódó cikk:
– Most nem lesz régészeti feltárás Debrecen közepén
Kövesi Péter írásai itt olvashatók: VÁROSŐR
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!