Nemrég felfedeztem több matracot is a közeli parkban, a kosárpálya szélén. Azért szürreális az egész kép, mert körbe magaslanak a lakótelepi épületek, színesek, sokemeletesek, tele lakásokkal és bennük alvó emberekkel. És ezen házak között ott van néhány matrac, amin szintén emberek alszanak, akiknek a feje fölött nincs fedél. A matracok nincsenek messze a „kinti vécétől”, hiszen a garázsok tetejét borító füves, földes rész szolgál kis- és nagydolog elvégzésére is. Nem mellesleg folyamatosan szemetes a környék is, hiszen az a csöpp kis kuka nem bír magában el ennyi szemetet, amit termelnek az emberek. Félreértés ne essék, nemcsak az ott magukat meghúzó hajléktalanok termelik a szemetet, talán ők a legkevésbé, hanem a kosárpálya padjainál szórakozó, amúgy fedéllel rendelkező fiatalok is. Mindezek alapján azt hiszem, egyetérthetünk, nem egy egészségbiztosítás ilyen környezetben aludni. A nyugalom sem feltétlen lengi körbe ezeket az átmeneti vackokat. Veszekednek, kié a matrac, aki oda csapódik, mégis miért teszi, hiszen ez nem az ő területe. Amúgy is, hozott valamit, vagy csak elvitt?

Nem messze van egy hatalmas templom is, paplakkal együtt. Az udvar is óriási. Vannak itt még a közelben kollégiumok is. Meg építkezések. És városszerte lakatlan épületek.

Szakemberekből egyre kevesebb van, akik segíthetnének újra minőségi életet élni azoknak, akik elvesztették mindenüket. De Debrecen gondoskodó város, ne feledjük. Nincs itt probléma. Mert Debrecen gondoskodik. Akkor csak káprázik a szemem, mikor hajléktalanokat látok?