Minden Debreciner-cikk a koronavírusról itt olvasható!

2020. április 24-e volt, amikor már harmadik napja alhasi fájdalmaim voltak, ám ezen a napon ezek a fájdalmak már kibírhatatlanná váltak. Ráadásul több fájdalomcsillapító bevétele után sem szűntek. Így arra a döntésre jutottam, hogy az egészségügyhöz fordulok. A mentők kihívásakor általános kérdéseket kaptam, majd a válaszok után egy mentőautót küldtek értem. A mentős viszonylag hamar ideérkezett a házunk elé, és beszállítottak a kórházba.

Itt a koronavírushoz kapcsolódó kérdéseket tették fel: „Járt-e külföldön?”, „Találkozott-e olyannal, aki külföldön járt?”, „Érintkezett-e olyannal, aki találkozott olyannal, aki külföldön járt?”, „Érintkezett-e valakivel, aki pozitív lett az új koronavírusra?”. Miután mindenre nemmel feleltem, következett a várakozás. Rajtam kívül még hárman várták a sorukat. Engem nagyjából egy óra elteltével szólítottak. Előttem több súlyos esetet kezeltek, engem vérvételre és ultrahangra vittek. Utána további egy órás várakozás következett, majd megkaptam az eredményeket. Az első eredmény szerint egy 10 milliméteres vesekövet diagnosztizáltak nálam, amire egy fájdalomcsillapítót, egy görcsoldót és egy követ lebontó gyógyszert kaptam. Hazaküldtek, hogy szedjem a felírt gyógyszereket, illetve ha 3-4 napon belül nem javul az állapotom, menjek az urológiára. Egyébként az ott dolgozók végig kedvesek és segítőkészek voltak.

A következő egy hétben úgy éreztem, javulnak a tüneteim, a fájdalmaim szerdára szinte teljesen el is tűntek. Aztán jött az újabb péntek, már délután elkezdtem érezni újra a fájdalmat, de azt hittem, ez már csak a vége az egésznek. Vettem be fájdalomcsillapítót, görcsoldót, amit épp találtam, de a fájdalmam ennek ellenére is csak egyre erősödött. Majd este 10-11 óra körül úgy éreztem, megbolondulok a fájdalomtól, aztán már az ájulás kerülgetett. Mivel akkor a családomnál voltam, egy vidéki kórházban láttak el. Itt újra feltették a kötelező kérdéseket, majd bementem. Itt már korábban kezeltek ezzel a problémával, elmondtam, hogy újra kiújult a vesekövem. Pár évvel ezelőtt ez teljesen jól működött, infúzió után spontán kijött a kő. Most is ezt az eljárást alkalmazták, de ezúttal a kő bennem maradt, bár érezhetően megindult. A fájdalmaim azonban maradtak, bár kicsit csillapodtak. Szombat reggel hatkor kiengedtek, és fájdalom esetén további fájdalomcsillapítót javasoltak.

Szombattól hétfőig sajnos a gyógyszerek nem tudtak segíteni, így ezt a pár napot alvás nélkül töltöttem, ha aludtam, az is csak a fájdalomcsillapítók hatása miatt volt. Ám hétfőre a túlzott gyógyszerszedéstől már hányingerem volt, és a fájdalmaim is megmaradtak. Úgy döntöttem, hogy bemegyek a korábban előírt szakrendelésre – május 4-étől ugyanis már itt is tudtak fogadni.

Ezen a napon is csak pár órát tudtam aludni. Reggel még próbáltam gyógyszerekkel enyhíteni a görcsöket, lépcsőztem, sok folyadékot ittam, de semmi sem segített, ezután mentem a szakrendelésre. Mikor elindultam, a szomszéd éppen újságolta, hogy édesapja is a szakrendelésen van, ahol rengeteg a várakozó, így nem lesz egyszerű sorra kerülni. Igaza volt, 11-től 13 óráig várakoztam az urológián, aztán végre megjelent a sorszámom. Az orvosok ezúttal is segítőkészek voltak. Megvizsgáltak, elküldtek ultrahangra, ez körülbelül két óra alatt lezajlott. Ekkor jött a felismerés, nemcsak nekem, hanem az orvosnak is. A kő, ami bennem van 6 milliméteres, és ezt mindenképp töretni kell.

Azonban ahhoz, hogy ezt az eljárást elvégezzék rajtam, szükségem van egy tesztre, amely igazolja, hogy nem vagyok fertőzött az új koronavírussal. Az orvos is tanácstalan volt a jelenlegi helyzetben.. Azt mondta, őket nem informálták arról, hogy egyáltalán elvégezhetik-e a tesztet ilyen esetben, és nem tudja, hová forduljon ezzel a kérdéssel. Mindenesetre megadta a privát telefonszámát is, hogy érdeklődjek körülbelül 2 nap múlva, hátha addigra ő is választ kap, hogy végre le tudjanak tesztelni, eltörjék a követ és legyen vége a fájdalmaimnak, hogy ezután nyugodtan alhassak.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!