„Kell egy kis áramszünet” – énekli Hofi Géza a jól ismert dalban. Hogy mennyire így van, most megtapasztalhatjuk. Akár egy hétköznap délután, a Nagyerdőn. Az idő csodás, a nap ragyog, a fű egyre zöldebb, a madarak hangversenyt adnak. Akik elég bátrak, most élvezhetik a tavaszt, nyüzsgés nélkül. És csodálatos módon szemét sincs, néhány munkás pedig éppen az avart sepregeti le az utakról. Egy-két család teker biciklivel, elől apuci, aztán a gyerek(ek), hátul anyuci. Talán máskor sohasem tudnának ilyet csinálni.

A békás játszótéren is alig van gyerek, a szülők szemlátomás ügyelnek, hogy ne menjenek túl közel egymáshoz. Remélhetően valami kézfertőtlenítő is van náluk, vagy legalábbis szappan, hogy az ivókútnál meg tudják mosni az apróságok pracliját. Balról, a fedett asztaloknál a megszokott hajléktalanok, eszegetnek, iszogatnak. A tóparton szerelmesek üldögélnek, csókolóznak. Nekik hiába mondaná bárki is, hogy üljenek másfél méterre egymástól. „Omnia vincit Amor”, ők már csak tudják.

A kis büfé sajnos zárva. Nem tehetnek róla, a szabály az szabály, pedig jól esne egy sör. Természetesen dobozból vagy papírpohárból. Az élelmesebbek viszont eleve hozzák magukkal. A padok mellett üldögélő fiatalok aligha élnek egy háztartásban, arcmaszkban meg elég nehéz lenne sörözni, de ki bánja most, itt a szabadban, a napfényen, hogy ők sem tartják az előírásos abstandot?

A szabadtéri színpad bejáratánál kókadtan lóg a „Maradj otthon!” feliratú molinó, de a domboldalon, az egyetemisták kedvenc helyein is alig ülnek néhányan. Békés az erdő és békés mindenki.

Egészen addig, amíg el nem indulunk a Klinika irányába, mert onnan most is munkagépek zaja hallik. A látványba, mint egy pofon, hasít bele az épülő erődítmény, vasúti híd, gyárcsarnok, atomerőmű – de mit is beszélek -, a leendő strand ormótlan acél- és betontömege. És persze körülötte sívó homok, a kis fenyvesnek vagy egyáltalán fának nyoma sem maradt. De hát ez a trendi, legalábbis egyesek szerint.

Ezek után pedig a legkevésbé sem lep meg, hogy egyesek – bizonyára az építkezésen dolgozók –természetesnek veszik, hogy a kerítésen kívül, a Nagyerdő fái alatt parkoljanak.