Még 2021. november 8-án rendelt el nyomozást a Debreceni Járásbíróság egy debreceni szakorvos ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy több alkalommal elfogadott hálapénzt a betegeitől – ismertette Virágh Pál bíró. Az ügy másodrendű vádlottja, az orvos asszisztense már korábban beismerő vallomást tett és lemondott a tárgyalási jogáról. Ő egy év börtönbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve, az ügyész fellebbezése miatt azonban még ott sincs jogerős ítélet. Március 6-án az elsőrendű vádlott, K. S. tárgyalását folytatták a perbeszédekkel.

Péter Attila ügyész szerint a büntetőeljárás alapját az a Nemzeti Védelmi Szolgálat eljárásában keletkezett alapinformáció szolgáltatta, amely szerint K. S. szűkebb-tágabb környezetében nyíltan hangoztatta, hogy nem ért egyet a jogszabály-módosítással és azzal a jogalkotási folyamattal, amely a hálapénz visszaszorítását tűzte ki célul. Állításuk szerint a vádlott többször hangot adott a véleményének, miszerint „a hálapénz az neki jár, azt a betegeitől el fogja venni”.

Videófelvételekkel bizonyítanák az orvos bűnösségét

A lefolytatott nyomozói munka során a vádlottról több ízben készült videófelvétel. Tizenhárom hónapig nyomoztak utána, ennek során a rendelőjét bekamerázták és a telefonját lehallgatták. Az ügyészség szerint a keletkezett bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztják, hogy mind az orvos, mind a betegek tudatosan vettek részt vesztegetésben. Péter Attila hangsúlyozta, munkaköréből adódóan a sebész kifejezetten kiszolgáltatott betegekkel is kapcsolatba került, valamint pozíciójából adódóan önálló intézkedésre jogosult személynek minősül, tehát vesztegetés tényállása esetén akkor is büntetendő, ha nem merül fel kötelességszegés. Továbbá elhangzott, hogy a vádlottnak nem lehettek téves feltételezései a szerzett előny jogtalanságát illetően, hiszen a betegek távozása után személyesen győződött meg arról, hogy a hálát készpénzben kapta meg, egy alkalomban azt kollégájától testével eltakarva. Végezetül Péter Attila szóba hozta: a felvételeken látható, hogy a vádlottat nem érte meglepetésként a hála, egy esetet leszámítva, amely során a kapott italos dobozban pálinka helyett bort talált.

Elhibázott jogszabályalkotásról beszélt az ügyvéd

A vád álláspontjának kifejtése után Rajmon Balázs vezető védőügyvéd kapott szót, aki elsősorban azt emelete ki, hogy a jogalkotó egy évszázados magatartást, a hálapénz adását indokolatlanul tette törvénysértővé. Elmondása szerint a jogalkotó ezzel a hálapénz és a vesztegetés intézményét hozta kapcsolatba elhibázott módon, hiszen egyrészt a betegek saját vallomásuk alapján önszántukból adtak, másrészt az orvosnak nem ad lehetőséget megállapítani, hogy a kapott hála egyáltalán jogszerűtlen-e, az orvos nem feltétlen tudja felbecsülni a kapott ajándék értékét; összességében így nem állítható, hogy valóban vesztegetés történt volna – vélekedett az ügyvéd.

Rajmon Balázs felhozta az intézmények felelősségét is. Állítása szerint nem történt érdemi tájékoztatás a paraszolvenciát érintő jogszabályi változásokról, az érintett aktív vesztegetők (a betegek) ezért továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy a viselkedésük törvényellenes.

Végezetül az ügyvéd hosszasan érvelt amellett is, hogy lehetetlen megállapítani, a vádlott tisztában volt-e egyáltalán azzal, hogy mit kapott és bizonyos esetekben átvett-e bármit is. Példának felhozta, hogy egy esetben a hálapénzt tartalmazó borítékot a beteg úgy csúsztatta az orvos kabátjának a zsebébe, hogy az nem érzékelhette azt. Így nem állítható, hogy a vádlott elfogadott volna bármit is.

Összességében a védelem fenntartja, hogy a vádlottat a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet elítélni, ezért indítványozták a felmentését. Alternatív indítványként pedig azt fogalmazták meg, hogy amennyiben az alperest bűnösnek ítélik, akkor csak pénzbüntetéssel sújtsák. Rajmon Balázs hozzátette, a vesztegetési ügyek általában milliós nagyságrendű összegekről szólnak, ebben az esetben viszont a vádlott számára juttatott összegek mindössze ötezer forinttal haladják meg a hatályos jogszabályban meghatározott maximumot. Egyúttal kérte, a bíróság tartsa szem előtt a vádlott személyi helyzetét, hiszen az ügy elindulása óta elvesztette az állását. Az ügyvéd véleménye szerint a bíróságnak minden jogi lehetősége megvan arra, hogy a vádlottat ne tiltsa el a foglalkozásától, szerinte ez lenne a társadalom érdeke is.

A vádlott élt az utolsó szó jogával

K. S. állítása szerint nem követte el azt, amivel az ügyészség vádolja őt. Kérte a bíróságot, hogy az ügy másodrendű gyanúsítottjával ne hozzák összefüggésbe, mivel – jogerős ítélet híján – még nem derült ki, hogy ott bűncselekmény történt-e. Hozzátette, a vizsgálat során végig együttműködést tanúsított. Kiemelte, hogy a nyomozás által vizsgált időszakban akár kétszáz beteget is kezelhetett, melyből csupán négy esetben merült föl vesztegetés gyanúja, ez pedig mutatja, hogy nem törekedett hálapénzből keresetkiegészítésre. Állítása szerint a betegek gyógyítása és a tudás továbbadása a hitvallása, ő soha nem kért a betegektől semmit, és nem is utalt ilyesmire.

Az ügyészség a vádiratban megfogalmazottakat változatlanul fenntartja. Álláspontjuk szerint az orvos cselekedeteit nem az alkalom szülte. Folytatólagosan, négyrendbeli üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolják. Indítványozzák, hogy a Debreceni Törvényszék súlyosító körülményként tekintsen a hasonló ügyek országos elszaporodottságára. Pénzbüntetést, ötvenötezer forint vagyonelkobzást és határozott időre kiszabott szabadságvesztést kérnek a vádlottra, amely a jogszabály szerint minimum öt év.