Hányszor olvashatunk róla némileg idealizálva egy-egy ország helyzetét, hogy bezzeg a finneknél.. Arrafelé lakatolatlanul is hagyhatod a kerékpárodat, mégis jó eséllyel ott lesz később, ahol hagytad. Északi embertársainknál ugyanis nem trendi elvenni azt, ami a másé. Miért? Mondjuk, mert nincs rá szüksége senkinek. Van neki sajátja, de ha nincs is neki, mégsem azt látja egyből egy szabad prédában, hogy einstand, hanem azt, ami: vagyis az nem az övé, miért ragadná magához?!

Ellenben Magyarországon az a vélekedés terjedt el, hogy ami nincs lekötve vagy – mint esetünkben – nem ül rajta valaki (lásd bicikli), az ha mozgatható, lába kél. S a félelem jogos, efféle képpel, mint amit a minap a debreceni Malompark fedett bringatárolójánál láttam, ha nem is naponta, de időnként simán találkozhatunk. Csak a csomagtartó maradt: jó erős lánccal odarögzítve a korláthoz. A többi része elgurult valamerre.

Ráadásul egy sokfelé bekamerázott, jó pár biztonsági alkalmazottal non-stop őrzött területen történt mindez. Látható, a tulaj elkövette azt a hibát, hogy az egyik járulékos alkatrészhez kötözte járgányát, ami nélkül még nagyon is használható a kétkerekű. Nosza, lopjuk el! Elég volt a csomagtartót lecsavarozni a keretről.

Bármiféle általánosítás nélkül, ám talán nem minden ok nélkül írom: ez (is) Debrecen! Ez (is) Magyarország! Amely nemhogy jobban, de csak (sajnos) a szokásosan teljesít. Semmi meglepő nincs ugyanis ezekben a fotókban.

Nálunk ugyanis nemcsak azt viszik el, ami mozdítható – azt egyébként jó eséllyel -, hanem sokszor azt is, ami pedig felügyelet alatt áll. Teszem azt, az emberek pénzét – a közpénzt -, amit egyének használnak fel saját céljaikra. Immár rendszeresen.

S oly sokszor teszik ezt, hogy az már-már ki se veri a biztosítékot a munkájában megfáradt, sok más gonddal, illetve az embereket lekötő, figyelemelterelő eseményekről szóló hírekkel küzdő polgárokban. Azt mondják: eh, ez van, nincs mit tenni.

Nos, valóban így lenne? Csak nézzük és asszisztálunk ahhoz, amint némelyek, akik megtehetik, lassan eltolják az összes bringát alólunk? Azt is, amelynek kereke van, s azt is, amelynek nincs.. No, de félre a negatív gondolatokkal! Legyünk optimisták, s gondoljuk azt, ez egy jól elhelyezett csalibringa volt csak, amit azért tettek oda ilyen látszólag önmagát felkínálva, hogy a potenciális tolvajt utána nyomon tudják követni – magyarán lebuktassák. Na, de mi van, ha mégsem ez a helyzet? Bízom benne, hogy minden kisstílű és minden nagyban utazó „biciklitolvajt” előbb-utóbb elkapnak. Egyáltalán lesz, aki tudja, akarja elkapni ezeket..