– Hiányzik nagyon a kiscicám, aki most költözés miatt távol van tőlem, de hamarosan újra velem lesz. Maga az állatvédelem is foglalkoztat. Én például szigorúbban büntetném az állatkínzást, ami most történik, az nagyon gáz. Aztán az állattartást illetően is megvan a magam véleménye. Annyi hírt hallok, hogy eltűnt kisállatokat keresnek, amit meg lehetne előzni a megfelelő tartással, odafigyeléssel. A netes videók is felháborítanak, amelyeken állatok bántalmazását mutatják be. Ám, hogy ne csupán beszéljek az állatok védelmében, most azt tervezem, hogy a következő fizetésemből adományt fogok juttatni valamelyik állatmentő vagy hasonló tevékenységet folytató szervezetnek. Egyébként is figyelemmel követem ezek tevékenységét. Korábban volt nyuszim, hörcsögöm, kutyám, papagájom, halam, most cicám. S őket bérházban tartottam, de jól érezték magukat, szerettem mindet, a megfelelő mozgásmennyiségük, terük is megvolt. Ugyanakkor ezzel tisztában kell lennie mindenkinek, hogy az állattartás feladatokkal, olykor gondokkal is jár. Aki erre nem képes, ne tartson! Viszont ha majd babám lesz, kicsit máshogy fogom ezt kezelni. Nem vagyok a híve annak, amikor túlzásba viszi valaki a gyerek és főleg egy nagyobb állat kapcsolatát. Legyenek jóban, de azért módjával! Emellett pedig a gyerek tanulja meg, milyen egy állattal együtt élni, milyen gondozni. Amúgy meg, ha egyszer kertes házban élhetünk a párommal, szeretnénk (főleg ő) kengurut és kismalacot is. Miért? Mert a kenguru király! Nem megenni, természetesen!!!

(Huszonöt éves, eladó egy kisboltban.)