Mottó: „Ha az igazság az utadban áll, ez azt jelenti, hogy rossz úton jársz.” – Josh Billings

Tényleg mondta XIV. Lajos, hogy „Az állam én vagyok”?
A legenda szerint a fiatal XIV. Lajos egy alkalommal lovaglóostorral a kezében jelent meg a legfelsőbb bíróság – más források szerint a parlament – előtt, és kijelentette: „Az állam én vagyok!” A fennmaradt dokumentumok szerint ilyet nem mondott.

No, a mi miniszterelnökünk majdnem!
„Én is jogi végzettséggel rendelkező ember vagyok, és azt kell mondjam: ez a bírói ítélet úgy, ahogy van, igazságtalan” – jelentette ki Orbán Viktor a Kúria gyöngyöspatai ítéletéről. Az V. kerületből nem látszik Gyöngyöspata igazsága, de „mi meg fogjuk keresni azt” – mondta, hozzátéve: „ez mégiscsak a bennszülöttek, a mi országunk”.

Szerintem Gustav Radbruch forog a sírjában, és ezt mantrázza: Te jogpozitivista államjog-sintér! Nem tudod, mi a jog szellemisége, és nem vagy tisztában az alapelveivel sem! Nem ismered az embert és annak természetét, csak mész a saját fejed után, mint az öreg sörösló!

Én is – mármint én, e jegyzet írója – jogi végzettséggel rendelkező ember vagyok, de inkább a természetjogi irányzat követője, aki azt mondja, hogy: az a jog nem jog – még akkor sem, ha adott jogalkotási formulák mentén születik –, ami nem veszi figyelembe a jogfejlődés irányait, és a jogi alaphelyzeten csak azért változtat önkényesen, hogy ellehetetlenítse egy kiérlelt jogszabály érvényességét, nem változtatva a kialakult és sokak számára sérelmes – a jogszabályt megalapozó – társadalmi helyzeten! Az a jog nem jog! Azt a jogot önkénynek hívják!

Meghalt Mátyás király, oda az igazság! De tudják, miért? Mert bár Mátyásunk diktátor volt és sokan nem voltak oda meg vissza a Fekete sereg fenntartásáért, stabilitás volt az önkényben, amit a király halála után a káosz és az ország kifosztása követett. Talán még azonosulni is lehetett a helyzettel, a nagy magyarságra hivatkozva, habizti a Fekete sereg a miénk is! Persze nem volt az. A királyé volt. Az adókat pedig a nép nyögte igen nagyon rendesen! Merthogy nem tehetett mást. Ismerős attitűdök.

Most mi van? Mit gondolnak? Oda az igazság? És épp egy miniszterelnöknek kell erről értekeznie úgy, hogy megint megbánt, megsért, megaláz egy olyan népcsoportot, amelyikről már a XIV. században említést tesznek a történetírók Magyarországon.

Játsszunk el a gondolattal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök felhív engem, mint korabeli régi ismerősét, hogy menjek be hozzá beszélgetni, mert kissé radikális lettem! Küldene fekete autót is, de én inkább a sajátomat választom, mert zavarban éreznék a volt kollégák magukat, ha engem kéne vinni. (Ez lenne az indokom.)

– Szia, Feri!

– Szia, Viktor! Hallom, megint belecsaptál a lecsóba!
– Milyen lecsóba, haver?
– Gyöngyöspatát vesztetted, az EU-ba magad helyett szócsövet akartál küldeni, de az bedugult. Bedugították. Szóval, ért egy-két kudarc, nem?
– Nagy ügy, itthon minden úgy van, ahogy én akarom, a vízfejűek meg tolják a lóvét, nem?
– Tényleg? Megy a biznisz? Akkor pedig mit akarsz Gyöngyöspatával? Milyen bennszülött vagy te, tesó? Nézz már rám! Fogalmam sincs, hogy Indiából vagy Pakisztánból jöttem, de te is itt fehéredtél ki a Kárpát-medencében, nem? Ne mondd már, hogy nem puhítottad a lóhúst Levédiában! Mi bajod van a cigányokkal már megint?
– Nem szeretek veszíteni, és lássuk be, ti jöttetek ide később, innen a „bennszülött”.
– Te, Viktor! Ha te bennszülött vagy, akkor én masiniszta! Amikor először erre jártunk, mi már a Szűz Máriához imádkoztunk. Csak láttuk, hogy hogyan zajlik nálatok a hittérítés, és inkább odébbálltunk egy kicsit, hogy fejlődjetek még. Nálunk senki nem akarta felnégyelni a bátyját soha. Aztán persze jöttünk, önként és dalolva, mert ilyen a vérünk, és az országotok útba esett. Aztán meg a királyaitok irtottak minket, mint a Sali a szappanyt, és végül röghöz kötöttek, öcsém. Most meg küldenétek minket, de hova, tesó, vége a gyarmatosításnak! Már csak gazdaságilag rohanjátok le egymást ti fehér, banánköztársasági széltolók. Ej, nem bírtok a véretekkel!
De térjünk vissza a mostani mostra! Bratyó!
Neked a bíróság smafu? Te akarsz lenni a Mátyás király, vagy mi? Esetleg az igazságosztó Terminátor, vagy mi a fene? Figyelj, tesó! Le kéne akadnod az ügyről! Ne mondd már, hogy jobb jogász vagy, mint azok, akik ítélkeztek. Azok se most kezdték, tesó! Ebbe öregedtek bele, mint te a miniszterelnökségbe! Persze megértem, hogy be vagy tojva attól, hogy hány helyről fog még jönni a parancsolat – hiába a sok ökör mantrázó bábod és az alárendelt jogerőszakolóid –, de te meg azt értsd meg, hogy a saját törvényeid szerint (mert ami megtörtént, már megtörtént, és csak jelzem, a visszamenőleges hatályú, a polgárt negatívabban érintő normaváltozás gáz, még akkor is, ha próbálkoztál ilyesmivel, te jogtudor, te ezt megszívtad! Ahol a kedves, előítéletes és az én szemszögemből aljas honpolgáraid kirekesztettek, elszeparáltak, összevontak, lesajnáltak, direkt aluliskoláztak hátrányos helyzetű gyerekeket – jó, oké!!! cigánygyerekeket! – és élvezték az übermensch-séget, mint a háborodás, ott most van szorulás, hogy jönnek a cigányok, és bíróságon harcolják ki az ő igazságukat, nem a tiedet, te menő manó, te!
– Figyelj, haver! Olyan népem van, amelyik simán padlóra küldi a tiédet, hiába magyarok vagytok ti is. Barnábbak vagytok az átlagnál, és mára már hülyébbek is.
– De örülök az őszinteségednek! Volner jut róla az eszembe. Kiszüljünk a hazátokból titeket, haver? Igen? Hát mitől lettünk olyan hülyék, tesó! Mitől lettek olyan hülyék a mi képviselőink?! Mert ti azt akartátok és akarjátok! Ne bosszants már fel a nagy felsőbbrendűségetekkel!
Figyelj, Viktor! Ezer éve ismerjük egymást!
Túl sok fronton harcolsz. Már kevés a propaganda, és most már azon a szinten vagy, hogy megfélemlíted az embereket. Jössz itt nekem a nemzetállamoddal. Tudod, hogy a még mokányabb őseid csak azt tartották nemzetnek, aki nemes vagy benősülő. Öcsém! Kövesd Kamarást. Ő már cigány arisztokrata, tán még kutyabőre is van. Most te milyen nemzetet akarsz? Egyáltalán úgy érzed, hogy itthon minden rendben? A várból úgy látszik? Tényleg? Hát, ne gondold, tesó. Gyülekeznek a viharfellegek…
Közben külföldön kavarognak Merkelék, és már magam sem tudom, hogy a nemzetállami függetlenség vagy az európai uniós együttgondolkodás a jövő. Mindkettő tele van csapdával. Ne értsd félre Nietzschét! Ő nem azt mondta, hogy mindenki fölött állj, hanem azt, hogy vannak jó ötletekkel rendelkező alkalmas vezetők (übermensch-ek), és vannak azok, akik nélkül semmit se érnétek. Vannak azok, akik meg tudják valósítani az álmaitokat, politikuskám! És azok mi vagyunk! A nép vagyunk! A NEMZET ÉN VAGYOK!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!