Az akváriumot félévente illik tisztességesen kitakarítani. Hetente-kéthetente pedig vizet cserélni. Most érkeztünk el ehhez a féléves időszakhoz, ugye ilyenkor már lerakódnak bizonyos szennyeződések, meg nem evett kajamaradékok, elhullott levélkék satöbbi. Ezek a takarítási események Stuxi számára szintén nem a kellemesek közé sorolhatók. Ilyenkor ő maga is elhagyja az akváriumot, hiszen vele együtt nehezebb lenne átmosni a kavicsokból álló aljzatot. Első lépésként megtörténik a napi etetés, majd elkezdtem leengedni a vizet. Ám Stuxi ilyenkor csak annyira számít, hogy picit megint megtörölgetem az üveget, és kap egy kis friss vizet. Mikor kiemelem a növénykéjét, kókuszdióját, díszfáját, akkor rájön, hogy itt többről lesz szó. Így szokásához híven csapkod, igyekszik akadályozni az egész műveletet. A számára legutáltabb dolog, amikor eltávolítom őt magát az akváriumból. Ilyenkor szisztematikusan levadászom egy ételes edénnyel. Általában olyan kis bamba és ijedt, hogy magától beleúszik egy kisebb műanyag ételes dobozba.

Ezt követően átöntöm a halat vízzel együtt egy nagyobb műanyag tálba, s kiegészítem a vizet, hogy amíg én takarítok, ő addig is el legyen. Ilyenkor természetesen csapkod, úszik össze-vissza, nem érti, dühös. Aztán berakom neki a kókuszdiót, nyugodtan alábújik, az ő világában ez a legbiztonságosabb hely: ha ott a kókuszdió, nagy baj nem lehet. A tisztítás után újratöltöm az akváriumot, új elrendezést kapnak a rekvizitumok – ahogy épp sikerül. Majd végül Stuxi is hazatérhet. Ez általában úgy működik, hogy a fentiekhez hasonlóan beleüldözöm a kisebb ételes tálba. Átszállítom gyorsan és mindenki boldog.

Ma azonban Stuxi sokszor kicselezett, és olyan dühös volt, hogy szuicid módon a kiutat kereste, ami nincs, csak a padló. Mikor felfedeztem, mire készül, új stratégiát választottam. Az eddig még sosem használt – de erre a célra megvásárolt – halászhálót kellett bevetnem. Néhány percig hagytam lenyugodni, hogy abbahagyja az idegbeteg pattogást, majd jött a háló. Stuxi ezt nem ismeri, eddig tényleg soha nem alkalmaztam ellene. Most azonban megtettem. A fal mellett tartottam a kis törékeny testét, majd a megfelelő pillanatban kiemeltem őt a vízből. Közben folyamatosan csapkodott, borzasztó látvány volt, azt hittem, kiugrik a hálóból. Szerencsére ilyen azonban nem történt, mikor visszaeresztettem kis lakhelyére, alig talált ki a hálóból. Nem sérült meg, pusztán ijesztő volt látni, ahogy vonaglik és az életéért küzd. Ma láthatóan nem bízott abban, hogy minden rendben lesz, aztán megtalálta újra a biztonságot…

Stuxi kalandos életének korábbi epizódjai itt olvashatók.