A Debreceni Egyetem által működtetett Botanikus kert, amelynek Facebook-oldala is egyre informatívabb, a Növények Napja (május 18.) alkalmából a nagyközönség számára vonzó programot szervezett a pünkösdi hosszú hétvégén, szombaton.

A délelőtt 10 és délután 13 órakor kezdődött kertbejárások során az amúgy is látogatható részek mellett a kíváncsiak bekukkanthattak olyan helyekre is, ahová máskor nem jut be a látogató ember. Így megszemlélhettük a kaktuszok és egyéb pozsgások gyűjteményét, illetve védett növények gyűjteményében barangolhattunk. Betekintést nyerhettünk a tudományos kutatómunkába, csíráztatási kísérletekbe, és mikroszkópon keresztül vizsgálhattuk a növények szerkezetét. A sétát három szakember segítette: a botanikus kert főkertésze, Erdős Erika, az egyetem diákja, Gupcsó Tamás, valamint a nyugdíjba vonult Papp Lászlót követően megbízott igazgató, Takács Attila biológus. Az érdeklődés akkora volt a 13 órás séta iránt, ahol mi is ott voltunk kamerával a kézben, hogy két részre oszlott a csapat.

Soó Rezsőtől a világ legkisebb kaktuszáig

A bejáraton át, ami az egyetem Élettudományi Központja mögé esik, egyből belecsöppenünk abba a világba, ami – persze kire hogyan hat – azonnal megnyugtat minket, ahol rájövünk, kell az a megállás és szemlélődés, ami a hétköznapokból a legtöbbször hiányzik. Ezt itt megtehetjük, ráadásul nem kell messzire menni a várostól, s egy mai viszonyok között olcsó jegy megváltásával (550 forint a felnőtt, a diák és nyugdíjas biléta pedig 350) akár több órás kikapcsolódást kapunk a füvészkertben.

A több tucatnyi, konkrétan a tematikus sétára érkező látogató előbb Takács Attila rövid beszámolóját hallhatta a kert alapításáról – Soó Rezsőt emelte ki többek között, aki az egyetem Növénytani Tanszékét is vezette mintegy 100 évvel ezelőtt, s ennek keretében tett sokat a Botanikus kert létrejöttéért. Ám szó esett az első magyar botanikai könyvet Debrecenben jegyző Méliusz Juhász Péterről vagy a híres „Fűvész könyv” szerzőiről, Diószegi Sámuelről és Fazekas Mihályról is (az ő páros szobruk a kert hangulatos tava mellett található). Ezt követően kényelmesen végigjártuk a több mint 10 hektáros terület jelentős részét, ahol jelenleg mintegy 6000 növényfaj és fajta található, amiből, mint kiderült, 1300 csak a kaktuszféle, illetve nagyjából 1000 egyéb pozsgás. Tehát nemcsak a Magyarországon őshonos vagy ide behozott, szabadföldi körülmények között nevelhető növényeket, de a jóval melegebb vagy szárazabb éghajlathoz köthető fajokat is megtalálják itt az érdeklődők.

Az út során az igazgatótól megtudtuk azt is, hogy egyes növényeknél (például kavicsvirág) nem feltétlenül jelenti a növény végét egy-egy elsorvadás, hiszen ez az életciklusához hozzátartozik, és a tövéről regenerálja magát. Vagy azt, hogy a sokak által ismert gyomnövény, a konkoly, amelynek ráadásul mérgező a magva, olyan mértékben megritkult, hogy mintegy 30 éve védetté nyilvánították. Ahogyan az is kiderült, hogy a nagyezerjófű, bár vonzóan illatos növény, ám a termése környéki rész erős bőrirritációt válthat ki, ezért nem ajánlott agyontapogatni.

Ami meg a kaktuszokat illeti, az impozáns méretűtől az egészen apróig mindenféle megtalálható a Botanikus kert üvegházaiban. A több néven ismert, ezek közül a leghangzatosabb latin szerint Blossfeldia liliputana, azaz liliputi kaktusz az, amivel akár találkozhattunk is már sokan vásárokon vagy kaktuszkiállításokon. A növény maga olyan kicsi, hogy egy úgynevezett alanyra oltják rá, amely a növekedésében is segíti. A másik érdekesség a sok közül az az oszlopkaktusz, amelyet a séta során említett források szerint egykor Kossuth Lajos közvetítésével a Szegedi Tudományegyetem kapott meg, s az abból származó sarj került Debrecenbe.

Bízzuk a természetre!

Persze a programban volt húsevőnövény-bemutató, illetve az említett mikroszkópos vizsgálat is a pálmaházban az egyik erre berendezett helyiségben. Láthattunk elkorhadt, kidöntött fatörzset is a helyén hagyva, ám itt tábla tájékoztatott arról, hogy az, illetve annak környéke egyes rovarfajok lakó- és táplálkozóhelye, ezért kérik nem háborgatni a látogatók által. S ha már rovarok, Takács Attila megmutatta azt az egyelőre kezdeményezés szintjén lévő kis területet, amelyen akár a látogató is megfigyelheti a beporzó rovarok tevékenységét. A most még csak kis elkerített rész a jövőben terjeszkedhet, akárcsak azon részek a botanikus kertben, amelyeknél nem fogják rendszeresen kaszálni, nyírni a füvet, aljnövényzetet. Szeretnék a természetre bízni az ottani ökoszisztéma fennmaradását. Takács Attila elmondása szerint a kert jelentős része természetesen ugyanolyan gondozott lesz, mint jelenleg, ám az ilyen természetesebb élőhelyek megtartását is szorgalmazza a jövőben, tájékoztatva erről a látogatókat, hogy ott nem elhanyagoltságról van szó.

További terve a kert vezetőjének, hogy a helyben keletkező zöldhulladékból előállított komposzttal váltják ki a növényeik táplálására használt műtrágya legalább egy részét. Emellett az igazgató a mostanihoz hasonló havi, kéthavi rendszerességű, szakmai vezetésű programokat is szeretne, illetve a trendekkel haladva egyre több nyilvános tartalommal megtalálni nemcsak a magyar, de az itt élő külföldieket is. Mint Takács Attila elmondta, úgy véli, sok esetben a szomszédban tanuló egyetemi diákok egy része sem tudja, hogy itt van ez a gyűjteményes kert, ahová pedig ha valaki betéved, szinte biztos, hogy ismét visszatér majd. Akár nemcsak megszemlélni, megszaglászni, de esetenként meg is kóstolni a növényeket – persze nem partizán módon, hanem szakember segítségével. Hiszen, mint ahogy a tudósító is megízlelte, például a gyönyörű, nagy, sárga virágú (ám több színben is előforduló) sásliliom levele kimondottan finom. A zöldhagyma szárára hajaz, csak jóval selymesebb és édesebb ízű. Az igazgató éppen ezért tervezi, hogy akár „illatok kertje” vagy „ízek kertje” tematikus programok is lesznek majd náluk, várva minden érdeklődőt a jövőben.

Amihez meg nem kell semmiféle kalauz, az a tó és környéke és a békamenedék, a hatalmas fenyők alatti séta, ahol az egyik padon Borbély Szilárd vár ránk („tartson tovább még a lehetetlen az üldögélés és ami lehetne”). Vagy álljunk be egy-egy dúsan virágzó, terjedelmes bokor tövébe, és közvetlen közelről figyeljük meg a körötte döngő rovarokat. Lehet választani!