A Mihály névnaphoz kötődő sokadalom továbbra is a Böszörményi útnak a Füredi út és a Doberdó közé eső szakaszán várta két napig az érdeklődőket, benyúlva valamelyest az Akadémia, a Bólyai és a Békessy utcákba is. A vásár egyfelől hozta, amit vártunk tőle, vagyis a hömpölygést, a sok-sok ételt-italt, lődörgő embereket, eklektikus zenei felhozatalt, na meg az érzést, hogy a helyzet itt Keleten továbbra is változatlan. Másfelől viszont újdonságokkal is szolgált a rendezvény. Vagy fogalmazzunk inkább úgy: ha azt hittük, már nem lepődünk meg semmin, tévedtünk. A sláger persze továbbra is így hangzott: „ezeröccáz” – ez mintha beragadt volna, tavaly és azelőtt is kulcstétel volt a vásári tömegtermékek árképzésében.

Az szemet szúrt rögtön, hogy már szombaton is egyből akciókkal jöttek elő az árusok, sőt akadt, aki az akcióját akciózta le, az a tuti. Volt, aki az akciós felirat alatt biztos, ami biztos alapon megerősítette: „jó árak!” Máshol máshogy ment a fokozás: „Végkiárusítás, minden, minden 1000/db”. Az árakról szólva, ha valaki családdal megette, megitta a magáét, ott hagyott vagy húszezer forintot, s abban semmi se volt még, amit hazavihetett – maximum a hasában. Az italokat egyébként volt, ahol centenként árazták be. Érdekes módon itt a pálinka és a vodka, sőt minden más tömény is 400 forintba került – centenként. Magyarán egy feles vodkát két darab ezresért guríthatott le az erre szomjazó a flaszteren.

A másik, ami szintén feltűnt, a rengeteg papírtörlő és vécépapír. Mindig is voltak, lesznek slágertermékek az ilyen vásárokban, ám a fonott kosarak, illetve a bőr- vagy műbőráruk mintha kezdenék átadni a helyüket a töméntelen papírterméknek.

Vár állott…

Az is érdekesen hatott, hogy a fideszes képviselőjelöltek és a polgármesterjelölt nézett le árusra, vásárlóra egy csomó oszlopról. Vigyázó szemeiket rájuk vetve. Más kérdés, hogy akadt olyan vásározó, aki lemondóan mesélte, már meg sem lepődik azon, hogy el-elmegy az áram. Ők pedig szépen kifizetik a bérleti díjat, ám például az ugrálóvárasok nem kevés bevételtől eshettek el, midőn – úgy beszélték maguk között – valahol valamelyik árus vélhetően túlterhelte az energiaellátó rendszert, levágva vele az áramot. A nagy gumialkalmatosságok szépen össze is rogytak, a gyerekeket meg gyorsan ki kellett szedniük onnan.

Mi már arra értünk oda, amikor a fél órával korábban még elég nagy forgalmat lebonyolító műanyag építmények magukba roskadva várták, hogy visszakapcsolják az áramot. Ez elég hamar megtörtént, ám ezalatt a kuncsaftok, lévén nem kaptak szolgáltatást a pénzükért, kikoptak a környékről. Ahogy az egyik odasétáló, ételt áruló vásározó mesélte, ők már csak ritkán jönnek az ilyen malőrök miatt a debreceni nagyvásárba, mert a bosszankodást megspórolják maguknak.

A választási kampány sem kerülte el a vásárt

A politika más módon is tetten érhető volt. Egyfelől az Összefogás a Cívisvárosért Egyesület polgármesterjelöltje, Mándi László nem plakáton, hanem személyesen is elérhetővé tette magát a sokadalomnak. Igaz, a vásár területén kívül, a Füredi út felőli végéhez hozta a pultját. Másfelől valahol politika az is, hogy ha valaki oly kattant, hogy Putyin orosz elnököt a szájával illette volna, megtehette, kétezerért. Ennyibe került ugyanis a vele díszített bögre. Más kérdés, hogy nemcsak őt, de például Horthy Miklóst, Adolf Hitlert vagy a német haderők második világháborús tábornagyát, Erwin Rommelt is pohárra vasalták…

S ha már militarizmus, Putyin nemcsak így, de pólón is feszített – vagy épp gyűrődött –, sőt akadt, aki hordta is. Egy férfi például, aki egy ifjú sráccal spéci kétkerekűeket tolt a vásárban, azok oldalához ránézésre első világháborús puskákat csatolva. Apropó, meghökkentő arcok, az árusok egy része továbbfejlesztette a vásárlók csábítási taktikáját. Volt, aki létrára állt, más csak egy kis sámlira. S így némi magaslatra szert téve mondták mondókáikat, hogy például „jaj, de ócsó!”, vagy a bugyikra költöttek rigmusokat. Közülük a legfurcsább az a nő volt, aki konkrétan beleállt egy alsóneműket is tartalmazó dobozba, s onnan kínálgatta azt, ami benne volt.

Például tölcsni

Mindemellett találkozhattunk egyedi kutyafelszerelést áruló nővel, vagy olcsó, de mutatós és egyszerűan nagyszerű kézműves ékszereket kínáló párral is. Az ezer forintos gyűrűk például – mint elmondták – sárgarézből készültek, azt bevonva ezüstözött anyaggal, bennük egy-egy ásvánnyal. Egyéb ízléses kerámiatermékek is vonzották a tekintetemet, akárcsak az a mosolygós hölgy, aki meglátva a Debreciner pólót munkatársunkon, kedvesen intett, és fotózás előtt gyorsan rendbeszedte a vendégcsalogatóként a pultra helyezett tócsnit, amit tölcsérként megtöltve árult, így a neve tölcsni volt.

A 2024-es tavaszi debreceni nagyvásár láthatóan sokakat érdekelt ismét. Úgy tűnik, olyan ez, hogy bár elég híg a felhozatal, ám az emberek egy részét akkor is odavonzza. Ki csak őgyelegni megy, esetleg drága pénzért ott étkezni. Ez is egy program sokaknak. Vagy a vásárlás lehetőségét fenntartva, ha lát valamit, ami megtetszik neki. Esetleg konkrét céllal, egy vagy több adott árut keresve. Mint az egyik ismerősünk, aki elárulta, ő csak egy bizonyos fűszerpaprikát keres, a többi ezerféle termék számára érdektelen.