A január 17-i debreceni Zebraszerda a Kossuth és a Klaipeda utcák sarkán lévő hosszú gyalogosátkelőn zajlott, méghozzá igen korán, mivel ezúttal az iskolába igyekvő szülőket és gyerekeket célozták meg a táblás véleménynyilvánítók. Az egyik civilruhás rendőr újságolta el utána, hogy a 7 óra 20 perces kezdéskor még -3 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Vagyis elmondható, hogy szó szerint fagyban is kitartanak a debreceni tüntetők.
Az eseményt kevesebben kezdték és fejezték be (akadt aki egyéb dolgára sietett, de amíg tudott ott volt), mint a maximális tizenegynéhányas létszám. Ám azért is tűnt tanulságosnak ez az időpont és helyszín, mert több dologra is rávilágított. Az egyik résztvevő arról beszélt, hogy a közösségi közlekedés lassúsága miatt egyszerűen lehetetlen volt kellő időben megérkeznie. Más meg azért késett negyedórát, mert mint mondta: „Saját magammal toltam ki, mert 7 óra 00-kor már ott álltam autóval a Faraktár utcai felüljárón, ahonnan 7.30-kor le is értem… Gyalog hamarabb itt lettem volna.” A reggeli debreceni belvárosi közlekedés lehetetlen voltára az is bizonyság, hogy a zebraszerdás tiltakozás helyszínén is rendszeresen bennragadtak autók a kereszteződésben, s ott kellett megvárniuk, amíg a gyalogosok átkelnek az úttesten, arról nem is beszélve, hogy a kerékpárosoknak felpingált átkelő sáv sem volt használható ilyenkor, hiszen némely négykerekűek éppen azon álltak meg keresztben.
Ezzel együtt viszont az akkugyárak ellen, a tiszta levegőért, a pedagógusokért is tüntetőket legalább jól megnézték a debreceniek. Ki az autójából, ki arra igyekezvén gyalog. Ezúttal kapták az eddigi legtöbb dudáló szimpátiareakciót a zebraszerdások, ám nem maradtak el a fanyalgók sem. Bár a három eddigi debreceni alkalomból nem lehet reprezentatív felmérést végezni, de megállapítható, hogy a negatív kritikával előhozakodók az esetek többségében totális félreértésben leledztek. Hisz olykor csak annyit fűztek hozzá a transzparensek utcai felvonultatásához, hogy „inkább el kéne mennetek dolgozni!” Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy az ilyen megjegyzéseket tevők, akik nyilvánvalóan egyik tiltakozót sem ismerik személyesen, ugyan honnan veszik, hogy itt munkakerülők állnak sorban, s üzennek az arra járóknak, gurulóknak. Arról nem is beszélve, hogy vajon melyik hatályos jogszabály szerint nem élhetnének a véleménynyilvánítási szabadságukkal efféle módon, ilyen rendelkezés ugyanis nincs.
„Az unokámért, az édesanyámért, a levegőért, a vízért, a vélemény szabad áramlásáért”
Ahogyan előzetesen írtuk, egyre több férfi csatlakozik a főként nők által elkezdett debreceni Zebraszerdához. S valóban, új arcok is megjelentek, mind-mind valamilyen személyes okból, ami arra vette őket, hogy eljöjjenek akár csak egyszer, de elmondásuk szerint inkább minél többször a jövőben, otthon táblát fessenek vagy a helyszínen egy meglévőt megkaparintsanak, majd a fejük fölé tartva azt kommunikáljanak polgártársaikkal. Ahogyan egyikük megjegyezte: „aki akarja, elolvassa”.
A most szerdai zebrázás résztvevői között voltak politikai szereplők is, ám mindenféle erre utaló jelzés nélkül, magánemberként megjelenve. A zebrára felsétáló, amíg lehetett ott megálló, táblákat tartó, majd a villogó zölddel onnan lesiető emberek szokásosan csendben tették a dolgukat. Ám ha valaki megkérdezett ezt-azt tőlük, arra válaszoltak.
A következő debreceni időpontról még nem született döntés, ahogy a majdani helyszínről sem.
