Harmincnégy évvel a rendszerváltozás, az ország demokratikussá válásának kezdeti éve után mostanság kiderülhet, hogy van-e a debreceni placcon olyan politikai tényező, amelyiket komolyan lehet venni akár most, akár a jövőre nézvést.

A választójogi törvény drasztikus módosításával a kormányt és a parlamenti kétharmadot adó Fidesz (Orbán Viktor) úgy döntött, hogy egy napon legyenek az önkormányzati és az európai parlamenti választások. Hivatalos indoklás szerint költségmegtakarítási okok miatt, valóságban pedig azért, mert a Fidesz (Orbán Viktor) úgy gondolta, hogy ezzel az összevonással maximalizálja a rá adott voksokat. Hát ennyi. Amikor ezt elhatározták, még sehol nem volt Magyar Péter és az ő Tisza Pártja.

Az önkormányzati választások lezárultak, Debrecenben továbbra is a Fideszé mind a 23 egyéni választókerület, a kompenzációs listáról bekerült pusztán kilenc közgyűlési képviselő összetételében azonban jelentősnek mondható változások történtek. Ám azok, akik most kaptak lakossági bizalmat, majd csak októberben érvényesíthetik mandátumukat, akkortól lehetnek képviselők. Ez az a Fidesz-csavar, ami szerte az országban számos gondot fog okozni, Debrecenben a hatalom jelenlegi és leendő birtokosai számára kevéssé. Az ő súlyuk nem csökkent, sőt olybá tűnik, növekedik is a befolyásuk a kompenzációs listáról bekerültek egynémelyikének köszönhetően.

Nos, naptárszerűen a jelenlegi debreceni közgyűlés a most megválasztottak októberi hatalomátvételéig ülésezik még négy alkalommal: júniusban, júliusban, augusztusban és szeptemberben. De meglehet, hogy csak háromszor, mert adnak maguknak egy havi nyári szabadságot, amikor bármiféle tevőleges részvétel nélkül is felvehetik a képviselők a havi átlag 300 ezer forint tiszteletdíjukat. Kormányzók és ellenzékinek tűnők egyaránt.

E számukra igen biztató anyagi jövőkép tudatában ugyan mi fog történni a most csütörtöki debreceni közgyűlésen? Most végre megszólal az a hat fideszes önkormányzati képviselő, aki eddig, az utóbbi négy és fél évben csak a szavazógombot melengette mutatóujjának begyével? A ciklus végén, a súlyos vereséggel járó választás után ugyan sarkukra állnak-e végre az utóbbi fél évtizedben a debreceni közgyűlésben többnyire hallgató DK-sok, momentumos és MSZP-s képviselők? Tesz-e határozott javaslatot a Debrecenben épülő akkumulátorgyárak legalább egy raktára aprócska biztosítékának provizórikus lekapcsolására az a Civil Fórum, amelyik polgármesteri győzelme esetén az összes üzem azonnali leállítását ígérte választóinak?

Vagy megint marad a hallgatás, vagy megint jön a valós és érdemi akarat nélküli verbalitás: szó, szó, szó?

Aki eddig szinte csak a Facebookon produkálta magát szordínóban az akkumulátorgyárak okán, és csak a helyi fideszes orgánumoknak tartott látványsajtótájékoztatókat civilnek beállítva magát, az végre előállhatna határozott érveivel, és lesöpörhetné az akkugyárákat támogató városvezetést – tényekkel, szakemberekkel, bizonyítékokkal, dokumentumokkal, akarattal, munkával, tettel. Aki a választási kampányban azt ismételgette, hogy a debreceni regnáló városvezetés milyen mélységesen korrupt, az meg álljon elő a dokumentált korrupciós ügyekkel, nevekkel, ellopott közpénzek sorsával, igazolt tényekkel, feljelentésekkel.

Mindezek tere lehet a debreceni közgyűlés, a város – jog és demokrácia szerint – elvileg legfőbb döntéshozó testülete, ahol bárki elmondhat(na) bármit. Nosza! Amúgy meg pusztulat, penészes csend, csoportos onanizálás az egész.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)