Míg a többnyire zsírfoltos főtéren egy óriáskerék díszeleg, addig a Nagyállomástól cirka 15 perces buszozás után megérkezünk egy olyan kertségbe, ahol mintha a debreceni fejlesztések hivatalosan hirdetett sokasága meg se karcolta volna a területet. Ez a Biczó István kert, Debrecen egyik városrésze.

Itt aztán gyüttmentként érezheti magát az, aki kilátogat a belvárosból, és még fényképeket is készít. Furcsán méregetik az embert, a kocsma teraszán állók rá is kérdeznek, miért lóg a nyakadban fényképezőgép, mit akarsz itt. De ha elrakod a fényképezőgépet, és csak nézelődsz, hamar meg fogják kérdezni: kit keres? Mert ide nem szoktak csak úgy kijárkálni emberek.

Ez az a hely, ahol nemcsak aszfaltozott úttestet is elvétve találni, de még a közvilágítás sem megoldott a kertség nagy részén – mindez 2020-ban, egy közel 10 éve tartó Kertségi Fejlesztési Program ellenére.

Ettől függetlenül a városvezetés 2019-ben is nagy előrelépésként értékelte azt, hogy újabb 150 méteren sikerült aszfaltozni. A Csárda úton jól látható az elmúlt évek aszfaltozási sikereként elkönyvelt szakaszok terjedelme. Úgy tűnik, szinte minden utóbbi évben kap 100-150 métert a 2 kilométer hosszú út.

Ha a város honlapján keresgélünk, akkor kronológiai sorrendben az alábbi fejlesztéseket találjuk:

2016 – Csárda út I. üteme: Monostorpályi úttól a Diószegi út irányába haladva 100 méter hosszban 5,5 méter széles szilárd burkolat, csapadékvíz-elvezetése 350 méter hosszon zárt rendszerben. A kivitelezés során 100 méter hosszban szennyvízelvezető rendszert is kiépítettek. Az I. ütem kivitelezési munkálatainak szerződött összege több mint bruttó 85 millió forint volt.

2017 – Csárda út II. üteme: a már megépült szakasztól folytatva újabb 100 méter hosszban 5,5 méter széles szilárd burkolat készült el. A szennyvízelvezető rendszer szintén az előző ütemben megvalósult szakasz folytatásaként újabb 100 méter hosszban épült meg. A II. ütem kivitelezési munkálatainak szerződött összege közel bruttó 25 millió forint volt.

2019 – Csárda út III. üteme: újabb 150 méter aszfaltot kapott, ezzel együtt 4 év alatt sikerült 350 méter aszfaltot lerakni a 2 kilométer hosszú útszakaszra. Ez az utóbbi beruházás 61 millió forintba került.

Komolay Szabolcs, a városrész önkormányzati képviselője egy 2017. tavaszi sajtótájékoztatón elmondta: a Csárda út az „egyik legfontosabb és legforgalmasabb gyűjtőútja a paci és a biczókerti kertségi térségnek, s a Diószegi utat köti össze a Monostorpályi úttal. Az itt élők számára ez a fejlesztés komoly előrelépést jelent. A cél természetesen az, hogy a két ütemben megépült összesen 200 méteres aszfaltburkolatú szakasz folyamatosan tovább épüljön.”

Átmeneti megoldásként az utakat gréderezni szokták, de ez tulajdonképpen ablakon kidobott pénz.
A gréderezést bizonyos időközönként meg kell ismételni, és bár rövid távon olcsó eljárásnak bizonyul, hosszabb távon milliókat emészt fel a semmiért. Egy aszfalt úthoz ki kell építeni a csatornavíz elvezetését, és megfelelő teherbírású alapot kell kialakítani az út számára, majd jöhet az aszfalt és az útszegély vízelvezetése.

A Csárda út jelentős szakaszán az autók most is legfeljebb 10 km/óra sebességgel tudnak haladni az úthibák miatt.

2019-ben elmentünk Komolay Szabolcs – akkor még alpolgármester is – egyik fogadóórájára, szerettünk volna neki feltenni néhány kérdést a választókerületét érintő problémákkal kapcsolatban. Mi voltunk az utolsók a sorban, ezért is tűnt kifogásnak a képviselőtől az az érv, hogy még várnak rá, és ne vegyük el az időt a választókerület lakóitól kérdéseinkkel. Arról már nem is beszélve – mint mondta –, hogy a sajtó munkatársaival csak előre egyeztetett időpontban beszél. Mindenesetre szereztünk tapasztalatokat, számos elkeserítő információnak voltunk fültanúi, amíg sorban álltunk, s óhatatlanul hallottu
k a többi várakozó történeteit, amit egymásnak mondogattak.

Másfél tucat ember várakozott rá, ő éppen késve érkezett a havi egy alkalommal tartott fogadóórájára. Leülni nem lehetett, hiszen székek nem voltak kitéve a lakosoknak, így az idősek is kénytelenek voltak állni. Bármennyire is voltak mérgesek többen, a hosszú várakoztatás miatt kénytelenek voltak elmenni egyéb teendőik miatt. Ez idő alatt volt, aki arra panaszkodott, hogy a stroke-os rokonához a mentőautó nem tudott bejutni a rossz útviszonyok miatt, míg más azon háborgott, hogy Komolay 2018 szeptemberében is a költségvetésre hivatkozva hárította el azokat a lakókat, akik kérdőre vonták a fejlesztések késése avagy hiánya miatt. Majd a jövő évi költségvetésből kiderül, mire lesz pénz… – ismételgeti állítólag évről évre ugyanazt az önkormányzati képviselő.

Az útviszonyokat leszámítva a szeméttel és a kóbor kutyákkal gyűlik meg leginkább az itt élők baja. A paci buszfordulótól nem messze folyamatosan széthordott szemét borítja az árokmenti részt. Bár a kóbor kutyákra fogják ezt a randalírozást, a szemetet mégse ők viszik oda, hanem az emberek.

Kukák, szemétgyűjtők ugyanakkor nincsenek kihelyezve, tehát a környezetükre kevésbé figyelők ha útközben meg akarnak szabadulni egy fölössé vált csomagolástól vagy kiürült sörösdoboztól, nem viszik haza, eldobják az utcán. Ám nem csak az utcákon, de olykor az elhagyatott házak udvarain is találkozni rengeteg szeméttel. Ezek közül is kirívó az a ház, ahol nem csak az udvaron áll hegyekben a jobb sorsra érdemes könyv, de még az ablak helyét is olvasnivalóval tömték be.

A kertségiek úgy érzik, az ő problémáikkal senki sem foglalkozik, még a helyi ellenzék sem. A városba bejutni nehéz, hiszen összesen két buszjárat áll rendelkezésükre, az autókat viszont tönkreteszik az útviszonyok. Babakocsival nagyon nehéz közlekedni, így az anyák gyakran lemaradnak nekik vagy gyerekeiknek szóló városi eseményekről – mondták többen is.

Egy évtizedek óta itt élő lakos panaszkodott nekünk a volt alpolgármesterre, a jelenleg is önkormányzati képviselőre, Komolayra: „gyűjtöttem neki a kopogtatócédulákat, az ajánlásokat, és cserébe azt ígérte, hogy lesz világítás, út, víz, de nem lett”.

A betörések szintén gondot okoznak, hallottuk, hiszen itt akár fényes nappal is kipakolhatják az ember garázsát. Nem hiába tartanak több udvarban nagytestű kutyát, igaz, sokszor láncon.

A csalódott lakos ettől függetlenül szeret a Biczóban élni, hiszen csendes környék, az emberek odafigyelnek egymásra, nyáron pedig a hőséget könnyebb ott kibírni.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!