Mottó: Mindenkinek van egy igaz út, de mit tegyünk, ha a saját kormányunk kényszerít!

Dühös vagyok. Csaknem a nagy közösségi média magyarországi megjelenésével egyidőben lettem náluk regisztrált felhasználó. Talán egyetlen jó vetülete van ennek a dolognak, mégpedig az, hogy amikor egy kicsinyes, szolgalelkű, megkeseredett ember megvádol a szerzői jogok megsértésével, akkor szembesülsz azzal, hogy ami ingyen van, az olyan is. Milliárdokat keresnek rajtad a hirdetéseikkel, képesek feltérképezni a vásárlási szokásaidat, és minden nagyon csili és vili, és akár havonta vesznek el vagy adnak hozzá a megszokott felületedhez funkciókat, és te eltűröd. Mi mást is tehetnél? Te nem ügyfél vagy, csak egy rohadt felhasználó a több százmillió ember közül.

És amikor a szolgalelkű ember édeleg, hogy milyen szépen keresztbe tett neked, akkor jössz rá, hogy ő ehhez semmi, de valóban történt egy egészpályás digitális letámadás ellened, csak mivel az X generációhoz tartozol, inkább csak megérzed, hogy valami nagyon nem stimmel, és küzdesz. Küzdesz a rohadt közösségi médaibéli profilodért, az oldalaidért, az e-mail címeidért, amit nyomi módjára mind az alap-email címedre és a telefonszámodra építettél, és szidod a Google-t a biztonsági réseivel együtt; amikor is biztonsági e-mail címként megadtad az alapot, hittél a Google Chrome-nak és elmentegetted a jelszavaidat. Igen ám, csak ha feltörik azt az egy alap e-mail címedet (biztonsági e-mail címedet), akkor a jelszókeresőddel megtalálják a többit is jelszavastul. Nesze neked! Már ebbe belefáradtunk, nem igaz, 44-től az 59 évesekig bezárlóag?! DE! UGYE?

És akkor most beszéljünk a nagy közösségi média megoldóképességeiről egy kicsit. Visít az emberfia, mint az Orbán elől menekülő disznó, hogy “de hát ő kapott egy felfüggesztést”, miközben a felfüggesztő rád dörög mennyei magasságokból, hogyy nyisd meg az Instagramod, mert az irányelveiknek nem megfelelő dolgot tettél fel, és ad hozzá egy olyan felhasználói nevet, amit életedben nem bírnál megjegyezni sem. Megint jöhet az Orbán és a disznó hasonlat, mert visítasz angol, magyar, de akár vietnámi nyelven is, hogy nem te voltál, nem te vagy, valószínűleg a feltört közösségi médiás e-mail címeddel rosszalkodnak azok a Simicska által gecinek is nevezett hekkerek, akik megkeserítik a mindennapjaidat, hogy a kétfaktoros rusnya azonosításoddal meg a biztonsági kérdésekre adott válaszaiddal legyőzd a nálad egymilliószor jobb aljas kis majmot, akitől vietnámi nyelven kapsz választ a TE E-MAIL-edben!

Itt jön az elképedés és a felismerés. Véged van. Vagyis csak azt hiszed, hogy itt már véged van. A Nagy Arcbook küld neked vietnámi nyelven üzenetet, hogy mit csinál. Szerencsére a beépülő Google-fordító mint állat fordít magyarra, és te teszed, amit előír neked az a rettentően lebutított mesterséges intelligencia, egészen addig, amíg más platformról tudatosul benned, hogy ez a buta izé egyszerre felfüggeszt (három napra), míg az a nem tiéd Insta miatt ki is végez. „Nem használhatod a Facebookot” – kapod az üzenetet. Persze igazi panaszt sehol sem tehetsz, mert olyan hülye, mint a.. szavajárása egyeseknek és már igen be vagy durranva, mert legalább ötvenszer leírtad a problémádat és lassan visszaszoksz az angolra, de semmi értelmes humán válasz nincs. Kinyírt a robot, mint a papírkutyát! Ennyi.

Igen ám, de az e-mail címeiedet nyakra-főre naponta támadás éri. Küzdesz megint. Új Facebookot a megjegyzett IP címed miatt nem tudsz csinálni, csak apádnál, amiről kiderül, hogy egy másodlagos csicskafiók egy csomó funkció nélkül. Beletörődsz, mert aztán rájössz, hogy a PayPalod fizetni akart 7543 forintot egy Xbox játékért, nélküled! Hurrá, éljen Dublin! Először a bankodat nyúzod, de az annyit se tud, mint te az igénylőről, pedig küldött neked SMS-est. Hülye bank! Még jó, hogy nem volt rajta annyi pénz! Fedezethiány miatt nem teljesült a tranzakció, és te áldod az eget. Aztán a végén tényleg Dublin. Angolul beszélő indiai férfi, magyar lányom és én, a félkarú óriás, akinek el kell mondani, hogy olyan szar vagyok angolból, mint a K. Gergely, hiába a középfokú nyelvizsga 24 évvel ezelőtt, én én vagyok, ezek az adataim, és kérem, hogy a lányom a meghatalmazásom alapján tárgyahasson az ügyemben. A lány már majdnem megríkat, hogy még ezt mondjam el angolul, még azt, és végre beszélgetnek kb. 40 percet, ők! Kiderül, a bankártyaszámomat megtudta egy aljas kis kíberbűnöző, aki csinált egy nyomi e-mail címet (azóta megtudtam, hogy akár tízpercig élőt is lehet), regiszrált a PayPalra az én drága kis kártyaszámommal, amire jön a nyugdíjszerű kegyelmi járadék, és nyert volna, ha van pénzem. A nagy digitális istentől mentsen meg titeket az Úr! Az a PayPal fiók törölve, nekem jelkód és sms- értesítés vagy hivásellenőrzés, mielőtt a feltörhetetlennek hitt PayPal fizet a pénzemből a bankon keresztül. Ja! Hogy ne nézzetek X generációs hülyének, amint megkaptam a fedezetlenségről szóló sms-t, azonnal tiltottam a kátyámat!

Ne bőgjetek már, hogy elég, nem bírjuk tovább, mert tovább is van és mondom is nektek okulásul! Hm.. Csendesen megnyugszom. Van egy telefonom pluszban. Tudják, amikor hűségmeghosszabítás van a magyarosódó Vodafone-nál, akiknek némelyik applikációja beadja az unalmast, és csak elnézést kérnek, és menj, ha nem tetszik a búsba pereskedni – míg a régebbi angol tulaj, a külföldi legalább felajánlott kompenzációként némi jóváírást a telefonszámládból.. Szóval van egy új kis kütyüm. Nekidurálom magam, és mint egy digitális szűz, nem vallom be, hogy van Google e-mailem, nem vallom be a telefonszámomat se, akáhogy kínlódik a telepítő, és a végén azt mondja, hogy na, csináljunk neked egy e-mail címet, mert az Androidod Google-fejlesztésű, és ha tetszik, ha nem, ezt kapod. Meg lett az teljesen új erő Arcom, kicseleztem a közösségi médiát. De még nem használom. Sok giga adatot szedtem le a régi Arckönyvemből, megérezve a veszélyt, és a Google is leadott nekem, hogy Isten verje meg, 46 x 2 Gb-ot. Majd leírom, hogy miért káromkodtam, mint egy kocsis, de nem Máté!

Már egy hete csak a digitális nyugalomra gondolok. Közben a kis Simicska-származék nyugodtan édeleg az Arckönyvben. És jön az utolsó csapás. Zsarolólevél egy orosz hekkertől. Minden digitális nyomomat tudja, letöltötte, átvette az irányítást a kamerám felett is. Rögzített dogokat. Írt csúnyákat is, hogy mi lesz velem, ha nem fizetek 1200 dollárt neki két napon belül. Eddig még csak röhögnék a dolgon, mert minek, meg nincs is, de amikor a levél végén ott van szinte minden használt jelszavam és nemcsak az enyémek, hanem a családé is.. Akkor összeroppanok. Segítség kell, de azonnal!!!
(Közben eszembe jut egy zsidó vicc is félig-meddig. A fiatal ifjonc meg akarja botránkoztatni a rabbiját, és megkérdezi tőle: kedves rabbi, lehet a vécén Tórát olvasni? A rabbi egy kicsit elgondolkodik, beleéli magát a helyzetbe és ad egy tömény választ: lehet. Majd szépen otthagyja a fiatalembert. No, így vagyok én néha a telefonommal, mióta az Operának van olyan funkciója, hogy a cikket, amit még nem olvastál el végig, a telefonon folytadhatod.. Eszembe jut Jézus is.. Meg a kamera is. Aki meg azt hiszi, hogy rasszista vagyok, az nagyon téved.)

Van egy unokaöcsém, van egy lányom. Az egyik informatikus, a másik most tanul annak, mert érdeklik a mesterséges intelligencia nyelvi nehézségei. Segítsetek!!! A megoldás: interenetszolgáltatót felhívni, IP cím és MAC address csere, vagy másik router. Az enyémek értenek hozzá, modern a router, telefonon megoldjuk kb. két órával éjfél előtt. No, nem látsz már vietnámi orosznak látszó kiber-simicska! (Azért a telefonok kameráját leragasztottuk. Ki tudja nem jár-e a Pegazus is mifelénk, amíg pusztítjuk a backdoort!)
Most jön a nehéz munka. Ráereszted a Malwarebytest (rosszindulatú-program keresőt) és a Hitman prot (víruskereső program) a gépedre! Előtte megnézed a haveibeenpwned.com (e-mail címed ellenőrző programot) mikor törtek fel nagy cégeket, amikhez tartozott a te e-mail címed is. Az Adobét például már 2013-ban feltörték és kiszivárgott egy csomó e-mail cím és jelszó. Nesze neked Horváth Feri!

Amit fertőzőnek mutatnak a programok, azt – ha szívednek nagy kincs is – törlöd. Aztán kimented, ami menthető a HDD-ről. Megpihensz. Vársz. Telepíted az operációs rendszeredet újra, de úgy, hogy mindent, de mindent leformázol, és te csinálsz új partíciókat, ha kell neked. És akkor van egy csupasz operációs rendszered, de még nem mész fel a netre, mert van még kép számítógép, amivel el kell játszanod ugyanezt, mert az asszony kiátkoz. mondjuk, valószínűleg így is, de csak holnap, mert ma már alig látunk a lánnyal a fáradságtól, de ez a biztos, mert mi van, ha „Keylock” és jelez neki (a cyberbűnözőnek). Holnap folytatjuk. Holnap beszélek a Nemzeti Kibervédelmi Intézetben valakivel (nki.gov.hu), hívom az incidens-bejelentő telefonszámok valamelyikét, és jelentem az esetet (addig az én gépem marad, mert a lányé volt az első, az a legjobb). Tel: +36-1-336-4833, 06-30-344-0704. Reménykedünk. Talán vége.

Hát eddig a történet, de még nincs vége a dalnak, hátha az X generáció árgus szemekkel tanul egy laikus társuktól. Bizonyára megmosolyognak az informatikusok, a számítógépzsenik, akiknek a nyakában ott lóg az USB kulcs 23 000 forintért, de én itt és most a lekemet tártam az emberek elé.

Elgondolkodom. Elgondolkodom azon, hogy a booemerek (60-tól felfelé) és az X generáció nem született bele ebbe az átkozott digitális világba, és követni sem tudja igazán. És akkor jönnek a bankok az okosságaikkal. Lassan a leghülyébbnek is bankkártyát kell váltania, okostelefonnal kell rendelkeznie, hogy hozzájuthasson a fizetéséhez vagy fizetni tudja a számláit. Fizet minden egyes tranzakcióért, hiába van számlavezetési díja is.
Elgondolkodom azon, hogy lassan szart sem ér, ha készpénz van nálad, és nem csak a bank akar parazitáskodni feletted, hanem az eladó is kompenzálni akarja áremeléssel azt a pénzt, amit ő fizet a kártyás vásárlások után. Pénz-pénz-pénz! Azon felül, amit az állam elvesz. Az is nagyon durva, nagyon aljas dolog úgy, hogy a szolidaritás és a szociális háló megszűnt ebben az országban. A tehetős gazdagszik, a szegény pedig haljon akár éhen! Ez a vadkapitalizmus egy autoriter politikai rendszerben.

Elgondolkodom azon is, hogy mindenféle himihumi kormányprogramokban hogyan vezették meg a jónépet sok-sok helyen, amikor az internetes tanuláson lett volna a lényeg. Tanuld meg kezelni az internetes webkeresőt, csinálj magadnak egy e-mail címet, és üzengessetek egymásnak, hogy menjen! Kb. ennyi. Az a hír járta, hogy teljesen képzetlen toborzók, a „kicsit távollévő szakember jelenlétében”, egy kis ruhafelső csere mellett a 10-15 napos progamot 15-25 fős csoportokkal elvégeztették két nap alatt. A résztvevők kaptak egy tabletet vagy egy telefont, amit zömük még aznap eladott. Ezt hallottam. Bizonygassa az, aki akarja, ha ilyen az állam!

És akkor most itt van ez az internetes világ, amit nem lehet kikerülni. Boldog-boldogtalan tolja a Facebookot, az Instagramot, a TikTokot és bele sem gondol, hogy mindent meg tudnak róla, szinte mindent! Nem gondolnak bele, velem együtt! Így találkozik a kényelem, a rettentő nagy butaság, a Pegazus és a kiberbűnözők világa, akiknek egyre nagyobb hatalmuk lesz az emberek felett!

Emberek! Nagyon durván fejlődik a tudásalapú negyedik hatalmi ág, amitől kormányok, kereskedelmi egységek fognak rettegni, és persze mi, egyszeri emberek, akik attól fogunk félni, hogy pénz nélkül maradunk, ha mások úgy akarják, és ma még vagyunk, de pár nap múlva éhen is halhatunk.. Belementünk a nagy őrületbe, ahol csak veszíthetünk! Elég rákkattintani valami ismeretlenre vagy egy feltört programra, és már úszhat is a pénzed, az életeted, miközben akkora különbségek vannak az internetethasználó emberek között, hogy az ég és föld!

Itt már nem elég figyelni egymásra! Nem! A kormányoknak kell ebben igen komoly lépéseket eszközölni! Visszaállítani a készpénz presztízsét és védeni az embereket ezektől a láthatatlan, aljas bűnözőktől, akik milliószor kártékonyabbak, mint a cigány, akit bevisznek vagy megvernek egy hát fáért! Amíg az internetes tudásra nem költenek el súlyos milliárdokat a kormányok (no nem úgy, ahogy fentebb körülírtam), addig sokmillió ember veszélyben van a világon, Európában és persze milliók Magyarorságon is! Most tényleg én voltam a soros!
Vigyázzanak magukra!

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.