Ha én lennék a város, akkor karácsonyra meghívnám a testvéreimet. Talán még azokat is, akik nem ünneplik Jézus születését. Debrecennek sok testvére van,
de mintha mind mostoha lenne. Nem nagyon hallunk róluk. Ezért is lenne kiváló alkalom a karácsony előtti négy hét ünnepi készülődése, hogy megmutassuk: a testvéri odafigyelés, szeretet nem csak szó, szó, szó. Én mindegyik testvérvárosnak ingyen adnám oda a főtéri faházat, hogy ott mutassák be nekünk hagyományos gasztronómiájukat, a feléjük kedvelt karácsonyi tárgyaikat, adjanak ízelítőt szokásaikból, árusítsák dolgaikat. Ha sajnálnám – de nem tenném – a meghívott testvérvárosiaktól a szállásköltséget, akkor tehetős és áldozatkész debreceni családokat kérnék fel arra, hogy a vendégeknek adjanak otthont ezekre a hetekre. Ha én lennék a város, a testvéreket hívva idehoznám a világot a debrecenieknek.

Ha én lennék a város, szép ünnepi ruhát öltenék magamra, nem csiricsárét. S ha nem lennék biztos a dolgomban, mert senki se bízza el magát, akire sokak életének minősége van rábízva, szóval felkérném néhány jóízlésű polgáromat, itt élő művészembert, akár évenként mást és mást, hogy találják ki előre: a következő évben mi legyen a fő motívuma az ünnepi arculatnak. Egyszerű, mégis emelkedett, fénylő, de nem diszkólámpás.

Ha én lennék a város, akkor az adventi főtér legfőbb, legmagasabb dísze a mindenki karácsonyfája lenne, amit nem a főtér szélére szorítanék ki, hanem középen állna, mint évekkel ezelőtt Debrecenben.

Ha én lennék a város, nem engedném, hogy a karácsonyra készülődés keveredjen a szilveszteri mulatozással, a farsangi maskarádéval. Más ünnep, másról szól, mást üzen, s nekem, mint városnak, ezt tudnom kell, s tudatnom a polgáraimmal is, hogy együtt ünnepelhessünk – lehetőleg – mindannyian.

Csak igen alacsony szesztartalmú italok árusítását engedném az adventi vásárban, ha én lennék a város. Tiltanám a tömény minden változatát, s akkor vélhetően kevesebb lenne reggelente – különösen a hétvégi napokon – a hányásfolt az ünnepi főtér kövezetén, s a környező bokrok sem bűzlenének a vizeletszagtól. Ha én lennék a város, nem adnék engedélyt gajdolós helyek létesítésére az adventi vásárban, nem biztatnám a debrecenieket a főtéri bulihelyen, az alkalmi kocsmában történő alkoholfogyasztásra, mert nem illendő a karácsony előtti hetekben a féktelen, ordibálós köztéri mulatozás.

De a város nem én vagyok. Én csak egy vagyok a városból. Vagy tán nem is egy.

HÁRMAN FOGUNK ÖRÜLNI, ha a Debreciner online újságunk előfizetését adja karácsonyi ajándékba!
Ő, akit megajándékoz, Ön, aki megajándékozza. És mi, a Debreciner szerkesztősége.
Ide kattintva lehet előfizetni a Debrecinerre.
Köszönjük!