BEZÁR

Közösségi média

800

Üss vagy fuss! – A szegregátumokban élő emberek viselkedésmintáiról (hatodik rész)

A cukormázas integráció csak hazugság. Most, amikor az állam nemcsak a megvetett cigányok kezét engedte el néhány tíz éve, most látszik csak igazán, hogy a nyomor nem válogat, és a lét tényleg meghatározza a tudatot!

Mottó: Élőhalottak nem csak a horrorfilmekben léteznek.

Foglaljuk egy kicsit össze azt, amiről eddig írtam az „Üss vagy fuss” jegyzeteimben!

A kirekesztett, elkülönített, rosszabbul oktatott, stigmatizált, munkanélküli, szegénységben élő, kisebbségnek számító közösségek lélektana – mint arra már példákat adtam – MÁS mint azoké, akik többségben vannak, több tulajdonnal rendelkeznek, többet költenek magukra, jobb iskolákba járnak, és nem kell mindennap megküzdeniük olyan dolgokkal, amelyek sok-sok embernek már a mindennapi rutin részévé vált. Ha nem kell csak a túlélésért küzdeni, másoknak másra is van ideje. Az egyiknek igazából nincs mit veszítenie, az ő tudata beszűkült térben és időben, míg a másiknak van mit veszítenie, és még képes a jövőt tervezni. Ez az igazság. E két állapot determinálja az ember viselkedését, cselekvését. Akinek van, az könnyebben gondolkodik arról, hogy miről mondjon le, ha muszáj, akinek pedig nincs, az bizony semmiről nem tud már lemondani, maximum az alimentációs céljairól. Emlékeznek még? Sánta Ferenc: Sokan voltunk. Olvassák csak el! Olvassák el nyugodtan! Nincs még ilyen világ, de volt. És ha így folytatjuk, már csak egy háború kell…


Horváth Ferenc

Bizony, hölgyeim és uraim!

Egy területen, de sokszor nem ugyanabban az országban élünk!

A többség azt hiszi, hogy az évtizedek alatt kialakult viselkedési mintákat egyik percről a másikra el lehet törölni és újakat lehet adni azoknak, akik térben és időben, vagy önként, vagy a többség nyomására ELKÜLÖNÜLTEK!

SOSEM FOG MENNI! (Mert ennek is megvan a maga lélektana.) A cukormázas integráció csak hazugság. Most, amikor az állam nemcsak a megvetett cigányok kezét engedte el néhány tíz éve, most látszik csak igazán, hogy a nyomor nem válogat, és a lét tényleg meghatározza a tudatot! Most, amikor a harácsolás társadalmi küzdeleméhez gyenge emberek millió kerülnek elhagyatott állapotba. Most tapaszalja meg a többség, hogy milyen az, amikor tényleg nincs mit enni! (A cigányok egy részének már rutinjuk van benne.)

A leszakadó nem cigány réteg, a szegénységben újoncok egyelőre még „kulturáltabban” próbálnak meg viselkedni, de néhány hónap vagy év alatt úgy is felélik a vagyonukat. Ők azok, akik még kérik a barátaik segítségét egy darabig, ami egyszer csak el fog fogyni… A nagy misztifikált roma közösségek tagjai már nem igazán kérnek egymástól. Kivételek persze vannak. DE egy idő után nagyon-nagyon kényelmetlenné válik kérni, és nagyon-nagyon unalmassá válik adni. Megtörténik a szakadás. Előjön a „Nekem, magamnak is kell, nem adok többet, menj el dolgozni!” – szöveg, és teljes joggal, mert ez a szegénység kimondatlan törvénye. Teljesen magukra maradnak. Ők is cigányokká lesznek. Páriákká, kirekesztettekké, akiket senki sem akar látni, mert lelkiismeret-furdalást okoz nekünk ezeknek az embertársainknak a látványa is.

Íme egy gondolatébresztő tőlem, Önöknek:

Hideg van, tél van. Miért is ne lenne? Hideg van. Nincs tüzelő. Hideg van. Áram sincs. Hideg van. A pénz is elfogyott. Hideg van, nem hosszabbítottak, közmunka sincs. Bármidet eltüzeled. Bármidet! Az ajtót is, a kerítést is, bármit, ami meleget ad, nehogy kihűljenek…

„Asszony! Küldd iskolába a gyereket! – De hát meg van fázva. – Nem baj! Ott legalább eszik és meleg van.. Meg jöhet a gyámügyes is. Tudod, most pont az hiányzik nekünk!”

Megfáztak. Éhesek a gyerekek. Te is. Nincs ennivaló. Éheztek. Már nincs csilivili, csak üres a lélek, kong a hűtő és dobol az agy! Már az uzsorás is jó ember. Bárki, aki ad, jó ember! Bárki! „Adjál, adjál, hátrányos helyzetű vagyok! Most nem viccelek! Szolgád leszek, csak adjál! Kell, hogy adjál! Kell. kell. kell!” – dobog az agy. Mitől is látta volna előre, és mit is tudott volna tenni? A beszűkült tudat ételért kiált!

No, ők azok, akiknek általában nem telik internetre, vagy ha igen, már fillérekért adják el a telefont is, bármit, bármiféle adósság árán is! A testüket is. Nincsenek! Nem akarod látni őket, pedig ott csellengnek a sárban, versenyt szenvedve a kóbor kutyákkal.. Sokan vannak! Nagyon sokan. Munkanélküliek, öregek, rokkantak, betegek, hajléktalanok, fedél nélküli devizahitelesek, az adósságok adósságának kamatos adósai. A tehetetlenek. Magukra hagyott férfiak, nők és gyerekek. Ott csellengnek bízva az istenben, aki elaludhatott. „Lehet, hogy beteg szegény! Ő is megbetegedhet! Te azt honnan tudod, hogy nem? Ne bántsd az Istent! Beteg szegény istenke, nagyon beteg..”

És akkor védjük meg az országot Brüsszeltől, nem igaz? Szórjuk az ország pénzét másoknak, nem igaz? Ijesztgessük a migránssal, Sorossal, az állandó háborúval azt, akinek már semmije sincs, csak idegbaja, üres lelke és fáradt agya! Hamar meg fog halni. Elviszi a stressz és a leromlott immunrendszer fizikája. Nyugdíjra se kell neki.. Már most halott, csak nem tud róla. (H.F. 2019.01.28.)


Horváth Ferenc
Terepbejáráson (2018. február)

Bogár László megmondta: a magyar népességnek legalább a harmadát végképp elveszítettük, mert már nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, tulajdonságokkal, melyek segítségével beilleszkedhetnének egy normálisan működő társadalomba.

Micsoda filantróp gondolatok! A magyar nép egyharmada eleve halott. Ebből él jól kétmillió ember. …és vannak, akik így gondolkoznak!

No, innen fogjuk folytatni egy 2016-ban megtörtént tiszavasvári esettel, hogy Önök is értsék, mitől más a viselkedésminta bizonyos helyzetekben a térben- és időben beszűkült tudatú emberek világában! Köszönöm a figyelmüket és fizessenek elő a Debrecinerre, mert erről például, máshol így nem olvashatnak!

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...