Ezt az időszakot akkor rendeli el a belügyminiszter, ha több havi csapadék mennyisége nem éri el a sokéves átlagot, illetve ha a talaj nedvességtartalma már nem elég a növények fejlődéséhez. Tavaly a tartósan vízhiányos hetek korábban kezdődtek, április 1-én.

Idén sem sokkal jobb a gazdák helyzete: a föld porzik, van, ahol már a hónap elején is öntöztek. Hajdú-Bihar megyében sok gazda szerződött a térségben öntözővizet biztosító Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt-vel, a cég már március elején elkezdte a felkészülést a vízigények kielégítésére. A TRV Zrt. vezérigazgatója, Bakondi Patrik azt mondja, a rendszert az első tavaszi hetekben kezdték feltölteni, hiszen télen azt leürítik. Igyekezniük kellett a munkával, az öntözési szezon kezdete ugyanis a korábbi évekhez képest idén egy hónappal hamarabb, március 1-vel elkezdődött.

Bakondi Patrik hozzáteszi, általában március végén, április elején indul be az „igazi” öntözési szezon. A rendszert emiatt elég fokozatosan beüzemelni és feltölteni üzemi vízszintre. A tartósan vízhiányos időszak elrendelésekor azonban már az egész rendszernek készen kell állnia, teljes kapacitással kell működnie.

– Minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Az elmúlt években nem volt arra példa – még a legtartósabb aszály időszakában sem -, hogy valakinek ne tudtunk volna öntözővizet biztosítani – jegyzi meg a vezérigazgató, hozzáfűzve, a tartósan vízhiányos időszakban nyilvánvalóan többet vagy többször kell öntöznie a gazdának.

Az Ebes mellett évtizedek óta gazdálkodó Lukács József agrármérnök sem bízza csak a természetre növényei fejlődését: 158 hektárra kötött szerződést a vízszolgáltatóval. Ahogy fogalmaz, a tartósan vízhiányos időszak elrendelése komolyabb változást nem jelent a gazdák életében, hiszen a szárazságot ezt megelőzően is mindenki érzékelte és – ahol lehetett – elkezdték az öntözést. Ahol nem lehetett, ott – a kihirdetéstől függetlenül – továbbra is csak a reménykedés marad, hogy az eső mihamarabb megérkezik. Márpedig vízre nagy szüksége van a most elvetett magoknak.

Kérdésünkre, jelentős segítséget jelent-e a gazdáknak, hogy a tartósan vízhiányos időszakban nem kell vízkészlet-járulékot fizetni az öntözésre, a halgazdálkodásra és a rizstermelésre használt víz után, Lukács József részletes válasszal szolgál.

– Az öntözés költsége több összetevőből áll – magyarázza. – Ki kell fizetni a beruházás és az üzemeltetés költségét, a munkabért, a vízdíjat és mindezeken felül a vízkészlet-járulékot. Míg a vízdíjat a vízszolgáltató, tehát a TRV felé kell rendezni, addig a járulékot a Katasztrófavédelmi Igazgatóság Vízügyi Hatósága felé.

Mint megtudjuk, a vízkészlet-járulékot a megigényelt és a felhasznált víz után szükséges megfizetni bizonyos szempontok alapján. Ennek összege az összköltséghez képest szinte elenyésző, Lukács Józsefék esetében például 53 ezer köbméter „elfogyasztott” öntözővíz után alig több mint húszezer forint.

– Számunkra, gazdák számára az volna a legnagyobb segítség, ha állami beruházásban közelebb vinnék az öntözővizet földjeinkhez. Valamint ha hosszútávú, legalább 8-10 éves kedvezményes hitelt adna a magyar állam az öntözési beruházásokra. Ez ugyanis rendkívül drága, és a legtöbb gazdát visszatartja az öntözéstől.

Lukács József ugyanakkor megjegyzi, az utóbbi években látja, hogy elindult a fejlődés e területen. Debrecentől nyugatra például, az úgynevezett Debreceni löszháton egy több mint hat kilométeres öntözőcsatorna létesítése kezdődik hamarosan, mely több ezer hektár földterület öntözését teszi majd lehetővé a gazdálkodóknak. Addig is a már ismert öntözőcsatornák nyújtotta lehetőségeket kell kihasználni a mezőgazdaságban dolgozóknak.

Ez meg is történik: a megyében április elejétől egyre több helyen beindult az öntözés. Hajdúszoboszló, Nádudvar, Balmazújváros, Nagyhegyes, Kaba és Püspökladány környékéről érkezett a legtöbb vízigény a gazdáktól a TRV Zrt-hez, a vizet a szolgáltató a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszerből és a Keleti-főcsatorna K-VIII-as ágából biztosítja.