Mottó: Nem vagyunk egyformák, az élethelyzetünk azonban lehet!

Előszó

Valószínűleg sokan nem hallottak még az úgynevezett „Érpataki modellről”. A Magyar Nemzetben 2016. szeptember 7-én a Mérlegen az érpataki modell című újságcikkében Orosz Mihály Zoltán, Érpatak volt (akkor még regnáló) polgármestere, a „modell” kitalálója fogalmazott így: „Az együttélés szabályait be kell tartani. Nulla tolerancia van. Ha valaki nem érti meg, akkor annak a fejébe kell verni.” A rendteremtés egyfelől a bűnözés látványos visszaszorítását eredményezte, amelynek köszönhetően Oroszt azóta többször újraválasztották. Másfelől jogvédők hevesen tiltakoznak módszerei ellen, mondván, azok megfélemlítésen alapulnak.

A polgármester modellje három pilléren nyugszik: rend, együttműködés és a „rombolók” elleni harc. „Ha valaki rendszeresen zavarja a szomszédokat, akkor reggel héttől berendeljük közmunkára. Ha cirkuszol, akkor rendkívüli felmondással elbocsátjuk. Ezzel három évre kimarad a szociális ellátórendszerből, elveszíti a segélyét” – nyilatkozta erről egy korábbi interjúban.

Szóval a lényeg az, hogy vannak építők és rombolók. Aki épít, azt segítjük, aki rombol, az vagy megváltozik, vagy ellehetetlenítjük. DE ki mondja ezt meg, hogy ki az építő és ki a romboló? Mitől vindikálja magának a jogot bárki is, hogy kvázi szimpátia alapján, mintegy második közigazgatásként, sokszor jogszabályi felhatalmazás nélkül beavatkozzon mások ügyeibe?

Hogy még jobban megértsük! Az államszervezet működése jogszabályi alapokon nyugszik. Olyan amilyen, most a témától nem térünk el, nem minősítünk. Azonban amikor egy civil csoport – még akkor is, ha választott települési képviselő a tagja – nem a jogszabályoknak megfelelően jár el, vagy annak mezsgyéjén másokat zaklat, elfogadható viselkedésminta-e a többi ember számára? Megválaszolom: szerintem, NEM!

Mint ahogy arra is NEM a válaszom, hogy civilként folyamatosan értéktelen, a humánumra semmit nem adó feljelentésekkel zaklassuk a közigazgatás szerveit, ezzel befolyásolva a működésüket. Ebben az országban egy Orosz Mihály akár holnaptól is elkezdhet ezen a szűk mezsgyén mozogni, és sokszor a jog hallgat, eltűr, miközben konkrét szabályok mentén azonnal el kellene vele szemben járni. Azt gondolom, hogy ez a berögzült előítéletek miatt van így. Felülírják a jogot. Ez a dokumentum például, mi? Egy polgármester írta alá, tett rá pecsétet. A szakma válaszát is csatolom, oké?

Jöhet a konkrét ügy

Időpont: 2016. május 5. környéke. Helyszín: Tiszavasvári bűdi városrésze. Orosz Mihály Zoltán és a Becsület Légiója – kiegészülve újságírókkal, tévés stábbal – sertepertél az utcákon éjjel. Mindenki tisztában van vele, hogy az áramlopásokat kívánják felderíteni, de ők minden mást elismernek, akár azt is, hogy a szkarabeusz bogarat keresik a cigánytelepen – csak azt nem, hogy bűnfelderítő célzattal, konkrét céllal járőröznek egy bizonyos területen, ami, mit tesz Isten, szinte minden esetben a romák által lakott rész.

A szegregátumban élő romák nem veszik jó néven ezt a zaklatást, és egyikük, aki valószínűleg kicsinység spicces, kijön a házából és keresetlen szavakkal („véletlenül kirepül a csákány”, „menjetek az anyátokba”) az őt provokálókat elküldi melegebb éghajlatra. Azokat a zaklatókat, akik ezt felveszik és kényük-kedvük szerint a felvételt megvágják – valószínűleg azzal a szándékkal, hogy képsorok láttán dühöt ébresszenek az emberekben és kialakuljon az a képzet bennük, hogy minden cigány ilyen, minden cigány bűnöző. A szomorú az, hogy ez könnyedén sikerült nekik. …és ehhez Tiszavasvári, akkori polgármestere (aki időközben az átalakult Jobbikot elhagyva független országgyűlési képviselőként „mihazánkos” lett a parlamentben), önkormányzati szinten segítséget nyújtott.

Ha gondolják nézzék végig a vitámat Fülöp Erik volt polgármesterrel a tiszavasvári érpataki modell témaköréből. Könnyen megvilágosodhatunk, hogy a civil miért maradjon meg civilnek és miért tartózkodjon attól, hogy a hatósági eljárás hamis látszatát kelti az érintettekben.

A fentiekből kiviláglik, hogy akkoriban az önkormányzati támogatással működő Becsület Légiója súlyosan sértette a hatályos jogszabályokat, amik nem védték meg a zaklatástól a cigányokat. Mondjuk ki ezt ilyen sarkosan! Civilekből 2011-től pont elég a polgárőrség a közbiztonsági tevékenység végzésére. Oké, ez szubjektív, de elvileg törvény van rá, ki teheti meg és ki nem. A Becsület Légiójának soha nem volt e témában együttműködési megállapodása a rendőrséggel. Ha valamelyik egyesület ezt a fajta tevékenységet kívánja végezni, bizony el kell battyogni a helyi rendőrkapitányhoz, és rábeszélni írásban egy együttműködési megállapodásra. Aztán szabnak egy csomó feltételt, képzéseket tartanak, és már lehet is az utcára menni, védeni a közrendet, közbiztonságot. Addig, nem.

Ha pedig be akar szállni a közbiztonsági tevékenység végzésébe az önkormányzat, meg kell keresnie a megyei rendőrfőkapitányt egyeztetés céljából.

Megint sarkítok egyet

Lehet védeni az érpataki modellezők járőrtevékenységét azzal, hogy a szándékos bűncselekmény tetten ért elkövetőjét bárki elfoghatja és a rendőrség vagy az ügyészség kiérkezéséig vissza is tarthatja a helyszínen, DE gondolom, azt mindenki megérti, hogy ez az elgondolás egy spontán észlelés hatására indít el cselekvési sort, míg amit a bűdi városrészben műveltek az egy célzatos cselekmény volt, ami a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése szabálysértés törvényi tényállását meríti ki.

Persze abban igaza volt Fülöp Erkinek, hogy kiragadtam egy részt az egészből. De mivel jobb az, hogy civilek „beleszólnak” a gyámhatóságok munkájába vagy családvédelmi jelzőrendszer működésébe úgy, hogy annak nem tagjai? Magyarul: a törvényeket betű szerint véve ezernyi bejelentéssel bombázzák az államigazgatás különböző szerveit, ezzel ügyeket generálnak és végül, a sok bejelentés hatására az államigazgatási szerv ügyintézője – féltve az íróasztalát, tartva attól, hogy a sok jogos elutasítás miatt több panasz érkezik rá – végül beadja a derekát, és a törvény szellemére, az eset összes körülményeire fittyet hányva megtörik, és az egyébként előítéletes világban, a sokszor nyomorban élő embereken példákat statuál.

Nem sikerült eljutni a konkrét ügyig, belátom. Nézzék még meg ezt a videót, és felvértezve a szerzett tudással, tudósabban értve a témához, a jövő héten „beszéljük ki” (cigányul „avri pen”), mi is történik egy külsőleg provokált helyzetben a szegregátumban élők között, hogyan alakulnak ki azok a bizonyos elítélendő viselkedésminták!