Megfizethető lakhatást mindenkinek! címmel tartott beszélgetést május 25-én Debrecenben az – önkormányzati választáson induló – Összefogás a Cívisvárosért Egyesület. Az eseményen részt vett Jámbor András, a Szikra Mozgalom országgyűlési képviselője és Misetics Bálint szociálpolitikus, A Város Mindenkié csoport aktivistája, a Fővárosi Önkormányzat munkatársa. A beszélgetést Könnyü Hella, az Összefogás a Cívisvárosért Egyesület debreceni önkormányzati képviselőjelöltje (9-es egyéni választókerület) moderálta.

Jámbor András a beszélgetés elején hangsúlyozta, a lakhatás a kisgyermekkortól az öregkorig meghatározza, hogy mit érhet el valaki az életben. Példaként említette, hogy a tanulásra szolgáló tér, az íróasztal hiánya már önmagában ronthatja a tanulmányi eredményeket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a családon belüli erőszak koronavírus-járvány alatti növekedése is összefüggésben áll azzal a térrel, ahol együtt élnek az emberek.

Nem a vendégmunkásokról, hanem a munkajogokról és a bérekről kellene beszélni

A képviselő arról is beszélt, hogy az elmúlt egy évben négy olyan törvényt fogadott el a parlament, amely csorbítja a munkajogot, eközben pedig egyre jobban segítik a munkaerő-kölcsönzést. Szerinte a politikusoknak nem arról kellene beszélniük, hogy mennyi külföldi vendégmunkás jön be Magyarországra, hanem azon kellene gondolkozniuk, hogyan lehetne elérni, hogy a hazánkban dolgozó embereknek tisztességes munkajog és bér járjon. Úgy látja, ezek hiánya, valamint a nem létező környezetvédelmi előírások miatt érkeznek ide az akkumulátorgyárak.

Misetics Bálint ezzel kapcsolatban megjegyezte, megengedhetetlen, hogy ellenezzük a Magyarországra történő munkavállalási célú bevándorlást, miközben helyesnek tartjuk, hogy a magyar állampolgárok más országokban dolgoznak. Mint mondta, ha nem lett volna az elmúlt évtizedekben ekkora elvándorlás Magyarországról, valószínűleg nem is lenne most szükség ennyi vendégmunkásra.

Könnyü Hella megkérdezte, akadályozhatják-e a kulturális különbségek a „nemzeteken átívelő munkásosztálybeli összefogást”. Jámbor András a válaszában arról beszélt, az elmúlt tíz év egyik legsikeresebb sztrájkja a győri Audiban volt, ahol a német IG Metall előzetesen képezte a magyarországi szakszervezetet. Mint mondta, nem a kulturális különbözőségek tehetnek a sikertelenségekről, hanem az, hogy nem hagyják az önszerveződést. „Olyan stratégiai megállapodásokban lévő titkos záradékok vannak Magyarországon, amelyekben a kormány vagy az önkormányzat leírja, meg fogják akadályozni azt, hogy szakszervezet működjön” – magyarázta a képviselő, hozzátéve, sokszor egyből kirúgják a kölcsönzött dolgozókat, ha szakszervezeti egyeztetések kezdődnek közöttük.

Kifilézett uniós szociálpolitika, növekvő egyenlőtlenségek Magyarországon

Arra a kérdésre, hogy lehet-e az Európai Parlamentben baloldali politikát folytatni, Misetics Bálint úgy reagált, a nemzetállami szint a legfontosabb, az európai uniós és az önkormányzati szinten is korlátozottak a lehetőségek. Jámbor András szerint a szociális gondolkodás kimaradt az EU alapításánál. Ezt a szociális pillér megalkotásával igyekeztek pótolni, ez kezelte volna az egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat. „Nyilván ez ki lett filézve, mint a szél” – fogalmazott, hozzátéve, a magyar kormány is elfojtja a szociális igényeket.

A rendszerváltás utáni magyarországi lakáspolitika kapcsán Misetics Bálint kifejtette, a megelőző rendszernek kiterjedt lakáspolitikája volt baloldalias elemekkel, majd jött a tanácsi bérlakásrendszer szélsőséges privatizációja, amely komoly egyenlőtlenségeket teremtett. „Hihetetlen mennyiségű nemzeti vagyont osztott el a privatizáció úgy, hogy abból a társadalom jelentős része teljes mértékben kimaradt” – magyarázta. Mint mondta, Budapesten a tanácsi bérlakások aránya ötven százalékról csökkent néhány év alatt tíz, majd négy százalékra. A szociálpolitikus értékelése szerint a lakhatás ekkoriban kikerült az állami társadalompolitikából. Később bizonyos időszakokban a magyar kormány sokat költött lakhatási célokra, de ezeknek elsősorban népesedéspolitikai és családpolitikai motivációja volt, és a lakástulajdonszerzést, valamint a lakásépítést preferálták. Misetics úgy látja, ez a politika – különösen 2010 után – csak tovább növelte az egyenlőtlenségeket. A szociálpolitikus szerint a támogatásokból nem részesülőknek Debrecenben egy 75 négyzetméteres lakás megvásárlásához tíz évvel ezelőtt nyolcévi átlagos jövedelemre volt szükség, míg 2022-ben már tizenhárom évi jövedelemre.

Dolgozniuk kell a képviselőknek

Arra a kérdésre, hogyan alakították ki a Szikra lakáspolitikai álláspontjait, Jámbor András azt felelte, alapvetően A Város Mindenkié, az Utcáról Lakásba! Egyesület és a Periféria Központ már meglévő koncepcióira támaszkodtak.

Azzal a moderátori felvetéssel kapcsolatban, hogy mit tehetnek a kisebbségből politizáló képviselők a lakhatás ügyében, Jámbor András kifejtette, vannak módszerek, amelyekkel lehet segíteni az adott választókerületben élők életét. „Ott kell lenni helyben és csinálni, nem kell attól megijedni, ha százhatvannégyszer leszavazzák a javaslatodat” – biztatta a mostani képviselőjelölteket. Misetics Bálint ehhez hozzátette, a debreceni Szikrában kell lennie valakinek, aki érti az önkormányzati költségvetést, hogy a momentumosok se tudják azt mondani nekik, nincs pénz szociálpolitikára.

A debreceni 9. egyéni választókerület indulói:
Szabó József (Civil Fórum)
Hunyadi Tibor (Mi Hazánk)
Komolay Szabolcs (Fidesz-KDNP)
Balogh Imre (független)
Könnyü Hella Sára (Összefogás a Cívisvárosért)