„Nem igazán örülök annak, hogy egyre több gyártelep van Magyarországon” – interjú Дevával

A zenész, énekesnő szerint örvendetes, hogy egyre több nő vesz részt alkotóként a magyar zenei életben, a kor pedig nem befolyásolja a zenészek érvényesülését.

Július 24. és 27. között tartották a tizenhatodik Campus Fesztivált Debrecenben, a Nagyerdőn. A fellépők között volt Дeva, azaz Takács Dorina zenész, énekesnő is. A népdalok által inspirált elektronikus zenét játszó művésszel a koncertjét követően beszélgetettünk.

Дeva Debrecenben – Fotó: Koppányi Szabolcs

Láthatóan nagyon sokat merítesz a népzenéből és a népdalokból. Mit gondolsz, hol van a helye ma a magyar társadalomban, mi a szerepe a népdaloknak és a népzenének?

A népzene összeköt minket, és az jó, ha vannak dolgok, amik összekötnek. A kultúránk, a közös szálaink, a mélyen lévő gyökereink ilyenek. Lehet, hogy egyszer száz, kétszáz évvel ezelőtt, amikor az ük-ükapánk élt, akkor még valahol, valakivel rokonok voltunk. Ezek a népdalok akkor a mindennapi élét részét képezték, és az embereket érzelmileg is összekötötték, nemcsak fizikailag.

Fotó: Polgár Tóth Tamás

Meglehetősen nyugodt, éterikus zenét játszol és alkotsz. A saját véleményed szerint milyen szerepe van egy ilyen fesztiválon annak a zenének, amit játszol, és hogyan tud működni egy olyan meglehetősen zsúfolt fesztiváli környezetben, mint a Campus?

Azt nem tudom, hogyan tud működni. Ezt azok tudhatják, akik itt voltak a koncerten. De én mindig örülök egy fesztiválon, ha van egy nyugodtabb koncert, amit megnézhetek, és választhatok nyugodtabb zenéből is. És aztán persze, ha kedvem van a nyüzsgésbe menni, akkor bármikor visszamehetek. De nekem személy szerint például mindig jól esik egy fesztiválon nyugodtabb zenét hallani, és oda vissza tudok vonulni, ha éppen meguntam a bulizást.

Nem tudom, mennyire figyelted a fesztiváli felhozatalt. Mi a véleményed arról, hogyan jelennek meg a női előadók a fesztiváli programban?

Nem néztem meg tüzetesebben a fesztiváli programot, de azt látom, hogy egyre több női előadó lép fel akár egyedül, akár többedmagával, de a saját projektjével, és nemcsak énekesnőként van jelen a színpadon, hanem úgy, mint alkotó, dalszerző, szövegíró. Egyre több ilyen előadóval találkozhatunk, és szerintem nagyon jó dolog, hogy egyre több nő kezd részt venni ebben a világban.

Mi a véleményed a zenei előadók társadalmi felelősségéről? Van-e ilyen egyáltalán?

Hogy kinek mennyi felelőssége van és miben, az egy nagyon jó kérdés, szoktam ezen gondolkodni. Nem tudom a választ. Szerintem mindenkinek felelőssége van valamilyen szinten abban, hogy a körülötte lévő világ merre halad. Persze mondhatnánk, hogy akiket többen ismernek, azoknak nagyobb a felelőssége, de nem vagyok ebben annyira biztos. Nem tudom.

Fotó: Koppányi Szabolcs

A környezetvédelmet fontosnak tartó művészként mennyire követed figyelemmel, hogy az elmúlt években erőteljesen iparosítják Debrecent? Hogyha nyomon követted, van-e erről valamilyen véleményed?

Én az akkumulátorgyárakról hallok sokat. Ebben a legszomorúbb, hogy az akkumulátorgyárak közelébe hozzák vissza a szemetet is, illetve azt a területet szennyezik, ami ott van közvetlen körülöttük. És ha jól értesültem, körülbelül annyi kárt okoz az akkumulátor elkészítése, mint amit egy benzines vagy dízeles autó egész életében kipufog. Szóval ez azt jelenti, hogy ahol készítik az akkumulátort, ott az felér egy autóval. És ez szerintem szomorú. Mármint biztos lehet ebből gazdaságilag profitálni, viszont arra is gondolnunk kell, hogy ez milyen hatással van a környezetre. Nem tudom, hogy ebbe hogyan lehet egyáltalán beleszólni, de én nem igazán örülök annak, hogy egyre több gyár és gyártelep van Magyarországon. Gödön is hallottunk arról, hogy elszennyezték a vizet. És közben nem is tudunk az ottani élővilágról: madarakról, halakról, kis gyíkokról. Szóval rájuk is kéne gondolnunk szerintem, és nem csak a pénzre. De én ehhez oly kevésnek érzem magam.

Fotó: Koppányi Szabolcs

Mit gondolsz a fiatalok érvényesülési lehetőségeiről ma a magyar zenei életben? Van-e valamilyen speciális hátrány, amit az életkor jelent a magyar zenei életben, vagy esetleg éppen előnyt?

Szerintem, ha valaki tehetséges, elszánt, éppen szerencséje van, és sokat dolgozik, akkor igenis tizennyolc évesen vagy akár hatvan évesen is eljuthat odáig, hogy akár fellépjen egy fesztiválon, előadja a dalait. Szóval szerintem ez kortól független, és egy fesztiválon vagy más koncerthelyszínen akár egy tizenhat éves is ugyanúgy jelen lehet előadóként, mint egy idősebb motoros.

Van-e esetleg valamilyen debreceni emléked, emlékezetes pillanat, amit meg tudsz osztani a közönségünkkel?

Aha, két emlékem is van. Amikor egyszer az itt élő rokonaimmal bringáztunk a városban, az nagyon jó volt. Éppen valamilyen kis fesztivál volt bent, itt a belvárosban, és nagyon jól esett az a bringaút, illetve voltam már ebben a vízi…

Fotó: Koppányi Szabolcs

Víztoronyban?

A Víztoronyban is voltam már, az is nagyon jó volt, Süli András szervezte azt a koncertet, nagyon szerettem. Volt egy lány, aki egy sáskával a kezén táncolt. Illetve voltam ebben a vízi parkban is, arra gondoltam. Ott is nagyon jót úsztam. Szóval ez a három élmény jutott most az eszembe, ami a legkedvesebbnek mondható.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!