Nos, bizonyára ismerős mindenkinek, hogy amíg mi függőlegesen bólintunk, ha igent akarunk metakommunikálni, vagy csak a kimondott szóra erősítünk a bólintással, a nemhez pedig oldalirányban mozgatjuk a fejünket, addig a bolgároknál ez épp fordítva van. Nem árt ezzel tisztában lenni, mielőtt az ember fejmozdulatokkal jelzi az egyszavas választ egy eldöntendő kérdésre.

Évek óta nem tévézek, lakájmédiát nem fogyasztok, csak megfeküdné a gyomromat. Közlekedni viszont muszáj, ha A-ból B-be el akarok jutni. És nem tudom elkerülni azokat a tetves plakátokat, amelyektől mindannyiszor ökölbe szorul a gyomrom, és nagyon csúnya gondolataim támadnak.

És ilyenkor minden alkalommal igazolva látom a vezér mondását, miszerint ne azt figyeljük, mit mond, hanem azt, hogy mit tesz. Propagandistái előszeretettel bolgározzák Dobrev Klárát, mégis, mintha a vezér fogalmazna elég gyakran félreérthetően, nyilatkozna megtévesztően.

Nos, a legújabb idióta agymenést, kerül, amibe kerül az adófizetőknek, egy undorító plakáttal kell nyomatékosítani. Azt nem is firtatom, melyik nerencnek van nyomdája. Érdekes viszont, hogy amíg totál semleges kereskedelmi reklámok előtt bemondják, hogy 12 éven aluliaknak nem ajánlott, ennél a gyűlöletkeltő undormánynál baromira nem számít, hogy hány 12 éven aluli gyerek agyát és lelkét szennyezik vele. Gyerekvédelem, hogyne, persze. Tanulja csak meg az a közjószág idejekorán, kiket kell utálni.

Az aktuális plakáton, amivel teleszemetelték az egész országot, különös tekintettel a buszmegállókra, most épp Alex Soros és Ursula von der Leyen vannak célkeresztben. Azon fideszhívek kedvéért, akik az orosz agressziónál azonnal az ok-okozati összefüggéseken kezdtek lovagolni, most végigvenném az előzményeket.

Szóval, az úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy gazdag ember. Magyar származású. Ez az ember valami különös ötlettől vezérelve úgy gondolta, hogy bizonyos magyar embereket nem kevés pénzzel támogat, mintegy kikupál. A kiválasztottak mohón, két kézzel kaptak a lehetőség után, nem voltak semmilyen fenntartásaik, erkölcsi aggályaik. Akkor ez az ember, nevezzük nevén, Soros György jótevőnek, támogatónak számított. Aztán telt, múlt az idő, változtak a hazai hatalmi viszonyok. Az említett egykori jótevő továbbra is osztogatta a pénzét. De már adott belőle másnak is, olyanoknak, aki nem a jelen rezsim kegyeltjei. Ugyanaz az ember hirtelen páriává változott. Az egykori jótevő gonosz, vén spekuláns lett. Akik valaha az ő pénzén tanulhattak, azok Soros-ösztöndíjasok voltak, akik azóta kapnak abból a pénzből, azok már sorosbérencek, guruló dollárokkal felhergelt vagy épp lefizetett dollárbaloldal, ballibernyákok, lipsibolsik, blablabla. A lényeg, hogy hazaárulók, nemzetellenesek. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem véletlenül vannak az egzakt tudományok meg az összes többi. A kétszer kettőn nincs mit vitatkozni, az minden évszakban, napszakban, bármely égövön, időjárástól függetlenül, fagypont alatt és felett, a tenger fenekén és a Himalája csúcsán mindig négy. Nem függ még az aktuális széljárástól sem. Nem úgy, mint sok minden más.

Időközben ajtót mutattunk az oroszoknak, csak arra kell vigyázni, hogy vissza ne másszanak az ablakon. Mert a gáz lehet, hogy keletről jön, a szabadság viszont mindig nyugatról. Ha jól rémlik, valami Ötödik Orbán mondta ezeket. A fejlett, szabad Nyugat felé ácsingóztunk. Már-már úgy tűnt, hogy esélyt kapunk a felzárkózásra, és elkezdhetjük ledolgozni évtizedes lemaradásunkat. Az EU-tagság reménnyel töltött el sokunkat. Ennek már közel 20 éve.

Miután a jelenlegi kormánynak 2010-es hatalomra kerülését megelőzően volt már egy – hogy az ő szóhasználatukkal éljek – kudarcos kormányzása, taktikát változtattak. Megőrizték az ellenzéki jogaikat, a kormányzáshoz viszont ugyanolyan impotensek voltak, így abból inkább csak az uralkodást tartották meg. Választástól választásig kampányoltak, szarták-szapulták az ellenzéket (benne természetesen a nem kormánypárti lakosságot is), és költötték a pénzt számolatlanul. A beérkező EU-s pénzek jó részének ideje se volt leesni, már a levegőben elkapta valamelyik kormánykegyelt. De valamiket azért fel kellett mutatni azokból a pénzekből. Így épültek többszörösen túlárazott utak például. Mert azt, ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy sík terepen nyílegyenes út kilométere normális esetben a többszörösébe kerül annak, amit más országban hegybe vájnak, és kanyargós. De itthon az útra fordított pénz mellett még egy csomó embernek kellett „jóllaknia” abból a hatalmas összegből. Ha máshogy nem ment, akkor meg az anyagot kellett kispórolni. Lényeg, hogy azokból az eurómilliárdokból itt már egy Kánaánnak kéne lennie. Van is, csak sajnos abból a többség nem érzékel semmit. Van az a mondás, hogy aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni.

Közben, persze, divatba jött a vallásosság is. Nem volt ám az mindig így. Az elején még beszólogattak ilyesmiért, aztán hirtelen megtértek a hatalmon levők, és azóta úgy hányják magukra a keresztet, hogy a fal adja a másikat. A vezér szájából ki nem fogy az isten, haza, a kereszténység. Keresztényüldözést vizionálnak, azzal riogatják az arra fogékonyakat. Milyen különös, hogy a baltás gyilkost kimenekítették a büntetés elől, hogy aztán a hazájában nemzeti hőst csináljanak belőle. Mi is volt a bűne? Ja, csak különös kegyetlenséggel kivégzett egy KERESZTÉNYT. A vezér református létére térdepelve hányja a keresztet, a nemzeth Kossuth-díjas csótánya reformátusként hithű katolikus. A Fidesz publicistája, a verbális pöcegödör Bayer pedig leostobavénemberezi a pápát, közben átkeresztelkedik katolikussá. Az állami támogatásból jól eléldegélő katolikus püspök szerint az egyház nem jótékonysági intézmény. Aki viszont felkarolja a szerencsétlen sorsúakat (esketni, keresztelni még jó volt, azóta kiesett a vezér kegyeiből), arra ráküldik a NAV-ot, hogy vegzálja, megvonnak tőle támogatást. Amely támogatás jut a világ bármely pontján levő templom felújítására, focicsapatnak, kórházépítésre. Ezek az ájtatos manók toronymagasról tesznek a tízparancsolatra, de ők akarnak nekünk erkölcsöt prédikálni. Keresztények, what else? Jézus meg csak pislog, mint miskolci kocsonyában a béka.

Az EU-ban 2019-ben személyi változás volt, méghozzá olyan, a vezérnek is tetszős változás. Az Európai Bizottság élére egy hétgyerekes nő, Ursula von der Leyen került. Kormányfőnk örült az eredménynek. Nos, azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, mára az asszonyság már hízelgő megnevezés lenne az említett hölgyre a vezér szájából. Nem nyilvánosan bizonyára erősebb szavakat használ vele kapcsolatban. Változnak az idők, na. Nem kell ezen csodálkozni.

Közben a kiebrudalt oroszok jelenlegi vezére öribari kategóriába került. Hol vannak már azok az idők, amikor nem akartuk, hogy visszamásszanak az ablakon! Szélesre tárta a vezér az ajtót, vörös szőnyeg, minden, ami kell. Sőt, személyes sértésnek venné, ha nem akarna visszajönni. A nyugatról jövő szabadság már nem fontos. Vagyis, jó az, de nem úgy, hogy akkor mindenki szabad.

Amikor 1990. június 4-én megemlékezésre kérték a képviselőket, a Fidesz kivonult az ülésteremből, ennyire volt fontos számukra Trianon. Mára már ők a legnagyobb gyászolói annak, hogy az ország kétharmadát elcsatolták. A maradék eģyharmadnyi terület egy részét pedig eladják.

Jött ez a legújabb megvilágosodás. És hol van világos hamarabb, na, ugye, hogy keleten, mert ott kel a Nap, nyugaton meg nyugszik, azaz hanyatlik. Szóval, ha már kelet, akkor ne álljunk meg a szomszédban. Vannak még ott lehetőségek. Kína például. Csináljuk ügyesen, nyugatról kérjük el, mit kérjük, követeljük a pénzt, keletre meg gazsuláljunk. És adjunk nekik pénzt, hogy szóba álljanak velünk. Sőt, hozzák ide a szemetet, leszünk mi a lerakóhely. Azt a kevés magyar földet adjuk el idegeneknek. Aztán, amikor már telepakoltuk az országot akkugyárakkal, harsogjuk azt az együgyű népnek, hogy mekkora királyság, mekkora haszon. Ami persze nem igaz, mert se az akku nem lesz a miénk, se a profit, még adókedvezményt is kapnak, tehát abból se jön bevétel. Aztán amikor már jól bevette a maszlagot a tömeg, akkor kezdjük el követelni a szuverenitásunkat. Mert mi aztán nem leszünk senkinek a csicskái, gyarmata. Mi kikérjük magunknak, hogy bárki beledumáljon a dolgainkba. Kínai tulajdonban lévő földön? Ez nagyjából a fogadd be a tótot, kiver a házadból kategória. Szuverenitás, aha, a marionettbáb a madzag végén (amit mikor melyik keleti haver rángat) átmegy primadonna üzemmódba. És táncikál. Ahogy a gazdik húzzák a talpalávalót.

Alex és Ursula nem kíváncsiak a vezér (páva)táncára. Ők max Orbánra fütyülnek. Nem mindegy.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)