Az egyik ilyen megemlékezést a Debreceni Művelődési Központ és Ifjúsági Ház (DEMKI) Borsos-villa Közösségi Házában tartották április 9-én. Vajda Mária néprajzkutató-főmuzeológus helytörténeti előadása a Cívisek világa címmel bepillantást engedett a debreceni polgárok életébe, mindennapjaiba.

Előadását a királyi várossá nevezés előzményeivel nyitotta. Nagy Lajos király 1361-ben adományozott mezővárosi jogot Debrecennek, ezzel jogot adva a polgároknak a szenátus és a bíró szabad megválasztására, gyakorlatilag demokráciát kialakítva.

Szólt arról, hogy a szabad királyi városi jogot I. Lipót 1693. április 11-én írta alá, mely rang elnyerése azonban hosszú tárgyalássorozattal járt, illetve csak 22 évvel későbbi tényleges törvénybe iktatással. A katolikus osztrák udvar ugyanis feltételként szabta az akkoriban szinte kizárólag református városunknak, hogy engedjék vissza a korábban kiűzött katolikusokat.

A cívis fogalmát definiálva elmondta: „cívisnek nevezik az alföldi városok paraszti eredetű polgárait, akiknek megélhetésük alapját a földművelés, a kereskedelem és az állattenyésztés adta”. A cívisek konzervativizmusukról voltak híresek, gyakorlatilag egy zárt társadalmat alkottak. Debrecent Ady Endre a maradandóság városának nevezte. „Ez a maradandóság ambivalens, mert jelent értékmegőrzést is, ugyanakkor egyfajta maradiságot is” – fűzte hozzá a néprajzkutató.

Vajda Mária bemutatta a cívisek korabeli ruházatát is. Beszélt a csikósokról, a tőzsérekről, a fazekasságról, a céhmesterségről, állításait többek között a Déri Múzeumban kiállított tárgyak fotóival illusztrálva.

Röviden szót ejtett a város építészetéről, így a téma szempontjából kikerülhetetlen, műemléki jelentőségű cívisházakról. Ezeket a korabeli cívis életformához alakították ki azáltal, hogy a céhmesterek, kézművesek munkaállomásaként szolgáltak. Napjainkban sajnos sorra bontják el őket.