Nemrégiben még azt hirdette a magát a magyarországi oppozíció legerősebb pártjának tartó Demokratikus Koalíció, hogy az európai parlamenti választások után – a Fidesz általuk remélt visszaszorulása okán – előrehozott országgyűlési választásokat fog kiharcolni. Mint tudjuk, rend szerint a következő honi parlamenti voksolás 2026 áprilisában lenne, vélhetően lesz is. Semmi nem késztet senkit arra, hogy eme időponton bármiféle változás történjen. Merthogy a Fidesz – bár visszább esett a korábbi teljesítményéhez képest – megnyerte a magyarországi EP-választást, a semmiből néhány hónapja feltűnt Tisza Párt magasan a második lett, a Demokratikus Koalíció által gründolt bal-zöld koalíció pedig az általuk reméltnél jóval kevesebb lakossági támogatást kapott. Senkinek nem érdeke jelen pillanatban egy előrehozott országgyűlési választás.

Az ebből adódó nyilvánvaló következtetést azonnal le is vonta a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc, amikor feloszlatta a Dobrev Klára irányította egypárti árnyékkormányt. Ez a lépés pedig annak az egyértelmű beismerése, hogy a Demokratikus Koalíció már nem érzi eléggé támogatottnak, felkészültnek magát arra, hogy majdan leváltsa a jelenleg tizennegyedik éve folyamatosan regnáló Orbán-kormányt. Eltűnt tehát az eddig is minden alapot nélkülöző előrehozott választási igyekezet, ami józan helyzetértékelésre utal Gyurcsány részéről. És ez nyilvánvaló visszavonulás.

Mindjárt itt van 2026 áprilisa, amikor a magyarországi választópolgárok arról döntenek, hogy mely erők kezébe akarják adni a haza kormányzását mindannyiunk javára. Megfontolt előkészítéssel kevesebb mint egy év múlva elő kell állnia a pártoknak azokkal a személyekkel, akiket megválasztásra ajánlanak a népnek. Vélhetően ezzel nem lesz gondja a Fidesznek – és akkor térjünk haza! – Debrecenben, valószínűleg Orbán Viktor megtartja Kósa Lajost és Pósán Lászlót országgyűlési képviselőnek, pusztán az kétséges, hogy a mostani önkormányzati voksoláson több települést elveszített Tasó László maradhat-e választókerületi elnöke a Fidesznek, vagyis országgyűlési képviselőjelöltje 2026-ban is, de ha nem, hát igen gyorsan találnak helyette másikat, sok a jelentkező a pozíciójára.

De kik indulnak majd velük szemben kihívóként? Hogy Magyar Péter Tisza Pártja mit virít addig ebben a városban, azt ember nem tudja, bármi történhet, s annak ellenkezője is. De ugyanígy kérdéseink lehetnek azokkal az ellenzéki pártokkal kapcsolatban, amelyek eddig így-úgy ténykedtek Debrecenben. Megmaradnak-e egyáltalán, képesek lesznek-e talpra állni, lesz-e érdemleges üzenetük, lesz-e hiteles megszólalójuk például a városi közgyűlésben, egyáltalán akarnak-e bármit tenni? Most éppen azt látjuk, hogy egyrészt a debreceni ellenzéki összefogás egyik szereplője a csúfos eredményt hozó önkormányzati választás után azonnal intenzív és nyilvános – személyeskedésektől nem mentes – támadást indított a többiek ellen, másrészt a debreceni ellenzéki összefogás másik, igen fiatal részese már a város melletti környezetszennyezés ügyében lép fel határozottan, tesz. A többi néma csönd.

Mindjárt itt van 2026 áprilisa.
A Fidesz valamelyest meggyengült Debrecenben, a korábbi (több)évtizedes ellenzék agonizál, a maradéka most veretik széjjel belülről.
Debrecenben semmi újat nem hozott a választás, maradnak a pocakossá öregedett kormánypártiak, a szavazógépként vegetáló önkormányzati fideszesek, a közgyűlési akolban elkényelmesedett néhány nem fideszes, az akkumulátorgyárak elleni látszat álcát lobogtató kriptokormánypártiak. Az eddigi hivatásos politika megbukott, és olybá tűnik, nem kevés részük jól érzi magát ebben az állapotában.
Jön-e valaki kívülről? Mert mindjárt itt van 2026 áprilisa.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)