Mikor és milyen ösztöndíjjal tanultál először Japánban?

2010 szeptemberében utaztam ki Japánba először, és egy évig tanultam JASSO ösztöndíjjal a Hiroszaki Egyetemen, Japán északi részén. Akkoriban a Debreceni Egyetemen folyattam tanulmányaimat amerikanisztika mesterszakon, és az angol mellett szerettem volna egy különleges nyelvet is tanulni. A Debreceni Egyetemen volt lehetőség felvenni japán kurzust, és 2008-ban egyből megragadtam a lehetőséget, ami életem legjobb döntésének bizonyult. Egyre inkább megszerettem a nyelvet, és hatalmas ösztönzést éreztem, hogy Japánban tanulhassak a mestertanulmányaim során. 2009-ben pályáztam meg a JASSO ösztöndíjat a Hiroszaki Egyetemre, és én voltam az a szerencsés, akit akkor kiválasztottak. Még mielőtt kiutaztam Japánba, nagyon sok energiát fektettem a nyelvtanulásba, ami hasznos volt a Hiroszaki Egyetemen eltöltött időszak során, mivel a legtöbb japán diák nem nagyon, vagy csak alapszinten beszél angolul. A nyelvtudásomnak köszönhetően nagyon sok barátra és ismerősre tettem szert az egy év során.

Az ösztöndíj lejárta után csak rövid ideig tartózkodtál Magyarországon. Miért döntöttél úgy, hogy újra Japánban folytatod a tanulmányaidat?

Amikor visszamentem Debrecenbe 2011 szeptemberében, még egy év volt hátra a diploma megszerzéséig. Nehéz volt visszarázódni a magyar egyetemi életbe, eléggé magam alatt voltam pár hónapig. Nagyon hiányzott Japán, az ott eltöltött időszak és a barátok, a gyönyörű cseresznyefavirágzás, ami azóta is a kedvencem, a tenger, a varázslatos őszi színek, a mindennap más oldalát mutató Iwaki-hegy, és végig azon gondolkoztam, hogyan tudnék visszajönni ebbe a csodálatos országba. 2012 júniusában szereztem meg az amerikanisztika mesterdiplomát, és a szakdolgozatírás közben pályáztam egy országos kutatói ösztöndíjra a Japán Nagykövetségen keresztül. Ez egy nagyon neves ösztöndíj, és általában hatalmas a túljelentkezés. Az ország minden részéről pályáznak tehetséges diákok, így nem nagyon reménykedtem, hogy elsőre beválasztanak. Azonban a japán és angol nyelvi vizsgák jól sikerültek, a bizottságnak pedig nagyon tetszett a hirosimai es a nagaszaki atomtámadás kollektív emlékezetéről szóló kutatási tervem. A sikeres interjút követően 2013 áprilisában utaztam ki Japánba másodjára, ismét a Hiroszaki Egyetemre, ahol másfél évig végeztem kutatómunkát MEXT ösztöndíjjal.

Amikor legutóbb hallottam felőled, Hirosimában voltál. Hogyan kerültél oda?

2014 szeptemberéig kutattam a Hiroszaki Egyetemen a hirosimai és a nagaszaki atomtámadásokat. Ha jól megnézzük a térképen, Hiroszaki és Hirosima nagyon messze vannak egymástól, Honsú fősziget két végében. Tudtam, ha komolyabban bele akarom magamat vetni a kutatásba, és doktori képzésre szeretnék menni, akkor mindenképpen Hirosimába kell költöznöm. Ez hatalmas változással járt azután, hogy Hiroszakiban teljesen beilleszkedtem az ottani közösségbe, és megszoktam az ottani életet, beleértve a zord teleket is. 2014 októberében kezdtem el a doktori képzést a Hirosima Városi Egyetemen nemzetközi tanulmányok szakon, szintén MEXT ösztöndíjjal. A doktori disszertációmat az atomtámadás Dél-Koreában élő áldozatait támogató japán civil szervezetekről és a történelmi jelentőségükről írtam. Teljesen meglepett, hogy Dél-Koreában is több ezer atombomba-áldozat van. Magyarországon nem sok mindent tanulunk az atombomba ledobásáról, Japán szerepéről a második világháborúban. Arról pedig pláne semmit, hogy Korea akkoriban Japán gyarmata volt, és nagyon sok kényszermunkás tartózkodott Japánban a háború során. Ez áll annak a hátterében, hogy Hirosimában és Nagaszakiban az összes áldozat körülbelül 10 százaléka koreai volt, ami közel hetvenezer embert jelent. Amikor tudomást szereztem róluk, belevetettem magam a koreai atombomba-áldozatok történelmének a kutatásába.

Mivel ez a téma nagyon érzékeny Japánban (Németországgal ellentétben Japán nem szívesen ismeri be a háborús bűnösséget), vigyáznom kellett, hogy milyen szemszögből közelítem meg az eseményeket. Nem akartam túl kritikus lenni Japánnal szemben, de az igazságot sem szerettem volna elferdíteni. Egyre több forrást találtam arról, hogy az 1970-es évektől kezdve nagyon sok japán állampolgár csatlakozott különféle békemozgalmakhoz, amelyek pénzt gyűjtöttek a koreai áldozatok számára, és pert indítottak a japán kormány ellen, hogy a koreai áldozatok is ugyanolyan állami támogatásban részesüljenek, mint a japánok. Habár a pereskedés több évtizeden át tartott, a japán Legfelsőbb Bíróság végül a koreai áldozatoknak adott igazat. Ez a japán polgárok és aktivisták támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg, így véleményem szerint ezeknek a mozgalmaknak hatalmas a történelmi jelentőségük. Ezt a disszertációban is kiemeltem, hangsúlyozva a két ország közötti békés együttműködést – legalábbis polgári szinten.

2017-ben fejeztem be a dolgozatot, és megkaptam a doktori diplomámat béke tanulmányok tudományágban. Életem legboldogabb és legemlékezetesebb napja volt, amikor a szüleim, akik végig támogattak mindenben, eljöttek Japánba, és szemtanúi lehettek, amint átveszem a diplomámat.

Mennyire észrevehető ma Hirosimában a második világháború pusztítása?

Hirosima városát pár éven belül újjáépítették, nem állt meg az élet az atomtámadás után. Jelenleg pár korabeli épületen kívül nem sok nyoma van a tragédiának. Jelenleg a régió legnagyobb és legfejlettebb városa. Turistaparadicsom gyönyörű épületekkel és felhőkarcolókkal. Körül vagyunk véve a Szeto-beltengerrel és többszáz gyönyörű szigettel, így amikor tehetem, a szabadidőmben szívesen kirándulok a környéken.

Jelenleg mivel foglalkozol Japánban?

A kutatásomat továbbra is folytatom. A Hirosima Béke Intézet kutatója vagyok, és pár éven belül szeretném publikálni a disszertációmat könyv formájában is. Igyekszem akadémiai tagként aktív maradni, jelenleg is írok két tanulmányt, amelyeket pár hónapon belül publikálni tervezek nemzetközi folyóiratokban, illetve járok konferenciákra is. Ezenkívül főállásban angolt tanítok gyerekeknek, általános és középiskolás diákoknak és felnőtteknek. Nagyon élvezem, de nem szeretném hosszútávon ezt a munkát folytatni. A célom az, hogy egy japán egyetemen tudjak elhelyezkedni, ha lehetőség adódik erre. Nagyon szeretnék történelmet, béke tanulmányokat és japán-koreai kapcsolatokat tanítani. Kezdőként nagyon nehéz elhelyezkedni, de keményen dolgozom azért, hogy pár éven belül ez az álmom is megvalósuljon.

Már hosszú ideje Japánban élsz. Ennyi év elteltével hogy érzed, jó döntés volt elmenni?

Szeretem Magyarországot, és a szüleim, a rokonaim és a barátaim nagyon hiányoznak, de ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, és megtaláljuk a helyünket a világban, ki kell mozdulni a komfortzónánkból, és áldozatokat kell hozni. Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy Japánban tanuljak és itt telepedjek le, de ennek köszönhetően életre szóló élményekben és találkozásokban lehet részem, gyönyörű helyeken kirándulhatok heti szinten, megcsodálhatom minden évben a szilva-, cseresznye- és akácfavirágokat, egy rendkívül érdekes történelmi témát kutathatok, és élvezhetem az egészséges és rendkívül ízletes japán konyha előnyeit. Minden kétséget kizáróan életem legjobb döntése volt idejönni. Itt találtam meg a szerelmet is, már két éve nagyon boldogok vagyunk a japán párommal, akivel együtt képzeljük el a jövőt.

Mit tanácsolsz azoknak, akik tervezik, hogy akár hosszútávra Japánba költöznek?

Nagyon fontos a pozitív életszemlélet, nyitottság az ázsiai kultúrák iránt, az angol és valamilyen szinten a japán nyelv ismerete, és a hajlandóság, hogy beilleszkedjen az ember az itteni közösségbe, kultúrába és életmódba. Úgy veszem észre, hogy a magyarokat nagyon szeretik itt, így, ha mi is nyitottak, érdeklődők vagyunk, beszéljük a nyelvet, akkor a japánok is nagyon befogadók és kedvesek velünk szemben.

Tervezed, hogy valamikor hazaköltözöl Magyarországra? Ha igen, mikor és milyen okból?

Minden évben tervezek hazamenni látogatóba egy vagy két hétre a párommal, mert főleg a szüleim nagyon hiányoznak, de hazaköltözni nem szeretnék. Legalábbis egyelőre nem gondolkozom ezen.

VILÁGGÁ MENTEM című sorozatunkban olyanokat mutatunk be, akik hosszabb-rövidebb időre elhagyták Magyarországot, illetve olyanokat, akik külföldről érkezvén Magyarországon próbálnak szerencsét.