Ott volt a belvárosban a Víg, az Apolló, kicsit messzebb a Meteor (talán a város, sőt az ország legelső ennek épített „mozgóképszínháza” volt anno), a Kálvin téren a Hungária (ma Vojtina Bábszínház). Később, a „húszemeletes” alatt a Híradó mozi is működött egy darabig. De volt mozi a Klinikán, az Agráregyetemen, a Kossuthon az Audmaxban, a Delta pedig az Újkertben. Aztán ott volt a Művész, előbb a Gambrinusz közben, majd a (régi) Kölcseyben, ahová Veress József (ugye, sokan emlékeznek rá?) olyan alkotásokat is elhozott a filmklub közönségének, amiket a nagy mozik nem játszottak (nem játszhattak), illetve rendezőkkel is lehetett találkozni.

Két kertmozira emlékszem, az egyik a Meteor kertmozija volt, a másik a Vöröshadsereg útján, a TIT udvarában. Halványan emlékszem, hogy zsenge gyermekkoromban valahol a Petőfi téren is volt egy mozi, talán „Ifjúsági” néven, valami szovjet partizános filmet láthattam ott. Mások talán több mozira emlékeznek, de ez is több mint tíz. És persze volt matiné, amire bérlettel is lehetett menni – már ha iskolaidőben el tudott lógni valaki.

Persze, más idők, más szokások jártak. Amikor már volt televízió (már akinek telt rá), azon is csak egy vagy két csatornát lehetett fogni, fekete-fehérben. Nyilván a megfelelő helyeken gondosan elbírálták, mely filmek segítik a szocializmus építését. Emlékszünk rá, az Aczél György-féle „három T”: támogatott – tűrt – tiltott minősítésekre. Ettől függetlenül sokat jártunk moziba, mert igazán értékes vagy szórakoztató, mára klasszikussá vált filmeket láthattunk.

Mindez már a múlté. A régi mozik sorra bezártak, gyakorlatilag a pláza multiplex, sok vetítőtermes mozija maradt talpon, illetve az igényesebb filmekre specializálódott Apolló. A vetítőtermek számát tekintve talán egál, de a hangulat mégsem ugyanaz.

Az utóbbi, nagyjából két nemzedék fiataljai talán el sem tudják képzelni, hogy nagy vödörnyi popcorn, chips, liternyi kóla nélkül is be lehet ülni a moziba, sőt élvezni is lehet a filmet, csámcsogás, zörgés, ropogtatás, szürcsölés, szemetelés nélkül. Pedig így van! A multik nagy dobása volt, hogy minden moziba betelepültek, és nélkülözhetetlenné tették magukat. A környezet- és klímavédelem még nagyobb fegyverténye pedig az lenne, ha ki lehetne tiltani onnan ezeket a szemétgyárakat. ami persze milliárdos veszteségeket jelentene a büféknek. Aki járt már ilyen mozikban, látta az előadás után szemétben úszó vetítőtermeket (szegény takarítók!), a folyosókon a teli szemetesek mellé borított popcorn-halmokat, szétdobált papírpoharakat, vödröket, tálcákat, hasonlókat, aligha gondolhatja, hogy ez a dolgok normális rendje!

Valójában, a régmúlt mozivilágát nincs értelme siratni Ha van valami sírni (vagy dühöngeni) való a mai mozikultúrában(?), akkor ez az!