Tanácstalanul állhat az olvasó: vajon ugyanarról az Ondódról van szó, ugyanarról az élethelyzetről?

Balássy Szabolcs, az Ondód Jövőjéért Egyesület helyettes vezetője és a helyi nyugdíjasklub tiszteletbeli elnöke három hölgytársával együtt mesélte el a Debrecinernek, ők hogyan látják a Polgár József vezette Betonacél Szerelő Kft. kapcsolat és Ondód (Debrecen városrésze az autópálya másik oldalán) kapcsolatát. Állításuk szerint a lakosok többsége azt a hozzáállást támogatja, hogy megértőnek kell lenniük az üzemmel szemben, s nem elüldözni azt onnan. Ugyanakkor korábban kétszer – itt és itt – is írt a Debreciner arról, hogy 42 helyi lakos aláírt egy petíciót, amely szerint ők viszont szeretnék elérni, hogy ne történjen zajszennyezés az említett fémüzemből, amely a Kádár dűlő mellett létesült. Ők ráadásul az Ondódra bevezető út (Kádár dűlő) rossz minősége miatt is aggódnak, hogy az így jelentősen megnövekedő tehergépjármű-forgalom egyfelől tovább rontja ezt az utat, másfelől olykor balesetveszélyessé válik szerintük.

Legyen vagy ne legyen?

Amit tudunk, hogy a hivatalos mérések szerint a zaj, amit a fémüzem kibocsát, a megengedett határértékek alatt van, ám ezt a gyárellenes petíciót aláírók nem fogadják el, szerintük a mérések hibásak. Ondód lakosságának másik része viszont úgy véli, hogy mindez csak egy felfújt lufi. Ők inkább hisznek abban, hogy az üzem vezetője, Polgár József ígéretéhez híven folyamatosan fogja csökkenteni a zajt. Emellett úgy vélik, hogy az ondódiak és a fémüzem kapcsolata a jövőben akár hasznos is lehet a településrész életében.

Példaként felhoztak olyan, már helyben, illetve a közelben működő vállalkozásokat, amelyek végül beépültek Ondód mindennapjaiba, sőt esetenként segítették is a helyiek életét – többek között a közösségi ház melletti sportpálya építésében segédkeztek. Balássy Szabolcsék tehát inkább a jó viszonyt szeretnék megteremteni és fenntartani az üzemmel, s remélik, hogy hosszabb távon Ondód nyer ezzel a kapcsolattal.

Azzal érvelnek, úgy tapasztalják, hogy az elmúlt fél évben Polgárék már tettek lépéseket a zajkibocsátás visszaszorítására. Úgynevezett szendvicspaneleket építettek be az üzembe, zajfogó élő sövényt telepítettek, amely a tervek szerint több méter magasan veszi majd körbe az üzemet, illetve folyamatosan fedik be oldalról is a jelenleg még mindig több helyen nyitott épületrészeket. A kritizálók viszont úgy vannak vele, addig miért indult el a gyártás, amíg nincs kész teljesen minden zajfogó fal.

Az ellenzők szkeptikusak a jövőbe tekintve, ráadásul félnek attól, hogy ha az épülő BMW-gyár igényei tovább növelhetik az ondódi fémüzem zajszennyezését, amennyiben Polgárék beszállítói lehetnek a német autógyárnak. Ellenben mások hisznek abban, hogy ez a beruházás inkább élénkítő hatású lesz Ondód számára, és a jelenlegi, szerintük elviselhető zajszint egyfelől csökken majd, másfelől ez nem nagy ár azért, hogy remélik, munkahelyteremtő beruházássá válik, illetve Ondód fejlődését szolgálja.

Ki mit és hol hall?

Azt mindkét fél elismeri, hogy Ondódon nem mindenhol egyforma a zaj hatása. Egyes részeken kevésbé, máshol jobban hallani az üzemet. Érthető tehát, hogy nem mindenki reagál ugyanúgy. Ám az üzem pártolói szerint személyes indokai vannak inkább az ellenzőknek, akik közül a hangadók szerintük nem is vesznek részt igazán Ondód közösségi életében, így kevésbé képviselhetik egy nagyobb csoport érdekeit.

A Debreciner kérdésére válaszolva, hogy szerintük mégis milyen ésszerű oka lehet annak, hogy valaki szerintük valótlanságot állítson és keresztbe tegyen egy üzemnek, ha neki egyébként nincs hasonló jellegű tevékenysége, vagyis nem konkurenciáról van szó, azt felelték: „egyszerűen irigyek arra, ha valaki jól jár”. Emellett elhangzott az is Balássy Szabolcsné, a helyi nyugdíjasklub vezetője részéről: „kis emberek hírnevet akarnak maguknak, s hogy benne legyenek az újságban”. Nagyné Szerencsi Erika lelkipásztor pedig úgy véli: „van, aki előre fél, míg más a lehetőséget és a jó szándékot látja”. Azt is elmondta, hogy férje nagyon korán, a 4 óra 30 perces busszal jár dolgozni, míg estefele járnak haza munka után, és sem ekkor, sem akkor nem tapasztalnak nagy zajt az üzem felől.

Más oldalról nézve is elmondták véleményüket a fémüzem szimpatizánsai. A mezőgazdasági munkák során ugyanis a traktorok, az aratógépek járnak akár estefelé is arra. Szerintük pedig „ez is van olyan hangos, mint a fémüzem, s mégsem reklamált még senki”. A lelkészasszony és társai tehát inkább valamilyen személyes ellenszenvre tippelnek az üzemmel kapcsolatban. Úgy tudják, azzal is érvelt a másik oldal, hogy porszennyezés is lesz majd a gyár működése miatt, ami Balássyék szerint csúsztatás: „ha otthon flexelek, nagyobb a por, mint ettől a fémmegmunkálástól”, és úgy sejtik, ezzel becserkésztek olyanokat is a táborukba, akik azóta már megbánták az aláírást az említett gyárellenes petíción.

Új közösségi ház és út?

Balássy Szabolcs elmondása alapján Papp László, Debrecen polgármestere egyébként is ígéretet tett nekik arra, hogy a Kádár dűlőt mintegy 1 kilométer hosszon felújítják 2020 tavaszán (korábban még csak 500 méterről volt szó). Másfelől úgy tudják, hogy a polgármester külön megkérte Polgár Józsefet arra, hogy minden eszközzel tegyen a zaj csökkentéséért a jövőben. Az Ondódi Közösségi Ház felújítása is időszerű, amely Kovács Edit, az Ondód Jövőjéért Egyesület vezetője szerint 1906-ban épült. Mint megtudtuk, eddig nem volt elegendő forrás ehhez, ám Debrecen város önkormányzata fogja saját forrásból kipótolni a már meglévő pályázati pénzeket.

Papp László ezekről is beszélt 2019. szeptember végén egy ondódi közösségi rendezvényen, még az önkormányzati választások előtt, ahol a választókerület fideszes képviselőjelöltje (akit utána megválasztottak), Katona Erzsébet is részt vett. Az Új Főnix Terv idecitált részlete szerint ennek – legalábbis energetikai vonalon – már három hét múlva, 2019 decemberében be kellene fejeződnie. Ez vélhetően nem teljesül, ám mint a kampánygyűlésnek is megfelelő rendezvényen elhangzott: előbb a külső felújítást kezdik el jövőre, s majd valamikor utána vágnak neki a belső renoválásnak, korszerűsítésnek.

Kinek hol a helye?

Mindenesetre felvetődik a kérdés, hogy ha egy közösség állítólagosan nagyobb részét nem zavarja valami, míg egy kisebb, de nem elhanyagolható részét igen, mi lehet a teendő. Számít-e akár egyetlen ember ellenvéleménye is, vagy a többség győz és kész? De pontosan az sem tudható, hogy momentán kik a többség és kik a kisebbség. Balássyné konkrétan úgy fogalmazott: „az emberek nem tudják, hogy hol van a helyük. Hogyan szólhat bele abba valaki, hogy a másik mit csináljon, ha van rá engedélye?”

Azt is sérelmezik az üzem mellett kiállók, hogy az ellenzők aláírás nélküli szórólapokat dobáltak a postaládákba, és úgy érzik, hogy ezzel közösségromboló tevékenységet folytattak.

A nyár végi lakossági fórumról is szó esett, hiszen utána röviddel az ellenzők egy új fórumot akartak összehívni a közösségi ház segítségével, mondván, nekik nem tetszett az, amit az oda augusztusban meghívott fémüzem-vezető, Polgár József elmondott. Kovács Edit azonban nem támogatta ezt a kérést: „nem ráncigálhatom az embereket hetente. Egyébként Polgár József korrektül tájékoztatott minket és megnyugtató válaszokat kaptunk kérdéseinkre, egyúttal türelmünkről biztosítottuk őt.” Ugyanakkor Kovács Edit elutasította azt a vádat, hogy ő a közösségi házban ne adott volna helyet ennek a második eseménynek, hiszen „nem is kérték tőlem, csak általában véve a segítségemet, ráadásul Új Judit intézményvezetőt kellett volna keresniük, nem engem, de tudtommal ő sem kapott ilyen felkérést.” Ezek után az ellenzők nem újabb fórumot hívtak össze, csak egy aláírásgyűjtést szerveztek, s azt a buszmegállóban tartották.

Az ondódi történet tehát nem ért véget. A fémüzem állítólag időről időre elhalkul, majd újra belehúz. Támogatóinak és ellenzőinek álláspontjai nem látszanak közeledni. Mitől lesznek értéktelenebbek az ondódi ingatlanok? Az üzem ellenzői szerint a zajszennyezéstől. Az üzem támogatói szerint pedig attól, hogy az ellenzők „rossz hírét keltik” Ondódnak.

Folytatják, folytatjuk.