A debreceni Zebraszerda ötletgazdájával, valamint az elmúlt fél év talán legaktívabb helybéli tagjával beszélgettünk, s kérdeztük meg a két hölgyet, milyen tapasztalataik vannak erről az időszakról, illetve mit terveznek a közeljövőben.

A legutóbbi, július harmadikai Zebraszerda során az egy ideje állandóvá vált helyszínen, a Hunyadi és a Péterfia utcák kereszteződésében tábláztak a civilek Debrecenben. Immár az is szokássá vált, hogy színes, lemosható krétával a járdán is megjelenítenek üzenetet, nemcsak transzparenseiken. Ezek egyfelől a pozitív gondolkodásra, élőhelyünk lehetőség szerint minél inkább tisztán tartására hívják fel a figyelmet.

A táblákon konkrétabb a mondanivaló. Összefoglalva: nemcsak jobb, élhetőbb Debrecent, de országot is szeretnének ezek az emberek, akik mögött elmondásuk szerint jóval többen állnak, mint ahányan meg merik mutatni arcukat, nevüket, mivel félnek, hogy hátrányuk származik abból, ha közösséget vállalnak egy ilyen kritikus csoporttal.

Ugyanakkor egy teljesen friss sztori is elhangzott, ami azt mutatja, hogy valóban lehetnek elvi támogatóik a zebraszerdásoknak. Az egyik szervező, mint mesélte, az eseményre igyekezve közúti ellenőrzést kapott – nem a belvárosban -, s amikor a rendőrök meglátták autójában a zebrás táblát, közölték vele: így, névtelenül is szimpatizálnak az akciójukkal, és csak így tovább!

Pontosan ezt tervezik: folytatják, amíg lehet, amíg kell. Vagy ahogy az egyik tüntető elmondta, „jó volna, ha többen lennénk, de igazából az lenne a legjobb, ha erre nem is lenne szükség”.