Milyen érzés lehet teljesen felfüggeszteni a világkörüli utazásokat a koronavírus miatt? Leskó Diána már 51 országban járt, nyolc országban élt, de most a világjárvány miatt vissza kellett térnie Debrecenbe. Izoláltságban töltött napjairól kérdeztük.

Miután hazajöttél, azonnal önkéntes karanténba vonultál, érezted ennek szükségét?

Egy több hónapos utat szüneteltetek most. Március 19-én jöttem vissza Debrecenbe egyenesen Indiából. Úgy jöttem haza Isztambulon keresztül, hogy egy helyen sem vizsgáltak meg. Először New Delhi nemzetközi repülőterén szálltam fel egy isztambuli járatra, majd az isztambuli nemzetközi reptérről repültem Ferihegyre. Nem csak engem nem vizsgáltak meg, mást sem. Semmilyen felkészültség nem volt egyik reptéren sem. Isztambulban és a ferihegyi repülőtéren is ugyanúgy két busz jött a repülőről leszálló utasokért, mint általában. Így a tisztes távolságtartást, ha akartuk sem tudtuk volna betartani. Annyi különbség volt a máskor megszokott repülőutakhoz képest, hogy sokan viseltek maszkot és néhányan gumikesztyűt is. A ferihegyi repülőtéren sorba kellett állnunk az útlevél-ellenőrzésnél, és láttam, hogy néhány külföldit kérdezgettek valamiről rendőrök. De az sem tartott sokáig.

Na, gondoltam, nem is csoda, hogy ilyen gyorsan terjed a koronavírus. Úgy visszük egyik országból a másikba, ahogy csak akarjuk. Nagyon sajnálom, hogy én személy szerint nem tapasztalhattam meg a hírekben hallott és olvasott szigorú intézkedéseket a koronavírus terjedése ellen. Pedig nagyon szívesen beszámoltam volna róluk.

Amint hazajöttem, azonnal önkéntes karanténba vonultam. Úgy mentem be a házba is, hogy a szüleim és köztem volt legalább 10 méter távolság. 14 napig a családi házunk felső szintjén voltam. Az ételt mindig feladták nekem, amit csak akkor vettem fel, amikor már ők elmentek. A mi családunkban minden koronavírussal kapcsolatos szabályt követünk.

Mivel töltöd most az idődet Debrecenben?

A 14 napos szóló-karantén nagyon jól telt. Először kísérleteztem azzal, hogy mivel is foglaljam le magam. Túl sok ötletem volt, és így százfélét csináltam egy nap. Olyan érdekes dolgokkal kezdtem foglalkozni, mint a nyelvtanulás (olasz), olvasás (Paulo Coelho: The Winner Stands Alone), tornázás (jóga) vagy táncolás (zumba, bollywood).

Egy pár nap múlva pedig a 100 dolgot redukáltam arra a néhányra, amelyek jövőbeli céljaim eléréséhez járulnak hozzá. Elkezdtem teljes gőzzel az utazó blogger vállalkozásomon dolgozni. Mivel rengeteget utaztam az utóbbi egy évben, nagyon sok anyagom gyűlt össze. Célom a következő pár hónapban az, hogy a jelenlegi blogposztjaimat frissítsem, érdekesebbé tegyem. Sok posztot ugyanis nem volt időm rendesen befejezni, ezért most átnézem őket, és megnézem, van-e olyan információ, amit frissíteni lehet vagy kiegészíteni, és még több képet töltök fel. Arra is figyelek, hogy a szövegeket könnyebben olvashatóvá tegyem. Ezek a blogbejegyzések beszámolók és útitervek például Németországból, Iránból és Jordániából. Terveim között szerepel még 50 blogposzt közzététele. Marokkóról, Grúziáról, Törökországról, Irakról, az Egyesült Arab Emirátusokról és Indiáról is fogok még sokat írni.

Most mindenkinek több ideje van. Ez egy fantasztikus lehetőség arra, hogy az üzleti vállalkozásunkat fejlesszük, új dolgokat tanuljunk, vagy tudásunkat elmélyítsük valamilyen területen. Meg vagyok arról győződve, hogy sokan nagyon jól fognak kijönni ebből a katasztrófaszerű helyzetből, ami most van, ha egy új lehetőségként tekintenek rá. Ezek az emberek azok, akik az elkövetkezendő hónapokat okosan töltik el.

Nem tudom, hogy ez a jobb, ha nem megyünk ki időszak meddig fog tartani. De én akár egy évre is le tudom magam foglalni itthon. Online kurzusok segítségével sok új dolgot szeretnék megtanulni, leginkább a filmkészítést. Tervezek egy afganisztáni körutat, amit valamilyen film- vagy videósorozat formájában szeretnék megörökíteni. Ennek a projektnek a tervezését még csak most kezdtem el.

Mindemellett az is nagyon fontos, hogy az immunrendszerünket erősítsük. Szerintem ez az egyik legfelelősségteljesebb döntés, amit most hozhatunk a családunk és az egész világ érdekében. Az egészséges táplálkozás mellett fontos a sok mozgás. Én a 14 napos házi karantén alatt Youtube-videók segítségével tornáztam és táncoltam, hogy fitten tartsam magam. Most, hogy már kimozdulhatok, kimentem a bicikliútra futni. Meg vagyok arról győződve, ha én vigyázok a saját egészségemre, semmilyen vírust vagy betegséget nem fogok elkapni, így aztán nem is veszélyeztetem senkinek sem az egészségét.

Te sokat repülsz, tehát a szénlábnyomod igen magas lehet. Most sokan mondják azt, hogy a Föld a sarokba küldte az embereket elgondolkodni azon, mit is teszünk valójában vele, és egyre több beszámoló jelenik meg a karanténnak a környezetünkre gyakorolt pozitív hatásairól. Ezek után tervezed-e redukálni az utazásaidat vagy bármilyen módon zöldebbé tenni azokat?

Meg vagyok arról győződve, hogy bár sokkal többet utazom, mint egy átlagember, az én szénlábnyomom sokkal alacsonyabb, mint egy átlag polgáré, aki soha nem utazik. Abban is biztos vagyok, hogy a hozzám hasonló világutazók szennyezik a környezetet a legkevésbé. Mi vagyunk azok, akik inkább ülünk egy vonaton 40 órát egy kényelmes repülőút helyett. Mi vagyunk azok, akik inkább sétálunk 1 órát ahelyett, hogy taxizzunk. Ez a legtöbb embernek világkatasztrófa lenne, mert a legtöbben úgy el vannak kényelmesedve, na és persze úgy gondolják, hogy az ilyesmi a csóróknak van kitalálva.

Utazásaim során, ha lehet, vonatra szállok inkább, ha pedig nincs vonat, akkor a buszt választom. Persze néha én is használok taxit vagy bérlek autót vagy motort. Tehát én sem vagyok 100 százalékosan környezetvédő.

Ezen kívül odafigyelek arra, hogy mit vásárolok, például nem veszek meg egy műanyag dobozos tusfürdőt, amikor van szappan, ami nem műanyagban, hanem papírban van becsomagolva. Nem halmozok fel műanyag zacskókat és táskákat bevásárláskor, hanem viszem magammal a vászon bevásárlótáskám vagy hátizsákom. Nem vásárolok agyba-főbe műanyag palackos vizet, hanem mindig a palackomat próbálom tisztított vízzel feltölteni. Indiában például minden hostelben és az otthonokban is van tisztított víz.

Ami pedig az életvitelem illeti, amikor nem utazom, csak hasonlókról tudnék beszélni. Magyarországon és Németországban is biciklivel jártam be az irodába dolgozni, biciklivel jártam bevásárolni és szórakozni is. Ezt egyrészt az egészségem érdekében tettem, teszem, másrészt szeretnék minél kevesebbet ártani a környezetemnek. Ha pedig nem biciklivel járok, akkor a tömegközlekedést választom.

Lehet, hogy most sokat beszélnek és írnak arról, hogy a karanténnak milyen pozitív hatása van környezetünkre és hogy jaj de jó a friss levegőt beszippantani, meg tisztábban látni a hegyeket sok helyen. De abban is biztos vagyok, hogy a karantén után az emberek ugyanígy fogják folytatni az egészségükre és környezetre ártalmas életmódjukat. Az emberek nem fogják a kis agyukat megerőltetni, hogy elgondolkozzanak azon, hogyan is lehetnének környezettudatosabbak. Ha meg is teszik, nem lesznek képesek feladni azt a kényelmet, amit fel kellene adni azért, hogy kevésbé ártsanak a környezetüknek.

Az emberiség sokszorosan vissza fogja kapni azt, amit a környezet ellen vétett és fog véteni. De ez kit érdekel? Az emberek nagy átlaga csak rövidtávon és kicsiben képes gondolkodni. Úgy vannak vele, hogy akkor ők már úgy sem fognak élni, amikor nagy problémák lesznek, tehát nekik teljesen mindegy.

Hogy látod, mikor tudod biztonságosan folytatni az utazásaidat?

Szerintem legalább egy év kell ahhoz, hogy újra biztonságosan tudjunk utazgatni, ha csak nem találnak fel korábban egy védőoltást a koronavírusra. Jelenleg az emberek nem utazhatnak és nem nagyon olvasnak utazós blogokat, de ez csak átmenetileg van így. Az utazós blogom készen fog állni arra az időszakra, amikor újra utazhatunk.