Vigvári András Zártkert-Magyarország című könyve a magyarországi lakhatási válságra adott alulról jövő válasszal, a külterületi zártkertek benépesülésével foglalkozik. A könyvbemutató beszélgetést március 4-én rendezték meg.

A beszélgetésen a kötet szerzője mellett részt vett Juhász Tibor író, költő, a Debreceni Egyetem doktorandusza, Löki Viktor ökológus, a Streets of Debrecen fotóblog gazdája, és Szarvák Tibor szociológus, szociálpolitikus, a Debreceni Egyetem adjunktusa. A beszélgetést Polgár Tóth Tamás, a Debreciner munkatársa moderálta.

Vigvári András szociológus és etnográfus 2022-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE Szociológia Doktori Iskolában. Kutatási témái közé tartozik a térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek, a lakhatás, a társadalmi újratermelés és a háztartási megküzdési stratégiák etnográfiai vizsgálata. 2018 óta a KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatója, 2014 óta tagja a Helyzet Műhely kutatócsoportnak. A zártkerteket egy 3 éves etnográfiai terepmunkával vizsgálta egy Budapest melletti településen.

A beszélgetést meghatározták a résztvevők egyéni tapasztalatai a zártkertekről. Juhász Tibor hét éve vizsgál egy Miskolchoz tartozó zártkertet, Lyukóbányát. Elmondta, hogy Lyukóbánya az országos köztudatban inkább nyomortelepként, mint zártkertként van jelen. Lyukóbánya a többi felsorolt zártkerthez képest erősen eltér abban, hogy valójában egy szegregátum, ami hosszú társadalmi és politikai történések, folyamatok eredménye, így bármilyen összetételű is, „a miskolciak mentális térképén homogenizálódik”.

Vigvári elmondta, hogy a zártkertek vizsgálata amiatt nagyon releváns, mert a nagyvárosok környékén egyre népszerűbb zártkertekbe költözni, hiszen a belvárosi albérletárakat sokan nem engedhetik meg maguknak – például 2001-ben 42,2 ezren éltek zártkertekben, de 2011-ben már több, mint 90 ezren.

Szarvák Tibor Jászberény mellett, a Neszűrben szerzett sok tapasztalatot a zártkertekről, ahol szociológiai kutatást végzett hallgatókkal. Megjegyezte, hogy a zártkertek jó terepnek számítanak szociológiai vizsgálatra, hiszen sokféle zárkert létezik Magyarországon, így állampolgári és tudományos vizsgálatra is alkalmasak.

Löki Viktor tapasztalatai a Streets of Debrecenhez kötődnek – elmondta, hogy a város feltérképezése során szinte szorongást okozó élmény volt felfedezni, hogy milyen nagy Debrecen. Ökológusként a zártkertek biodiverzitását hangsúlyozta, ahol a kevésbé beépített területeken olyan állat- és növényfajták élhetnek, amelyek máshol már teljesen kikoptak.

Ezzel kapcsolatban külön beszélgettek a zártkertek fenntarthatóságáról és Debrecen erőltetett iparosodásáról. A zártkertek lakossága gyakran nem tehet mást, önfenntartónak kell lennie, hiszen a közművek gyakran nincsenek kiépítve ezeken a területeken. „Magyarországon az emberek széles tömege a munkabéréből nem tud mindent fedezni” – tette hozzá Vigvári, és megjegyezte, rengeteg konfliktus keletkezik abból, hogy az önfenntartás miatt a zártkertekben túlhasználják a környezetet.

Külön kiemelték, hogy a zártkertek kutatása amiatt is nehéz, mert a hiteles vizsgálathoz a hatalmi különbségeket fel kell oldani. „Akkor válnak fontossá ezek az emberek, ha szavazni kell. Azt hiszem, a jelenlegi országvezetés nem vizsgázik jól abban, hogy a kulturális idegenséget csökkentse” – tette hozzá Juhász Tibor.

Egyetértettek abban, hogy Debrecen jelenlegi iparosítása hasonló a 70-es évek tendenciájához. Vigvári megjegyezte, hogy most talán még rosszabb a helyzet, mint a szocializmusban, hiszen az akkori iparosodás mellé társult a nagy mennyiségű lakásépítés, ami jelenleg nem valósul meg.