2018-ban nyitotta meg a Starbucks két debreceni kávézója kapuit, aminek én akkor úgy örültem, mint egy valódi fanatikus. Kávézni nem szerettem soha, valójában még most sem értem, mi ez a reggeli kávéőrület sokaknál. De mindig mosolygok, ha egy-egy ismerős azt mondja, reggeli kávé előtt senki ne szóljon hozzá.

Nekem hideg időben reggel az első dolgom a tea, meleg időben pedig a gyümölcslé. Pedig próbálkoztam a kávéfüggéssel, hiszen ha annyian szeretik, biztos nem tévednek, és biztos ad valami plusz löketet reggel. De valahogy nem lettünk örök szerelmesei egymásnak. Milyen messze kalandoztam a Starbuckstól… Szóval! Egyetemista koromban egy csoporttársam Amerikából hazatérve hozott magával üvegben Starbucks kávékat, én pedig csak bámultam, hiszen addig csak a celebekről készült paparazzi fotókon láttam ilyet. Ő akkor azt mondta, Amerikában mindenki ezt issza, ha normális kávéhoz akar jutni. Na, mondom, még ilyet, micsoda luxus, hogy boltba kell menni a jó kávéért! Aztán elkerültem külföldre ide-oda, és olyan olcsónak tűnt a Starbucks, ki akartam próbálni. Menő akartam én is lenni, hogy a nevem ott van egy elviteles starbucksos pohárkán, és közben dohányzok is. Aztán így maradt. Ha külföldön jártam, starbucksoztam. Grande Latte Macchiato volt mindig a neve a kávé nagy Őnek. Csillogó szemekkel kértem, minden kortyot megbecsültem.

Aztán elkapott a hulladékcsökkentő őrület és vásároltam egy poharat, amiben űrmérték is van, így bárhova megyek elviteles akármit kérni, benne ki tudják adni. Nulla hulladék, szuper! Sőt a Starbucks olcsóbban adja így meleg italokat, ha saját poharadban kéred. Starbucks nagyon nagy figyelmet fordít a környezettudatosságra. Újrahasznosított szalvétát ad, elviteles poharakat árul, vászontáskát, termoszt. Csak éppen akkor is eldobható pohárban adja az italodat, ha ott helyben iszod meg. Akkor is ad szalvétát, ha mondod, nem kérsz. Külön jelezned kell, hogy bögrét kérsz. Mosolyogva teljesítik a kérésedet. Pironkodva bevallva, hogy annyira ez a mozdulat áll a kezükre és annyira kevesen kérik a bögrés verziót, hogy már nem is gondolkodnak.

Szóval Debrecenben is megnyílt két Starbucks. Nagyon örültem. És nagyon szeretem. A kávékülönlegességeiket és a forró csokivariációikat leginkább. Kutyabarát helyek ráadásul. És mindig, mindenki mosolyog és kedves. Bár kétszer ugyanahhoz a kasszáshoz nem kerültem még. Na, nem mintha olyan sűrűn járnék. Mindegy is.

Legutóbb elborzadtam. Valójában beülni nem is szeretek, inkább csak kérek valamit és megyek tovább. Egyetlen szabad hely volt, az asztal ott is tele korábbi vendégek után maradt tányérral, pohárral, szalvétával, blokkal, morzsával. Nem volt pedig messze a pult, ahova vissza lehetett volna ezeket vinni. Talán két méter a távolság. És ezzel a vendég megtisztelheti az utána érkezőt, és az ott dolgozókat is, akiknek nem kell külön összeszedniük a szemetét.

Bögrét nem láttam senkinél. De az eldobható poharak durván futószalag szerűen kerültek elő. A szívószálakkal együtt. És ott itták meg, leültek. Tehát bögre is lehetett volna. De nem, eldobható pohár volt. Minden asztalnál. Minden vásárlónál. Műanyag műanyag hátán. A teraszon és a belső részen is.

Ez a fajta nemtörődömség fáj. Tele az internet szemeket felnyitó videókkal, adatokkal, tüntetések vannak világszerte, #zerowaste alternatívák. És mégis fél óra Starbucksban ücsörgés alatt nem látsz egy bögrés embert sem. Nyilván nem vagyok egy ma született bárány, az én táskámban is lapul műanyag egy-egy bevásárlás után. És olykor reménykedek, hogy akik itt az eldobható poharat választják, máshol környezettudatosak egyébként.

A remény hal meg utoljára, ugye. Nála hamarabb pedig a teknősbéka, aki felszippantott egy szívószálat.